Ha nyár, akkor érettségi, ha érettségi, akkor cirkusz. Az idén sem maradt el. Bár idén jobb az átmenési arány, mert kevesebben jelentkeztek vizsgázni, és a tételek is könnyebbek voltak. Íme, a tanügy állandó reformálgatásának megvan az eredménye!
Nálunk az a jó, hogy mindennel a politikusok foglalkoznak, még az oktatással is. Innen származik az elnevezés, hogy oktatáspolitika. Néha azért történt egy-egy olyan kezdeményezés, amely nem használt az elért eredményeknek.
Az sem tesz jót, ha vizsgák előtt kormányváltás történik, mert akkor hirtelen nehezebb vizsgatételek születnek, és ennek következtében gyengébb eredmények, bizonyítván az előző hatalom hozzá nem értését. Viszont ha már legalább egy év eltelt a kormányváltás után – mint most –, akkor könnyebb vizsgatételek keletkeznek, miként az idei vizsgákon is kiderült.
Az is javíthatna a helyzeten, ha sikerül olyan megvesztegetési rendszert kidolgozni, mint amilyent Bukarestben lepleztek le a Dimitrie Bolintineanu Líceumban. Tizenhat helyen próbálkoztak még hasonló módszerrel, és hat helyszínen nyomozás is indult ilyen ügyekben. Még nem minden politikus és iskola jött rá a kezdeményezés hatalmas horderejére, és az illetékesek sem értették meg, hogy az ilyen próbálkozásokat támogatni kellene, nem elfojtani, mivel ezek látványosan emelnék a tudás mért szintjét. (Nem a valóst!) A miniszterelnöknek nemcsak a gyerekek kihallgatását kellett volna leállítania, hanem a nyomozásokat is. Nem így történt, így a kihallgatási ceremóniának áldozata is volt, és a bűnbakot – egy rendőrségi szóvivőt – le is váltották, mert rosszul tájékoztatott. Kiderült, hogy helytelenül mondta: a gyerekeknek előállítási parancsot töltöttek ki, és azért akarják buszokkal kihallgatásra vinni. Azt kellett volna mondania, hogy tanulmányi kirándulásra mennek, és akkor a szülők nem tiltakoztak volna elszállításuk ellen, mert ha a gyerekek pénzt adtak, megérdemeltek volna bár egy buszos kirándulást.
Ha minden iskolában ilyen megvesztegetési eljárást dolgoznának ki, nem találnának annyi rendőrt, ügyészt, amennyi a tanulók kihallgatásával megbirkózna, és annyi autóbuszt az országban, amennyi elszállításukhoz szükséges lenne. Ilyen drága akció ellen a Nemzetközi Valutaalap és azok után politikusaink is tiltakoznának, mert nem volna gazdaságilag kifizetődő.
Bukarestben az iskola igazgatónőjét letartóztatták, az aligazgatónőt leváltották, pedig ők csak jót akartak: jó eredményeket felmutatni! Nem is értem, miért kell ekkora botrányt kavarni a Bolintineanu-iskola esetéből. Ha minden sikeresen, csendben lezajlik, és általánosítják a módszert, kitűnő eredmények születnének, sőt, a tanügyiek alulfizetettsége is részben megoldódna. Bukarestben a vizsgáztató bizottság elnöke 3000, alelnöke 2000 és tagjai 1000–1000 lejt kaptak volna honoráriumként. Volt eset, hogy pénzt találtak a vizsgáztató hölgyek melltartójában. Ezt, mint iskolai divatot szabadalmaztatni lehetne. A kisebb mellű nők így begyesebbnek néznének ki, és nem kellene szilikonbeültetést sem fizetniük, mégis kapósabbak lennének. Hogy a férfiak hol rejtették el a pénzt, arról nem szóltak a tudósítások, bár lehet, hogy a pénzzel ők még férfiasabbaknak néztek ki. A tanulók is jól járnának, mert ők viszont pótpiszkozatlapokat kapnának, kidolgozott tételekkel úgy, ahogy azt az említett alma materben is tervezték.
Az oktatás még jobb eredményeket produkálna, ha kombinálnák a kamerák leszerelését a könnyű tételekkel és a megvesztegetéssel. Nem kétséges, ebben az estben, ha matematikából feladnának egy olyan tételt, hogy kétszer kettő mennyi, mindenki megoldaná a feladványt. Hogy ki mekkora jegyet érdemel ezért, úgy döntenék el, hogy figyelembe vennék, ki mennyit szán a tanügy finanszírozására – akarom mondani megvesztegetésre.
