A „kimaradás” okáról lapunk annak idején részletesen beszámolt. Merjük hinni, hogy az illetékesek tanultak az esetből, levonták a kellő következtetéseket. Most tehát nem foglalkozunk vele, sokkal inkább arra figyelünk, hogy mozgolódik a város sportegyesülete, a KSE, és azt tervezi, hogy újra életre hívja felnőtt labdarúgócsapatát. Kézdivásárhelyen jártamkor megkerestem a város „sportvezérét”, a sportiroda főnökét, Kocsis Zoltánt, s természetesen beszélgetésünket a futballal, a KSE csapatával kezdtük.
– Örömmel mondhatom – kezdte mondandóját Kocsis Zoltán –, hogy a KSE alelnöke, Szabó Vince felvállalta a nagypályás foci újraélesztését. Ismerve Vin­ce komolyságát, ügyszeretetét, meggyőződésem, hogy Kézdivá­sárhelyen újra lesz labdarúgócsapat. Kölcze Gábor irányításával már elkwezdték az edzéseket, s ezzel párhuzamosan a játékosok toborzását. Termé­sze­tesen, Kéz­divá­sárhely és kör­nyéke fiatal tehetséges labdarúgóira alapoznak. S ez lényeges.
– Itt álljunk meg – javasoltam Kocsis Zoltánnak –, hadd vigyék tovább a munka nehezét (ne feledjük el: nehezebb egy csapatot újraéleszteni, mint a korábbi együttest életben tartani), s kívánjunk jó munkát Szabó Vincének, Kölcze Gábornak, valamint a terv kivitelezéséhez csatlakozó labdarúgóknak, előrejelezve, hogy a kellő időben visszatérünk a Sinkovits-stadion gyepszőnyegére. Na de meggyőződé­sem, hogy Kézdivásárhely, tartogat még kellemes meglepetést.
– Van még egy tervünk, és ez az atlétikai élet újraindítása.
– Mi tagadás, nagyon vártam, vártuk már, hiszen annak idején a néhai Kalith Attila bácsi nagyszerű atlétikai iskolát alapított, sok szép és figyelemre méltó eredményt ért el. Ezt a múltat, csak úgy, egyszerűen elfelejteni nem szabad, mert a hagyományok köteleznek. Annyi nagyszerű atlétája volt Attila bácsinak, meglepő, hogy tanítványai tétlenül nézték Kézdivásárhely atlétikájának szenvedését, „pusz­tulását”.
– Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz könnyű az újraélesztés, sok mindenre keresem, keressük a választ, hogy aztán összehozhassunk egy mindenre kiterjedő tervet. A gondolat tehát adott.
– Túl a Nagy Mózes Sportklub asztalitenisz-szak­osztályán, a város sportirodája is indított asztalitenisz-iskolát. Ez hol tart?
– Most vakáción vannak a gyerekek, s ez jövő héten véget ér, újra edzésbe állnak az „asztalitenisz-palánták”. Nagyszerű évet tudnak maguk mögött, óriásit fejlődtek, képesek felvenni a versenyt a felnőtt korosztályú amatőrökkel. Ügyes­ségük­kel, fejlődésükkel igazolták, hogy érdemes volt beindítani ezt az iskolát így, amatőr szinten is. A legjobbak, a legügyesebbek lehetnek akár Dobolyi Aladár tanítványai. Hadd mondjam el itt, hogy a nyár végén szervezünk, indítunk egy amatőr asztalitenisz-bajnokságot. Hadd biztosítsuk a játéklehetőséget.
– És mi a helyzet a sportiroda labdarúgó-iskolájával?
– Továbbra is Csengeri Attila fogja vezetni az edzéseket – párhuzamosan a KSE színeiben működő ificsapat edzéseivel –, de szep­tember 1-jétől már három csoport fog működni. A már létező nagy (III–IV. osztályosok) és kis csoport (I–II. osztályosok) mellett elindítjuk a 6–7 évesek csoportját is. Ily módon szeretnénk hozzájárulni a város labdarúgósportja utánpótlásának megalapozásához, bővítéséhez.
Jó látni, tudni, hogy Kéz­divásárhely sportmozgalma nem pihen, sportágakat éleszt újra, sportágakat igyek­szik segíteni. Jó munkát kívánunk a sportszeretetéről híres városnak, a sportért tenni akaróknak.