A hódmezővásárhelyi önkormányzati csapat egész naposra tervezett erdővidéki barangolása félúton, Bölön, Apáca, Nagyajta megtekintése után az 1848-as véczeri emlékműnél megszakadt, s a téli honismereti túra hátralévő stációinak felkeresésére egy következő határon túli körút alkalmával kerülhet sor, amelyre, ismervén a hódmezővásárhelyieket, minden bizonnyal adódik alkalom, hisz 1990 óta nagy csapatokban vagy családi-baráti közösségben sűrűn járják Erdélyt.
A félteljesítmény ne vezessen félre senkit: az Erdővidék kapujában töltött, Székföld megismerésére szánt idő elsősorban a három vendégfogadónak, Kozma Albert (Bölön) és Fekete Levente unitárius (Nagtyajta), Simon László evangélikus lelkésznek (Apáca) köszönhetően maradandó élményeket helyezett a vendégek tarisznyájába.
Mondta is dr. Lázár János, Hódmezővásárhely önkormányzatának s a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke a látogatás élményeit mintegy összegezve, hogy ezekből az emberekből valami fontos sugárzik. Az, hogy abban a közösségben, amelyben élnek és amelyért cselekednek, jól érzik magukat. Utalt arra is, hogy azok a papok, akik szedték a sátorfájukat, és áttelepedtek Kis-Magyarországra, általában beilleszkedési nehézségekkel viaskodnak, nem találják fel magukat, és valószínű, itthon, Erdélyben is gondjaik voltak lelkészi hivatásuk betöltésében.
A szabad nézet magvainak bölöni szórója
Vendégek a bölöni várfal alatt
Bölön harangszava nem hallatszik ugyan Hódmezővásárhelyig, Bölöni Farkas Sándor híre-neve viszont ennél a Nagy Magyar Alföldön is túl ér. A hódmezővásárhelyiek ezt a stációt tulajdonképpen a demokrácia reformkori markáns egyénisége szülőhelyének megismerése végett iktatták Erdély-ismereti programjukba. Jó volt tapasztalni, hogy a vendégeket — többségükben értelmiségiek, orvosok, jogászok, tanárok — nem kellett feltarisznyálni az Utazások Észak-Amerikában szerzőjének bemutatásával: hozták ők hazulról a tudnivalókat és tudni illőket. Bölöni látogatásuknak tulajdonképpen a helyszínelés, a szellemi teljesítmény fizikai és földrajzi kötődésének kitapogatása volt a tétje. Bölöni Farkas Sándor, a reformkori eszmék egyik úttörője báró Wesselényi Miklós mellett a korszak jelentős személyisége, aki önjellemzése szerint hazája nyelvéért élt és halt, s elszórta a külföldről hozott minden szabad nézet magvait.
Bölönben éppen a vasárnapi istentiszteletről hazainduló gyülekezettel találkoztunk. A fekete ünneplőbe öltözött férfiak és nők látványa, amint a hatalmas templom előtt a Templomdombról aláereszkednek a ropogós fehér hóban, a fákat girlandként díszítő zúzmarás háttérrel, festőt, fotóst ihlető látvány.
Bölöni Farkas Sándor szülőházát keresve a várfalak alatt tapostuk a havat, amikor Kozma Albert tiszteletes úr felfedezett bennünket, és a kinti nézelődés után a nagytemplomba invitált. A tiszteletes úr bemutatkozó és templombemutató, az egyházközség életét megjelenítő beszédéből sugárzik a bölcsesség, az intellektuális humor, a hatalmas élettapasztalat. Az is érzékelhető — szinte kézzel fogható —, hogy magabiztos, a templom várfalain kívül is otthonos és járatos férfi, aki a közösség, a magyarság gondjait képes vállára venni. A beszélgetésnek különös bájt kölcsönöz az, amint a véleménycserébe bederengnek, anélkül, hogy ez durvának minősülne, a jelenlegi magyar országvezetés nemzeti értékeket romboló praktikái és a határokon kívül rekedt magyarok érdekképviseletének lenullázása.
A hódmezővásárhelyiek erdélyi barangolásai, emberi kapcsolatteremtésük az emiatt kialakult, az erdélyiekben felhalmozódott feszültséget oldja, fordítja visszájára, változtatja a virtuális nemzetegyesítés, az együvé tartozás érzésének kimunkálására. Jó tapasztalni, hogy a lelkész mennyire biztonságosan mozog az öröklött múlt értékeinek feltárásában, s ugyanennyire követi a hazai és Kárpát-medencei magyar jelen eseményeit, és jó látni, amint ezt közvetíteni képes a lakosság felé.
A bölöni unitárius templomvár a maga 8—10 méter magasságú falaival Háromszék egyik legértékesebb templomvára. Bölön gazdagságára, erejére vall, hogy ezt a várfalat nem hagyták annyi más templomvár sorsára jutni, köveit nem hordták szét, nem építették be a lakóházakba. Vára reneszánsz építészeti elemekben gazdag. 2008 a magyar reneszánsz éve. Erre való tekintettel — de egyébként is — érdemes lenne az általános iskolák nagyobb osztályainak tanulóit és a középiskolásokat megismertetni véle.
Bölön nevét a népetimológia a ,,bőven lőn"-ből eredezteti, amely egy kedves szójátékként elfogadható, de minden bizonnyal a bölény nevét őrzi a Belényessel, Begyenkővel (Torja), Belenyessel (Kovászna) egyetemben. Az egyháznak hatalmas erdősége — egészében még nem szolgáltatták vissza —, földterülete volt. A vár a település egykori fontosságára utal. A Királyföld—Szászföld peremén nemegyszer kellett szomszédaitól is védelmeznie magát, Bölön falutörvénye is a lakosság ,,várbaszorulásáról" szól.
Beszélgetéseink során szó került a település jelenlegi demográfiai helyzetéről is. Bölön állapota ebből a szempontból lesújtó, mint ahogyan Háromszék e peremvidéke egészében problematikus. A cigányság túlszaporodása és beözönlése teljesen megváltoztatja a nagyközség arculatát.
A vendégek a templomba járási szokásokról is érdeklődtek. Ezzel nagyon nem lehet dicsekedni. A tiszteletes úr egy adomával fejelte meg a témát: vasárnap megy a pap a templom felé. Mivel közel lakik, reverendában. Találkozik egy atyafival, aki villával és gereblyével a vállán megy a mezőre. Éllel mondja a lelkész, hogy ő megy a templomba. — Menjen, tiszteletes úr — mondja a falusi férfi —, én megbízom magában.
A magyar művelődés magvetőjének falujában
Az apácai lutheránus templom
Bölöni Farkas Sándor szülőfalujának megtekintése után a hódmezővásárhelyi vendégek a másik magyar szellemi nagyság, Apáczi Csere János szülőfalujába látogattak, ahol Simon László az evangélikus lelkész. A fiatal pap tíz éve szolgál Apácán, falubemutatásából már néhány mondat után kiderül, hogy egyházi és világi dolgokban imponálóan járatos. És ezt nem csak szavai árulják el, hanem az épített és gondozott környezet is, amely jó gazdára, jó ízlésű, figyelemre méltó esztétikai érzékre valló emberre utal. Előbb a kívül-belül felújított lutheránus templomot tekintjük meg, végighallgatjuk az érdekes és izgalmas egyház- és településtörténeti diskurzust. Szép és figyelemre méltó, hogy egy viszonylag szerény gazdasági helyzetű eklézsia épületei ennyire gondozottak.
Az Olt bal partján lévő község fejlődési távlatai nem a legrózsásabbak. Akárcsak Bölönben, itt is a cigányság helyzete a legproblematikusabb. Az iskolában a cigány és a magyar gyermekek aránya 3:1 a romák javára. Cigányprogramot is kidolgoztak, amelynek kivitelezéséhez nyugati támogatásra számítottak, hogy kiderüljön, a 2002-es népszámlálás adatai szerint Apácán csak huszon- és egynéhány cigány van, holott a valóságban 1700 körüli a számuk. A cigányok — ehhez joguk van — majdnem mindannyian románnak vallották magukat.
Beszélgetésünkhöz azt a szálat is hozzábogozzuk, hogy a szomszédos Háromszéken ezekben a napokban is élénk vita zajlik Székelyföld autonómiája körül. Ha arra kerül majd sor, a három, Olton túli településre, Apácára, Ürmösre, Alsórákosra lehet-e, kell-e számítani?
Simon tiszteletes úr elmondja, hogy Apácát és Ürmöst, valamint Felsőrákost a csángókhoz sorolják, holott etnikailag semmi közük a csángókhoz. Ezeknek a településeknek a magyar lakossága székely, ezt nem csak a származási adatokkal lehet alátámasztani, hanem bele kell hallgatni a beszédükbe, s menten kiderül, hogy valamelyik székely nyelvjárást beszélik. Miután Brassó bekebelezte őket, ,,amilyen a város, olyan a János" alapon az egész község a lutheránus (evangélikus) vallásra állt át. Tőlük soha senki sem kérdezte meg, hová akarnak tartozni. Természetes lenne, hogy Háromszékhez csatolják a települést, de ezt, mint mindig, felülről kellene elrendelni.
Apáca egyébként a budapesti Apáczai Alapítvány emlékhelye is. Az alapítvány, névadójához híven — Annus József kuratóriumi elnök néhány héttel halála előtt látogatott hozzánk —, jelentős összegekkel támogatta az apácaiakat. Ennek eredményeképpen a templommal és iskolával szemben egy modern oktatási központot rendeztek be. A kívül-belül felújított, praktikus bútorzattal ellátott épületben számítástechnikai klub működik tizenkét számítógéppel, könyvtára és Apáczai-emlékszobája is van. Az oktatási központ szakképzéssel is foglalkozik, kőműves- és asztalosmesterséget tanítanak. Ezzel próbálják a jelentős munkanélküliséget csökkenteni, az érdeklődők átképzését biztosítani. A valamikor Brassóba ingázóknak ugyanis az ottani nagyipar lerobbanása után haza kellett költözniük.
Külön figyelmet érdemel az Apáczai-emlékszoba. Ebben a teremben állandó képzőművészeti kiállítás van. A kézdivásárhelyi Vetró família figyelt fel rá, hogy Apáczai a képzőművészetben alig van jelen. Az ő ötletük volt, hogy írjanak ki Apáczai témájú pályázatot. A kiírás sikeres volt, nagyszámú grafika, festmény, kisplasztika stb. született, s a képzőművészek elhatározták, hogy munkájukat addig őrizhetik Apácán, amíg a kiállítás anyaga a látogatók számára hozzáférhető, és egyben marad.
Ily módon Jecza Péternek az iskola előtt álló Apáczai-szobra mellé mintegy harminc alkotás társul, mely a magyar művelődéstörténet kiemelkedő személyiségének állít emléket.
Útban Apácáról hazafelé azon elmélkedünk, hogy Nagyajtát mindössze két kilométer választja el Apácától. Simon László tiszteletes úrtól elfelejtettük megkérdezni, hogy az Olton túli székely falvakból járnak-e ide át a fiatalok, hogy az itteni, az Apáczai Alapítványnak és más támogatóknak köszönhető korszerű berendezéseket igénybe vegyék. Ezeknek a látogatásoknak a hozadéka lenne az a közös művelődési lehetőség, amely módosítaná a peremhelyzetbe szorult nagyközség elszigeteltségét, és példaként szolgálhatna, hogyan kell a helyi értelmiségnek, a helyi tanácsnak a településfejlesztés érdekében alkotó módon összefognia.
