A kötet a XX. század első felének sikeres produkcióit mutatja be a moszkvai prózai és zenés színházakban 1917-től 1957-ig. A rangos Művész Színház (Théatre d’Art), melyet Nemirovics-Dancsenko vezetett — akiről később utcát neveztek el Moszkvában —, egyik, 1930-as bemutatója Tolsztoj közismert drámája, a Karenina Anna (Anna Krenina) volt Alla Tarasszovával a címszerepben. A felvételen hosszú, fodros, virággirlanddal díszített, fekete estélyi ruhában, gyöngysorral a nyakában láthatjuk a színház jeles művésznőjét elmélázó tekintettel, ölébe ejtett kézzel, amolyan színpadi beállításban. Néhány kép az albumból, így ez is, emlékezetembe vésődött.

*

A budapesti Európa Kiadó 2007-es karácsonyi kínálatát Martha Schad német írónő Sztálin lánya — Szvetlana Allilujeva élete című vaskos kiadványa fémjelzi. A 600 oldalas könyv nemcsak a gyermek, a fiatal lány, majd a nagypolitika reflektorfényében élő asszony személyisége, életútja, vándorlásainak (szerte a világban) érdekfeszítő története, de kordokumentum is a Szovjetunióról, az ,,apa" Sztálintól Gorbacsov peresztrojkájáig. (Szvetlana 1926-ban született Moszkvában Sztálin második házasságából. Ma egy amerikai kisváros lakója távol gyermekeitől, unokáitól.)

A könyvben képeket is találunk a családról, de íme, láss csodát: ott látható Alla Tarasszova fentebb vázolt színpadi felvétele is, ezzel a szöveggel: Jekatyerina Szvanidze, Sztálin első felesége és Jakov édesanyja. Most már kinek higgyünk? Természetesen, a színházi albumnak és az 1930-as felvételnek, hiszen Jekatyerina akkor már tizenhárom éve halott volt. A szerző ugyan nem ismerhette a számos képanyagon elétárt személyeket, viszont az általa írt szöveg is ellentmond a valóságnak. A bujkáló fiatal grúz forradalmár, Sztálin, aki akkor még Kobának nevezte magát, 1904 júniusában Goriban feleségül vett egy ájtatos, hívő fiatal lányt, aki varrással kereste kenyerét... ,,Nagyon szegények voltak, és amikor Jekatyerina megbetegedett, Kobának nem volt pénze orvosra. A tüdőbeteg fiatalasszony mindössze háromévi házasság után, 1907. november 25-én meghalt." Az említett felvétel nem egy szegény, tüdőbeteg, fiatal nőt ábrázol, egy forradalmár feleségét, hanem egy jómódú, középkorú, társaságbeli hölgyet. Erre nem figyelt fel a szerző?

Sajnos, hasonló tévedések másutt is előfordulnak. Ne is menjünk messzire. Talán öt évvel ezelőtt egyik országos napilapunk irodalmi mellékletét Michelangelo-reprodukciók díszítették. A közismert Utolsó ítélet alatt ez a cím díszelgett: A Teremtés. Az, hogy a válogatónak nem volt képzőművészeti ismerete, még megbocsátható, de hogy vak is volt, az már aligha. Az ábrán annyira látható, hogy semmi köze a teremtéshez, tökéletesen az a bizonyos UTOLSÓ ÍTÉLET, ahogy azt a nagy reneszánsz Mester elképzelte. Egyébként sem kép, hanem falfreskórészlet a sixtusi kápolnából. Ezek az esetek nem tévedések vígjátékai, sokkal inkább drámái.

A valóság több odafigyelést igényel!