Az író – ez nem a reklám helye, tényközlés – megint elvész egy regényben, amelynek ki tudja, hol van már az eleje, és ki tudhatja, mikor lesz vége. Hősei menekülnek, van valami eszelős abban is, hogy az utóbbi regényeim hősei, mintegy engedve a fakó lován tovavágtató világszellem sugallatának, állandóan menekülnek. Ez nem véletlen, a mögöttünk hagyott században és az új évezredben igazán van amiért és akik elől menekülni!
Kiderült, Fukujamának mégsem volt igaza, a történelem nem ért véget a liberális demokráciákkal. A mindenkori hatalom egyre nyugtalanítóbban figyeli alattvalóit vagy polgárait, a lehallgatások nem mesék, mindenki lehallgat mindenkit. S ha az író néha szünetet tart az elburjánzó történetében, olvasgatja a hírportálokat, hallgatja a körülöttünk záporozó napihíreket vagy a gyakori záporok kopogását.
És óhatatlanul is eltöprenghet azon, hogy kik adnak végül is menedéket a világ csendőrét sokáig oly sikeresen játszó nagyhatalom volt elhárító tisztjének? Aki szintén menekül, mert nyilvánosságra hozta azt, amit mindenki sejtett, és senki nem hitte, hogy az Egyesült Államok hírszerzése nemcsak vélt vagy valóságos ellenségeit, hanem szövetségeseit is megfigyeli, tisztségviselőiket lehallgatja. Miközben elválunk a moszkvai repülőtéren ücsörgő ügynöktől, akit Nicaragua, Bolívia vagy Venezuela fogadna be, s adna neki menedéket, csak nem világos, hogy miként is juthatna el ezekbe az országokba, máris az egyiptomi tüntetések döbbenetes képeit láthatjuk. S feltehetjük a kikerülhetetlen kérdést: most már polgárháború van-e az arab tavasz után oly nehezen ocsúdó Egyiptomban, vagy nincs? Mindenesetre, egyre több a halott, s a helyzet normalizálódására még kevesebb az esély, mint Szíriában, ahol már több mint egy éve folyik a polgárháború. Itt ezrekben, tízezrekben mérhető az áldozatok, nagyon sokszor a civil áldozatok száma, és aki teheti, menekül. Egyre több a halott Egyiptomban is. Innen is menekül, aki teheti, amíg még van, hova.
Hazajövünk: az egyik hírtelevízión Victor Ponta miniszterelnök nyilatkozata pörög, arról beszél, hogy az államvasutak szállítórészlegének zűrös ügyeit rendbe kéne már tenni, de ehhez az kellene, hogy a renitens vezetőség fejezze már be a törvénytelen eladásokat! Ha nem térnek észhez, mondja a begerjedt kormányfő, személyesen küldi a nyakukra a korrupcióellenes ügyészség embereit, s akkor majd megnézhetik magukat. Ha van tükör közelükben, így is megnézhetik, hökkenünk meg.
Nemrég a kormányzó pártszövetség két vezetője, Crin Antonescu és a miniszterelnök azzal vádolta Traian Băsescu államfőt, hogy személyesen ad utasításokat (törvénytelenül) az ügyészségeknek. Akkor ez mi volt, nem tudná a jobb kéz, hogy mit akar a bal?
Hazaérkezünk. Kiderült, már 1400 aláíró támogatja a sepsiszentgyörgyi zászlót a város és a prefektúra közti, hamarosan induló perben! Többre lenne szükség. Kérdés: kell-e a város zászlaja, vagy nem? A kérdés szónoki, s ezért arra biztatunk mindenkit, akinek fontos ez, hogy írja alá az ívet, a zászló védelmében.
Aztán elzárjuk a hazudós világládát, kikapcsoljuk a hírportálokat, és töprenghetünk tovább azon, hogy ha mégsem ért véget a történelem, hogyan folytatódik, s künn újra esni kezd...
