A foltos bürök (Conium maculatum L.) hasonlít ugyan néhány ernyős virágzatú növényünkre (petrezselyem, ánizs), a nevét adó, vastag, belül üreges szárának lilás-barnás tarkázottsága minden más hasonló növénytől megkülönbözteti.
Az ernyősök rendjén belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozik. Történelmi nevezetessége Szókratész ókori bölcselő kivégzéséhez kapcsolódik, akit olyképpen ítéltek halálra, hogy bürökfőzettel telt méregpoharat kellett kiinnia. Ismerve a bürökhalált megelőző kínok leírását, a filozófusnak nem lehetett könnyű végtusája.
A nyirkos, tápanyagban gazdag talajt kedvelő növényünk gyomtársulásokból magas termetével emelkedik ki (egy-másfél méter magasra is megnő). Levelei többszörösen tagotak, a virágzat tengelye alatt ún. gallérkalevelek csoportosulnak. Apró, fehér virágai összetett ernyőt alkotnak. Áltermésük két részre tagolt (iker) kaszattermés. Az eredetileg mediterrán növény ma már Európában (a legészakibb területek kivételével) mindenütt közönséges gyom.
A foltos bürök mérge a koniin nevű alkaloida, amely a növény minden részében jelen van, de legtöbbet a levelek és a termés tartalmaz. Mérge a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódik, ezért érintésétől is óvakodjunk. Igen korán – még egy óra sem telik el – megjelennek az első mérgezési tünetek: fáradékonyság, szédülés, hasmenés, verejtékezés, majd mivel a gerincvelő motorikus központjai bénulnak, az alsó végtag bénulása következik, aztán a mellkas bénulása lehetetlenné teszi az eleinte egyre szaporább kapkodó légzést, hogy végül beálljon a fulladásos halál.
Bár használták a homeopátiás kezelések során (mivel szárítva jelentősen csökken mérgező hatása) bizonyos neuralgikus betegségek és depressziós tünetek gyógyítására, mivel a gyógyító és a mérgező dózisok határértéke igen közeli, a szakemberek nem ajánlják alkalmazását.
