Javaslatként hangzott el a Székely Nemzeti Tanács legutóbbi tanácskozásán Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában, hogy Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba. A tanács sajátjának tekinti az igényt, és közvetíteni fogja az Országgyűlésnek.
Az elvárás bejelentése tapintatos formában, de amolyan átmeneti megoldássá minősíti át azt a paragrafust, melyet a hatályos magyar választási törvény tartalmaz. Eszerint, mint ismeretes, a Magyarország határain túl élő magyar állampolgárok az országos pártlistákra szavazhatnak, az egyéni jelöltekre azonban már nem. A romántól eltérően a magyar jog két szavazat leadását teszi lehetővé általános választások esetén. Ebből a határon túliak, nyilván több okból kifolyólag – választási körzetet kellene például alakítani hozzá stb. – csak az egyikkel élhetnek.
A határon túl maholnap a félmilliót is meghaladja az állampolgársággal rendelkezők száma, annak igénylése és a befogadás úgyszólván tömegessé vált az utóbbi pár év alatt, s az ország új polgárai nem kis reménnyel tekintenek a számukra első választások elé. A magyar parlamenti többség a szavazati jog gyakorolhatóvá tételére egyelőre olyan megoldást talált, melynek kidolgozásában nyilván az óvatosság és fokozatosság szempontjai is szerepet játszottak, azt sem lehet még tudni, hányan fognak élni az új lehetőséggel. Már most megjósolható viszont, hogy a részvétel nem lesz elhanyagolható – politikai jelentőség tekintetében semmiképpen sem.
Érthető, ha némelyek már a következő lépésre készülnek. A határok feletti nemzetegyesítés folyamatának logikus és indokolt integrációs intézkedése lesz, ha az Országgyűlésbe saját egyéni képviselőit is felküldheti például a székelység, ez belső politikai kiforrását is serkenteni fogja. Közvetlen részvételével a törvényhozásban pedig a nemzetépítésbe is befolyhat, amibe egy évszázad kimaradás után térhet ezáltal vissza.
