Az esztendő rövid, s nem babra megy a játék. A jogaiért kiállni kész erdélyi magyarság nem aludhatja végig a nyarat, csak mert az RMDSZ szeptember végéig gyűjteni szándékszik erejét, hogy akkor majd erős és figyelemfelkeltő tiltakozást szervezzen.
Az EMNP, SZNT folyamatos, amolyan láncreakciószerű helyi tiltakozásokkal is erősítené a régióátalakítási szándék elleni, autonómiakövetelő, marosvásárhelyinél is nagyobb igényű és méretű manifesztációkat. E stratégiai nézetkülönbség okán robbant ki az RMDSZ és az EMNP között a legújabb vita. Jobban mondva, dehogy vitáznak az RMDSZ-esek, egyszerűen lesajnálják őket: kicsik vagytok, a választásokat is elveszítettétek, a politizáláshoz sem értetek. E kivagyi magatartás rossz vért szül, holott a szervezet maga is tudja, most lenne igazán szükség a nagyon koncentrált, minden erőt egy jelszó alá terelő akaratra. A kirekesztősdi árt az ügynek, gyengíti a közösség erejét és bizalmát. S legyünk nyugodtan profánok: amelyik házőrző és értékőrző kutya nem ugat, miközben ellenséges szándék sündörög a kapu előtt, kertek alatt, azt nem tartják...
Az RMDSZ a marosfői piknikezésen még a dél-tiroli autonómiát mutatta fel mintaként, mi több, lefordíttatta, megjelentette magyar nyelven (ősszel már románul is olvashatják) Martha Stocker könyvét az Olaszország területére szakadt németek hosszú, hét évtizedes, napi viadalokkal kivívott autonómiájáról. E harc köztudottan egységbe forrasztotta őket, győzelemre vitte ügyüket, s Ausztria védőhatalmával élve, virágzó életet teremtett a térségben élő olaszok, németek és ladinok számára. Dél-Tirol jól fejlődő, békés régióvá vált, bizonyítva: az autonómia nem az állam ellen irányul, és nem ördögtől való.
Egység helyett most, akárcsak májusban Marosvásárhelyen, ismét kimaradósdit játszanak. Kovács Péter, a szövetség arrogáns főtitkára egyenesen azt állítja, hogy az EMNP vízipisztollyal indult csatába, míg ők ősszel oly nagyot kiáltanak majd, mely megremegteti a falakat. De mi lesz, ha a bizalmát vesztett nép, a kiábrándult szavazók az összefogást hiányolva, s főként, hogy a nemzeti érdek mentén sem hajlandó tágra nyitni ajtaját, halkabb lesz a megálmodottnál? Nagyon úgy tűnik, ismét időhúzásra rendezkednek be, tudatosan gerjesztett csatározásokkal gyengítik a magyarság erejét. Legitimitásukra hivatkoznak, holott tudniuk kellene, hogy akik rájuk szavaztak – mindegy most, hogy sokan vagy kevesen –, házőrzőnek és értékmegőrzőnek választották, s nem kellene sértenie önérzetüket, hogy vannak olyanok, akik abban is bíznak: ha a közösségenkénti, akár templomozás utáni szervezett, folyamatos kis tiltakozások összeadódnának, mihamarabb egyfajta nemzetgyűléssé is növekedhetnének. Mindenféle pártoskodástól mentesen növelvén számbelileg ugyancsak megcsappant erőnket.
