JegyzetNekimenjek, ne menjek...?

2013. június 26., szerda, Nemzet-nemzetiség

Ki tudja, mi jobb: meg sem próbálni, vagy menni előre, rontani a statisztikát, nehogy úgy tűnjék, a mai fiatalok könnyen feladják, és nem érdekli őket, ha nem sikerül, ha megbuknak.

Érettségi vizsgák, a nyolcadikosok országosan egységesen szervezett felmérője idején azt sem tudja az ember, kinek jobb: aki osztályismétlőre bukott, és ezért nem fáj a feje, aki pótvizsgázik egy hónap múlva, és még maradt ideje felkészülni a nagy napra, vagy annak könnyebb, aki tanult, és néhány nap alatt túljut a jövőjét (tán) meghatározó próbákon? Igaz ugyan, hogy a leggyengébb középiskolai osztályból, a legke­vesebbet nyújtó egyetemről is vezethet út a sikeres üzletember fotelébe – de vajon a gyorstalpalók adnak-e elegendő maradandó tudást, szakképzést, vagy az ügyeskedők iskoláját járja végig az, aki már az általános iskolában is csupán a szerencsére bízza magát?
Történik ugyanis, hogy az általános és a középiskola végzős osztályaiban annyi a bukott, a pótvizsgázó, a továbbtanulni nem akaró, hogy hajlamos az ember azt hinni, csupa jeles diák vesz részt az éppen zajló vizsgákon, s e szerint reméli az eredményt is. Néhány nap a nyolcadikosoknál, valamivel több az érettségizőknél, és mindez kiderül.
Vizsgázni, nem vizsgázni? Vállalni a megmérettetést, az esetleges kudarcot, vagy inkább könnyedén továbbállni, és lesni az ingyenszerencsét? Az nem képezi vita tárgyát, mi a maradandóbb: a könnyen szerzett vagy a munkával kiizzadt tudás. Tudjuk a választ, mégis sokan választják a könnyebbik utat, mert sajnos ma már az sem biztos kenyér, ha valakinek két egyetemi oklevele van. Azt pedig nem tudni, ki milyen úton érdemelte ki a jelest, tudással, csúsztatott milliókkal, kapcsolatokkal szerezte-e oklevelét, volt-e rokona, ismerőse a vizsgáztatók között.
Vizsgaláz azoknak, akik benne vannak, drukk a szülőknek, a felkészítő tanároknak. Egy ország lesi, mit hoznak az eredményjelző táblák. Bukik egy újabb nem­zedék, vagy a maiak bebizonyítják, van még értéke a tudásnak?
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2013-06-26: Nemzet-nemzetiség - Kádár Gyula:

Román nyelvi tolerancia

A prefektusi átirat
Köztudott, hogy a nyelvi tolerancia magas fokon biztosított. Erre jó példa a baróti városvezetőnek küldött pre­fektusi átirat. Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Benkő József hazájában, Erdővidék központi településén, Baró­ton, amelynek neve 802 éve szerepel az okmányokban, jogállamiságot sértő egy háromnegyed részt székely-ma­gyar többségű megye élén álló román prefektus számára, hogy a hivatalos román és magyar megnevezés mellett a polgármesteri hivatal épületén olvasható a Városháza Barót megnevezés is.
2013-06-26: Világfigyelő - :

Szerbia példát mutatott sok uniós országnak

Áder János szerint az Európai Unióba törekvő Szerbia sok uniós tagországnak példát mutatott azzal, hogy parlamentje a múlt pénteken nyilatkozatban elítélte az 1944–45-ös vajdasági vérengzéseket és a kollektív bűnösség szellemében hozott háborús határozatokat. A magyar köztársasági elnök Tomislav Nikolic szerb államfővel tegnap folytatott belgrádi megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a nem EU-tagország Szerbia a mai csúrogi megemlékezéssel is példát mutat sok uniós országnak.