Csak most pattant fényre az igazság, amikor az elnök megaszondta, hogy Kovászna és Hargita megye fejlődését a magyar nacionalizmus hátráltatta. Tizenöt éven keresztül az itteni, helyi közigazgatás csak magyarországi befektetőktől fogadott el beruházásokat, és ezért mindenféle 100–200 eurós kft.-k jöttek csak errefelé. Még tiszta szerencse, hogy a helyieknek nem volt mindenbe beleszólásuk, így romániai nagy üzletembereknek is sikerült megprivatizálniuk néhány nagy háromszéki gazdasági egységet, turisztikai objektumot.
Ott volt például a cigarettagyár, amely most már rendkívül jó szolgálatot tesz a dohányosoknak, mivel figyelembe veszi, hogy a dohányzás felettébb káros az egészségre, és valószínű, sohasem fog egészségromboló koporsószeget gyártani. Kikerült a gyártásból és a forgalomból a Carpaţi cigaretta, pedig ettől is majdnem olyan jól lehetett köhögni, mint a Kenttől. Most már csak jó minőségű szivaroktól lehet könnyebben tüdőrákot kapni. A gyárat egy Ioan Niculae nevű üzletember vette meg, és sikeresen vitte csődbe.
Ugyancsak nem ártanak többé az uzoni szeszgyár májat romboló alkoholos készítményei sem, amelyeket egy másik romániai nagy stratégiai befektető, a szép nevű Erdély Ede vett meg kemény bukaresti segédlettel.
Vidékünk nagy vendégforgalmi potenciállal rendelkezik. Az egész Olt Turisztikai Vállalatot egy másik Ioan, a brassói Neculaie vásárolta meg, látva az abban levő lehetőséget, és ezt ki is használta. Ugyanis az egész céget Bodok Szállóval, Előpatakkal, Málnással, Sugásfürdővel együtt cakompakk 626 000 euróért szerezte meg, és most egymagában a Bodok Szállóért 1,8 millió eurót kér, amit, lehet, meg is kapna, ha megoldódnak a hotel telekproblémái. A szállót szépen sikerült letakarni egy nagy, színes lepellel, amelyet a turisták megbámulhatnak. Ugyanakkor előtte egy másik idegenforgalmi látványosság is található állandó kiállítás formájában, most éppen panorámafotókkal. Lidike, az integető hölgy kissé háttérbe szorulva várja az állomásról Bronz Bélát, a katonát. Az előpataki és málnási turisztikai romokat meg nemsokára úgy tudjuk mutogatni, mint a görögök régi civilizációjuk maradványait. Ők kétezer évet vártak erre, nálunk csekély húsz év alatt sikerült rommá avatni azokat. De legalább ilyen sikeresen ment tönkre a rétyi lengyár is, amelyet 2000-ben egy bukaresti üzletember vásárolt meg egymilliárd lejért, aztán több kézen cserélt gazdát, amíg mai sorsára jutott. Viszont tiszta lett a Rétyi-tó körül a levegő, nem büdösíti a kenderáztatás szaga. A sort lehetne folytatni.
A román állam mindig is gondoskodott itt beruházásokról. Lám, épül-szépül a csendőrlaktanya is, direkt székelyföldi magyar fiataloknak. Adólejeinkből a legtöbbet abba csorgatnak vissza. S ha majd a központi közigazgatási régióhoz csatolnak, még több beruházást fognak ide irányítani, mert, ugye, le vagyunk maradva. Mostanig csak Brassó és Szeben megye fejlődött. Ezek már jól fel vannak fejlődve, így jöhetünk most mi, holmi helyiek nem tudják megakadályozni.
Lehet, hogy a Mercedes kapcsolószekrénygyárát nem Cugirra vagy Szászsebesre, hanem egyenesen hozzánk fogják telepíteni.
