Ismét az egyház küldetéséről beszélt Ferenc pápa. Elmondta, az általa vezetett egyháznak az egyszerűség és szegénység jegyében kell cselekednie. „Szent Péternek nem volt bankszámlája. Amikor adót kellett fizetnie, az Úr elküldte a tengerre halászni, és a kifogott halban talált pénzzel fizetett.”
Hangsúlyozta, hogy az Evangéliumot egyszerűséggel és ingyen kell hirdetni. „A gazdagságra vágyó egyház megöregszik, és elveszíti életerejét.” Csak a szegénység melletti tanúságtétel menti meg az egyház tagjait attól, hogy befektetők, vállalkozók legyenek. Tudjuk, ő a szegénységi fogadalma miatt választotta Assisi Szent Ferenc nevét. Saját nagyanyja mondását idézve arra emlékeztetett, hogy a „halotti lepelnek nincsen zsebe”, azaz senki sem viheti magával földi vagyonát.
Az egyháznak és tagjainak missziója az, hogy Isten vigaszának örömét, a kereszt tanúságát és az imát képviseljék. Az egyház megújításának szükségességéről is szólva mondta, hogy a régi, omló szerkezeteket meg kell újítani. Az egyháznak nem a gazdagságot kell követnie, hanem tartania kell magát szegénységi fogadalmához. „Nekem fáj, amikor egy papot vagy apácát a legújabb típusú autóban látok.”
A hit erejéről, de a világot sújtó társadalmi és kulturális válságról is szól a Lumen fidei (A hit fénye) című első enciklikája. „A hit testvériség, megbocsátás, a másik méltóságának elismerése, a természet tisztelete. A hit egyedüli, de egyedül lehetetlenség hinni. A hit igazság nélkül szép mese marad. A hit nem menedék a bátorság nélküli emberek számára – hirdeti. A hit által a világba és az emberek, a társadalom életébe hozott világosságról szóló dokumentum a válságba jutott kortárs kultúrának kínál kiutat többek között az életre szóló szeretet jelentőségének hangsúlyozásával.
Ferenc pápa népszerűsége Twitteren is érezhető: a@pontifex Twitter-fiókon megjelenő 9 nyelvű üzenetei olvasóinak száma meghaladta az ötmilliót.
Bevallom, amióta ő a pápa, nekem is sokkal könnyebb imádkozni a Hiszekegyben az egyházra vonatkozó részt. És sokkal könnyebb elfogadni a további munkára sarkalló következő sorokat, Horváth István Sándort parafrazálva.
A keresztény ember feladata, hogy hitét személyes életében, az Egyházban és a világban egyaránt megélje. Az első terület a személyes hitélet, a bensőséges kapcsolat Istennel, amelynek legfőbb eszközei a mindennapi imádság, az elmélkedés. A hit azonban nem magánügy, azaz nem mondhatom, hogy „csak rám tartozik”, hanem kiszélesedik, s ennek megfelelően a hitélet második területe az Egyház közössége, melynek tagjait a közös hit és annak megvallása tartja össze. A hívő közösség azonban nem zárkózik be, nem akar belterjessé válni, hanem kitárulkozik, megmutatja magát a világnak, felmutatja azokat az értékeket, amelyek szerint él. Ezt a harmadik területet missziónak is nevezzük. A történelem során többször érték a keresztényeket és azon belül a katolikusokat olyan vádak, amelyek szerint túlságosan törekszenek a hit bensőséges megélésére, és nem eléggé nyitottak a világ felé. A most zajló Hit éve ennek fényes cáfolata.
„Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen / felelni kell. / A harcot becsületesen / fel kell venni, / az úton becsületesen / végig kell menni, / a szerepet becsületesen / el kell játszani, / keményen és tekintet nélkül. / Mondogatni kell / a fellebbezhetetlen, sziklakemény, / erősítő, / vigasztaló igét: / Krisztusnak és / Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.” (Dsida)
Ehhez nem kell semmit sem hozzátenni. Csak megfogni a fanyelet, és dolgozni.
