Folytatódik a román politika huszonhárom éve tartó, általunk „örök halasztásnak” nevezett tánca, miután az alkotmánybíróság döntése nyomán a jelenleg kormányzó szocialista–liberális szövetség által tervezett, az alkotmány módosításáról szóló népszavazást valószínűleg egy évvel elhalasztják.
Romániában ugyanis csak népszavazással lehet alkotmányt módosítani. A referendum pedig csak akkor jogszerű, eredményei akkor elfogadhatóak, ha a választók több mint fele az urnák elé járul. Erre azonban 2003 óta nem volt példa. A szövetség vezetői kétharmados parlamenti többségük birtokában megváltoztatták ezt a törvényt oly módon, hogy a népszavazás eredményességéhez a voksolók 30 százaléka is elég. Erre szükség is volt, egyfelől a lakosság választói kedvének lanyhulása miatt, de azért is, mert a legutóbbi népszámlálás adatait még mindég nem hozták nyilvánosságra, s pontosan nem tudni, hányan is vagyunk, s ebből hányan jogosultak szavazni. A helyzetet bonyolítja, hogy a legenyhébb adalékok szerint is három és fél millió román állampolgár vállalt munkát külföldön, és hogy a bizonyos nyugati államokat megszálló romák száma pontosan mennyi, szintén nem tudni.
Nos, az alkotmánybíróság lépett. Traian Băsescu elnöknek csíphette a szemét az alkotmánymódosítások egyik legfontosabbja, az, hogy megnyirbálhatják az elnök hatáskörét. Az alkotmánymódosítók eldöntötték: vagy elnöki vagy parlamenti köztársaság lesz Románia, s ők az utóbbi mellett döntöttek, hiszen a helyzet tarthatatlan, a jelenlegi alkotmány paragrafusai ellentmondanak egymásnak, a joghézagokon egymás elképedt arcába meredhetünk. Nos, Băsescu némelyek szerint utasította, zsarolással vette rá, rábeszélte a taláros testületet – a lényeget tekintve ez mindegy –, hogy halasszák el a csökkentett részvételi küszöb érvénybe lépését. Ha pedig nem lesz népszavazás, addig az alkotmány sem módosulhat, s nem kezdődhet meg Románia régiókra való átalakítása sem.
Ilyen szempontból jól jöhet a halasztás, hiszen a fungáló kormányszövetség régiós elképzelései gazdasági klikkérdekeket és demagóg nacionalista lázálmokat szolgálnak. Az RMDSZ-nek így alkalma lesz még egy évig azért küzdeni, hogy együtt maradhassanak a székelyföldi megyék. A székely régiótól a populista, xenofób román politikusok annyira rettegnek, mint az égő tűztől. Márpedig ha ezt nem sikerül elérni, akkor azt az RMDSZ 23 éves politizálásának kudarcaként értékeli mindenki, de a romániai magyarság és Székelyföld jövője is bizonytalanná válik.
Ennek egészen egyszerűen nem szabad bekövetkeznie.
