Farkas Réka
Ismét munkába lendült Kovászna megye prefektusa, s perel, büntet. Emberei árgus szemmel keresik megyeszerte a székely zászlókat, magyar feliratokat, s felbuzdulva az eddigi, számukra kedvező ítéleteken, sorra hívják perbe azokat a polgármestereket, akik nem takarítják le első intésre az inkriminált lobogót. Nagyon sok dolguk nincs, hisz jó páran ki sem tűzték, s akadtak néhányan, akik első szóra leszedték.
Kovászna megye kormánybiztosáról egyébként alig hallani. Küld egy-egy tájékoztatót hivatalos koszorúzásokról, semmitmondó közleményben számol be, ha erre téved egy nagykövet. Miniszterekkel nincs gondja, hisz kerülik tájainkat, s úgy tűnik, más tennivalója sem nagyon akad, így zászlókra, feliratokra vadászik. Pontosabban hűen követi a hátterében állók utasításait. Kovászna megye legnagyobb gondja ugyanis, hogy kint lobog a „nem létező Székelyföld” néhány jelképe. Ha eddig úgy véltük, fölösleges intézmény a kormánybiztosi hivatal, immár bizonyosak lehetünk: semmi haszna nincs, mintha csak akadékoskodás, akadályozás céljából hívták volna életre.
De valami nyereség mintha mégis lenne. Újra és újra meglebegtetett abszurd vádjaikkal, a „független” bíróság sokszor egymásnak is ellentmondó ítéleteivel nemcsak a magyaroktól rettegő román közvéleményt tartják ébren, de egyre inkább túllépik a székelyföldi magyarság ingerküszöbét is. Ébredezik öntudatunk, nő veszélyérzetünk, s talán bátorságunk is. Hisz a háromszéki zászló- és feliratháború csak előszele mindannak, amit a román hatalom ellenünk készít régiósítási tervei megvalósításával, hiszen a magyar megyék nagy román tömbbe olvasztása nem pillanatnyi kellemetlenség, de jövőnket hosszú távon befolyásoló intézkedés lehet.
Most már csak sáfárkodni kellene, s okosan, Székelyföld duzzadó önbizalmával, erősödő öntudatával, politikusainknak pedig túllépniük pillanatnyi pártérdekeiken. Levelezés, üzengetés helyett tárgyalóasztalhoz ülni, s egységes, közös tiltakozási forgatókönyvet kidolgozni. Egyelőre ez nem sikerült, az RMDSZ halogatná az utcai tüntetést, leghamarabb szeptemberre tervezi, az EMNP bejelentette, július 20-án utcai megmozdulásokat szervez minél több településen. Egyik nem zárja ki a másikat, ha nem kezdődik el egymás gyalázása, ha kellő alázattal csatlakoznak a másik kezdeményezéséhez. Eddig erre nem sok példa volt, de bízzunk benne, a fejünk felett lebegő Damoklesz kardja kellőképpen riasztó, s végre nem egyik vagy másik párt diadala, de az erdélyi, a székelyföldi magyarság érdeke lesz a fontos. Akkor talán remélhetjük, közösségünk, vezetőink 23 év után felnőttek az előttük álló feladathoz.
.jpg)
