Uzonkafürdő jellegzetes átmenet a hagyományos falutípus és az állandóan épülő-változó üdülőtelep között. Itt-ott látni még az „őslakosokból”, házaikat könnyű megkülönböztetni a víkendezésre berendezkedettekétől. Mezőgazdasági felszerelések, állatok, tar udvarok árulkodnak arról, itt télen sem áll meg az élet, és a hétvége, amikor a lakatok lekerülnek a hétvégi házak ajtajairól, épp olyan munkás az ott élők számára, akár a hétköznapok. Amikor amúgy csendes Uzonkafürdő, csak ilyenkor, a vakáció kezdetén beinduló táborozások idején pezsdül meg némileg.
Ellentétek
Ellentétek uralják Uzonkafürdőt. Egyfelől a falusiak portái, másfelől az alkalmi vendégek házai éles elkülönülést mutatnak. Ha a helyben lakók a megélhetésre rendezkedtek be, a hétvégi házak tulajdonosai a kirakat ápolását művelik. Egyre több a tájba a tervezők minden igyekezete ellenére is nehezen belesimuló hatalmas épület, a panziósok is felfedezték maguknak Uzonkafürdőt. És így már a településen végigsétálóban a látvány a szegénység-gazdagság ellentétét is előhozza. Annál is inkább, hogy szinte több a kapukra-kerítésekre vagy a házak homlokzatára kitett, telefonszámmal kísért Eladó felirat, mint azok hiánya. Eladó a 90-es évek után épült víkendház és a 40-es évekből megmaradt, rogyadozó kis téglaépület, eladó alapig elkészített építmény és be sem kerített telek, eladó itt szinte minden. A sok eladnivaló hátterében pedig nem a megunt játékát újabbra lecserélni szándékozó kisgyerek állandó vágya áll, hanem emberi sorsok: kihalt szülők, csődbe jutott jövőépítők, szétment házasságok. Kész szociológiai kutatóterület – de hát melyik, akár találomra kiválasztott talpalatnyi földje Székelyföldnek nem az?
Azért vásárolnak is Uzonkafürdőn, vagy legalábbis vásárolnának. Erre utal az egyik útszéli fára ragasztószalaggal rögzített, az időtállóság kedvéért lefóliázott papiros, melynek feliratát nehezen fejtené meg a románul nem tudó halandó. Azt mondja, hogy: AKOROK VASAKOLNY LEGELOT. Úton-útfélen látni hasonló rossz magyarsággal megírt hirdetéseket, reklámokat, melyeket legtöbbször nem a számítógépes fordítóprogramot használó román atyafiak készítettek, hanem anyanyelvüket rosszul ismerő magyarok. Gyönyörű gyűjteményt lehetne összehozni a postaládákba bedobott szórólapokból is, nekem legjobban a sepsiszentgyörgyi autóbuszok oldalán reklámozó cég székhelymegnevezése tetszik: találtatik a „K. Cs. Sándor” utcában.
Nosztalgiára hívogató
Uzonkafürdő kikerülhetetlen helye az egykori „pionírtábor”. A mai tizen-, huszonévesek értetlenül kapják fel fejüket a számukra idegen fogalom hallatán, és az cseppet sem baj, hogy nekik már nem kellett megismerkedniük a pionírlét emberfaragó eszméivel, a helyiek azonban még most is így emlegetik az egykor szebb napokat látott táborhelyet. Nem igaz, hogy a diktatúra kimúlásával ez is halálra ítéltetett, a ro-magánosítást is megúszta, s talán, ha a jelenlegi sepsiszentgyörgyi alpolgármester, Tischler Ferenc tovább marad a táborigazgatóság élén, válhatott volna a besenyőihez hasonló korszerű táborrá. Így marad sok nemzedék nosztalgiázó emléke, mert a mostani állapotát elnézve nehezen hihető, hogy ott még valaha gyerekek hada fogja egymást váltó csoportokban a nyarat eltölteni. Az enyészet nyomasztó látványa, derékig felnőtt gaz, düledező faházikók, rozsdás vaskorlátok, még a hétágra tűző napsütésben árnyékot kereső kóbor kutya is undorodva tér ki állandóan nyitva álló kapuján. Bejáratánál a postaláda is hasonló sorsra jut, mint fennebb, a borvízfürdővel átellenben a telefonfülke: használat híján elemészti a rozsda, virtuskodó legények horpasztják oldalát – ez vasból van, nem törik, mint a telefonfülkéé. Nem használatos manapság egyik sem, másik sem, üdvözlőlapot küldeni, levelet írni táborból az otthon aggódó anyukáknak éppoly idejétmúlt, akár a vezetékes telefon használata, itt-ott egy emelkedőn letaposott fűcsomó jelzi, hol lehet remény mobiltelfonjelt befogni, hol lehet esélye a panziókat ellepő osztálynyi kisdiák egyik-másikának esténként szülői édes szóra áhítani.
Rom és székely zászló
Poros út, de sűrűn járt az uzonkafürdői főutca, traktorok és szekerek ritkábban, személyautók annál gyakrabban verik fel a csendet. Az élet néhol gyökeret ver, ki-ki tehetőssége szerint építi jövőjét. Van, akinek csak arra futja, hogy a nemrég felépített melléképületet valamiféle reklámnak gyártott műanyag lappal fedje, a rikító JUNGLE ISLAND felirat még inkább kirí környezetéből, mint odébb a modern, kék tetőfedővel ellátott, kétemeletes épület. Más a kor szavát érti, egy portán belül a két egymással szemben álló házon is leng a ritka szélben a székely zászló – és ez már szemet gyönyörködtető. Az a ritka üde folt, amiért jólesik Uzonkafürdőn gyalogosan is végigsétálni. Különben az út mente nem kínálja a derűs jövőképet, hiába az igyekezet, hogy a turistát eligazító táblákat helyezzenek ki, a Pisztrángosi borvízforrás és a mésztufaképződmények fényképes leírását tartalmazó pannó hátterében a romhalmaz lehangoló, ettől kétlépésnyit odébb, egy mellékút átellenében a hatalmas fenyőfa tövében korhadó rönkök közül elővirító törött vécékagyló meg egyenesen kiábrándító. A fahalom mögött sorsára hagyottan árválkodó lánctalpas traktor, mely soha nem mozdítja már el a ráakasztott utánfutót, mementója a felelőtlen jelennek. Ezt azért, mint a múlttá váló jelen térplasztikai alkotását, örök időkre ott felejteném.
Mitács, a jólelkű varázsló
Szebb jövő reményét nem lebegteti meg a látogató lelki szemei előtt a borvízfürdő környezete sem. A medencét minden évben kitakarítják az Uzonkafürdőhöz ragaszkodó telepesek, most is használható jéghideg vizében néhányan reumamegelőző kúrát tartanak. Feliratokkal is ellátták a környéket, egyik arra buzdít, „ERDŐVIDÉK GYÖNGYE VIGYÁZZR Á! NE TEDD TÖNKRE.”, másik az épület első felén, a forrás mellett, a piszkukat hátrahagyókat hivatott rendre utasítani, eszerint „AZ ÖN SZEMÉT NEM SÉRTI A‚ SZEMÉT?” Ugyanitt a már lennebb is látott pannó édestestvére az uzonkai borvíz, illetve Uzonka legendájának leírását tartalmazza, ha utóbbit nem is, előbbit sokan tanulmányozhatták – erre utal, hogy több autóból is ládaszám veszik elő a többszöri használattól már megsárgult pillepalackokat.
Uzonka legendáját pedig jó lett volna korábban elolvasnia az újságírónak, akinek évekkel korábban rendőrségi tudósítóként a borvizes medence szomszédságában mostanára lerobbant épületben egykor működött vendéglátóegységben történt esetről kellett írnia. Az épületre most hadd ne vesztegessünk szót, foghíjas tetőcserepe biztos előjele a közelgő elmúlásnak, oldalán viszont még ott a Mitács Kft. feliratú fatábla. Sok esztendőkkel ezelőtt, amikor még víg éjszakai élet zajlott az épületben, italozás közben az atyafiak összeszólalkoztak, de hosszú vita nem kerekedett, mert hamar előkerült a kés. Úgy emlékszem, a sértett fél túlélte. A rendőrségen, szokásos heti sajtótájékoztatójukon elő is adták a történetet a nyomozó hatóságok annak rendje s módja szerint, azaz a neveket iniciálékkal, a helyszínt – ahogy a román ki tudta olvasni – „Mitáksz”-ként megnevezve. Akkoriban, a 90-es évek közepe-vége felé még javában dúlt a Nyugat-majmolás, mindenféle lehetetlen nevekre keresztelték az emberek káeftéiket, hát az újságíró leírta: késelés történt a Mitaxnál. F. ügyész másnap hívatta a firkászt, az még csak hagyján, hogy helyreigazította, amiért a fekete-fehér rovat esete nem úgy történt, ahogyan a rendőrök előadták, de igencsak lekapta tíz körméről az újságírót, amiért ősei mondáit, a jólelkű Mitács varázslót megjelenítő Uzonka legendáját nem ismeri.
A legjobb manele
Vendéglátó hely most nem sok találtatik Uzonkafürdőn, „a holland” turistaparadicsoma az egyetlen, hol megpihenhet a vándor. Lefelé jövő és felfelé is menő fürdőruhás fiúk, lányok jelzik az irányt, a helyismerettel nem rendelkezők számára út menti eligazító táblák is állnak. A fürdőmedencében hét közben nem sokan lubickolnak, annál többen hétvégeken.
Post Gouvert amolyan csodabogár, de jófajta különc az erdővidékiek szemében, hiszen olyan oázist teremtett, ahová messze vidékről eljárnak üdülni. A szabad műholdakról az űrből is szépen kirajzolódó kempingjének kutyafejhez hasonlatos a formája, mondja nevetve, magyarul is jól beszél, de szívesen vált át angolra. A Camping the Valley – az ő esetében elfogadható, bár nem bátorítandó az idegen nyelvű megnevezés – a csend szigete, autóval a jövő-menők csak a sorompóig mehetnek fel, a táborozók a benti parkolót használhatják, de a sátor, lakókocsi közelébe nem állíthatják autójukat. Ez a szigorú szabály a természet védelméért, a szomszédok zavartalan pihenéséért született, adja hát magát a beszédtéma: a Prahova völgyén nyári szezonban tapasztalható vadturizmus kibeszélésére. Cultural differences, ez a kulturális különbség, Hollandiából belecsöppenve az erdélyi valóságba hamar megtapasztalta, hol húzódik Európa keleti geopolitikai határa. Az országút menti zenebömböltetős sütkölőzésről egyezik a véleményünk, kicsit hallgatunk, míg szót sem ejtve értjük egymást. A csendet csak madarak csivitelése osztja hosszabb-rövidebb futamokra, olyan nyugtató, hogy az már fáj. This is the best manele – ez a legjobb manele, mondja Post. Lassan hajtva hagyom el ezt a se nem falu, se nem fürdő telepet. Minek felverni a port.
