Minden jó, ha a vége jó – mondhattuk volna a III. ligáért kiírt osztályozó végén, miután a Papolci FC 7–1-re legyőzte a Barcarozsnyói FC-t, és kiharcolta a feljutás jogát – de nem mondtuk, hiszen mindjárt a bravúros teljesítményt követően felmerült a kérdés: lesz-e a Papolci FC-nek anyagi fedezete, háttere a III. ligában való szerepléséhez?
Vitathatatlan, hogy a III. liga nem olcsó mulatság... De egyébként a feljutás sem volt az, hiszen a Papolci FC kerete „játékosbehozatal” révén állt össze, a játékosokat pedig meg kellett fizetni. Nem volt soha (az elmúlt 45 bajnokságra gondolunk) szokásunk vájkálni az egyesületek, a játékosok zsebében, pénztárcájában. Ha netán megtudtunk ezt vagy azt, úgy tettünk, mintha semmiről sem tudnánk, nem vertük nagydobra egyszerűen azért, mert az anyagiak az egyesület és a játékosok dolga. Ezt valljuk most is. És azt is, hogy az a pénzösszeg, melyet a megyei tanács ígért a labdarúgásra, nem fedezi a szükségleteket!!! És nem fedezné akkor sem, ha a Papolci FC és a Zágoni FC (a már III. ligás együttes) valamennyi játékosa papolci és zágoni lenne.
Na de ez nem lehet. Zágonban, mert nagy település, összejöhetne – azaz összejöhetett volna, ha az évek során nem hanyagolják el az utánpótlás-nevelést – egy kimondottan zágoni csapat, de Papolcon nem, mert kevés a gyerek, kicsi az iskola. És most, félretéve Zágont és Papolcot, felteheti bárki a kérdést: tulajdonképpen miért is hanyagolták el megyeszerte az utánpótlás nevelését? Miért? Hiszen szinte minden helységben volt (van) testnevelő tanár, voltak sportórák, melyeken a tanár választhatta meg, hogy milyen sportággal foglalkozik; volt megyei labdarúgó-szövetség, s annak bajnoksága, a felnőttcsapatok mellett kötelezően futtatni kellett ifjúsági együttest is... Mi, mi az oka annak, hogy megyei labdarúgásunk sorvad évről évre? Iskolás sportklubjaink – Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen – labdarúgó szakosztályokat működtettek tavalyig, tavalyelőttig, és mégis oda jutottunk, hogy csak egy háromszéki labdarúgó szerepelt az I. ligában, Hadnagy Attila (közben Attila becsukta a kaput, II. ligás lett)... Az iskolás sportklubok, úgy tűnik, belefáradtak a fociba. Szerencsére mások léptek, Ion Diaconuék életre hívták a Jövő fociszakosztályát, Dumitru Suciuék a Junior Soccert, Bende Lajosék egy fociklubot, a Sepsi Futsalt, de hát ezek most indultak, amíg felnőnek az általuk megfogalmazott elvárások szintjére, idő és türelem kell. Azt mondják, van Futball Akadémiánk is. Van, mint Csíkszeredában... (Nemrég Gyulán jártam, benéztem a Grosics Gyula Labdarúgó Akadémiára... Hát, uraim, mi attól olyan messze állunk, mint a Pince-tető a Mount Everesttől). A Futball Akadémiához pályák kellenek, iskola, bentlakás, kantin, több szakember, összehangoló program... hogy csak pár tényezőt említsünk. Amíg ez összejön (az egy és csak egy lelkes tenni akaró munkája révén), jobb lesz, ha a megyei labdarúgó-szövetség átveszi megyénk labdarúgósportjának irányítását, jól megfogalmazott célkitűzéssel, munkával, a célt szolgáló szabályokkal, rendezvénysorozatokkal, bajnokságokkal... mert különben félő, hogy még egy-két év, és nem lesz megyei bajnokság, amit irányítani, mert az egyesületek zsebei nem kiapadhatatlanok, az utánpótlás-nevelés nagyon halvány. Nem lesznek játékosaink, s hogy máshonnan hozzunk, nem lesz rá pénzünk. Lépni, lépni kell, és okosan, előrelátóan!
Megyei labdarúgásunk jövőjét feszegettük. Nem véletlenül, hiszen a „lenni vagy nem lenni” hajón evező sportiskolásaink eltűnésével (kettős leigazolás a szentgyörgyi esetében) maradtunk a IV. és V. liga ifjúsági bajnokságaival. Sok futballvezér szerint a „szükséges rosszal”. Bajnokunkat, a Sepsi OSK-t a további küzdelemben a Szászhermányi Agromec állította meg itthon, Szentgyörgyön... Na szóval, valami nincs rendjén. Legalábbis itt, nálunk. Nézzük, mi a helyzet például a két szomszéd megyében, Brassóban és Hargitában: az egyik nagyon gazdag focihagyományokkal, kétségtelenül sokkal jobb gazdasági háttérrel rendelkezik (ez Brassó), a másik nem a futballjáról híres e hazában (ez Hargita). Hadd vessünk egy pillantást az utánpótlás nevelését segítő bajnokságaikra. Hátha tanulunk valamit. Hátha...
Brassó megye ifjúsági bajnokságai, vetélkedői:
ifjúsági C (1998-as születésűek): ebben szerepelt a Sepsiszentgyörgyi Jövő (a 7. helyen zárt)
ifjúsági D (2000): részt vett a Sepsiszentgyörgyi Jövő is (a 4. helyen zárt)
Gheorghe Hagi Kupa (2001): 6 csapattal, itt indult a Sepsiszentgyörgyi Junior Soccer (2. lett) és a Sepsiszentgyörgyi Jövő (az 5. helyen zárt)
ifjúsági E (2002): két csoporttal, a másodikban szerepelt a Sepsiszentgyörgyi Jövő (5. hely)
ifjúsági F (2003): ebben indult a Sepsiszentgyörgyi Soccer (a 3. helyen végzett)
Gheorghe Ola Kupa – 5 csapattal
Gheorghe Ene Kupa – 5 csapattal
2001-es Kupa: részt vett a Sepsiszentgörgyi Soccer (4. lett) és a Sepsiszentgyörgyi Jövő (6. helyezett).
Hargita megye (ahol négy ligában – 4., 5., 6., 7. – 70 felnőttcsapat működik, eggyel több, mint Kovászna megyében az 1983—84-es bajnokságban) ifjúsági bajnokságai:
ifjúsági A/1 (1994-ben születettek): 6 csapattal
ifjúsági C (1998): 10 csapattal
ifjúsági D (2000): 6 csapattal
Gheorghe Hagi Kupa (2001): 9 csapattal
ifjúsági E (2002): 7 csapattal
ifjúsági F (2003): 6 csapattal
ifjúsági G (2004): 7 csapattal.
Nem vitás, csak köszönő viszonyban vagyunk a két szomszéddal, mindketten messze-messze előttünk járnak labdarúgóéletük megszervezésében.
Nos, kedves sportbarátok, lehet következtetéseket levonni, lehet javaslatokat tenni. Ha sportszerűen teszik, szívesen vállaljuk levélben elküldött és kézjegyükkel ellátott írásaik közlését. Ezzel is segíthetünk – reméljük, segíthetünk – megyénk labdarúgásán.
