Farcádi Botond
Hiú ábránd lenne azt hinni, hogy miután Bálványoson meghallgatta a székelyföldi önkormányzati vezetők és a magyar szervezetek képviselőinek követelését, Liviu Dragnea egyszeriben megenyhülne, és a román hatalom oly módon szabná át régióátszervezési elképzeléseit, hogy a székelyföldi régió autonóm státust kapjon.
Még akkor is végzetes tévedés lenne azt hinni, hogy a közvita nyomán gyökeresen változott a román hatalom elképzelése, ha a miniszterelnök-helyettes egyfajta ködös ígéretet megfogalmazott, miszerint körvonalazódna talán valamiféle mindenki számára elfogadható megoldás – csak éppen azt nem árulta el, miből is állna az.
Azért sem árt az óvatosság, mert a jelek szerint a régiósításról szóló, az ország különböző városaiban tartott közvitákon a kormány képviselője mindig mást mond – mindenütt olyasvalamit fogalmaz meg, amit a helyiek hallani szeretnének. Temesváron például azt hangsúlyozta, megérdemli a település, hogy régiófővárosi státust kapjon, Konstancán a dobrudzsaiaknak ígért önálló térséget, Nagyszebenben a központi fejlesztési régió kettéválasztásáról beszélt. Bálványoson pedig kerülte a konkrétumok kimondását, mint macska a forró kását. S bár voltak követeléseinket hűen megfogalmazó, meglehetősen szókimondó felszólalások a tegnapi eseményen, a bukaresti vendég válaszaiból, ködösítéséből kitetszett: nem valószínű, hogy javunkra dőlt el ez a küzdelem.
Annál is inkább, mert egyébként magunk is meglehetősen felkészületlenül viszonyultunk a közösségünk egészét fenyegető régiósítási folyamat irányítójának látogatásához: az Olt mente településein dicséretes módon kitűzték a székely zászlót az ott lakók, de továbbra is kérdés, miért kellett a közvitát ennyire elrejteni? Miért nem lehetett volna megrendezni Sepsiszentgyörgyön, a megyeszékhelyen, miként az ország más vidékein történt? És miért nem lehetett volna tömegrendezvénnyel nyomatékosítani követeléseinket, hogy lássa a bukaresti vendég: eltökéltek vagyunk céljaink elérésében. Ráadásul, mint kiderült, a háromszéki RMDSZ felelős a helyszínválasztásért, mintha készakarva maguk akarnák visszafogni a közösségi tiltakozás erejét a tárgyalások eredményességében bízva.
Néhány száz székely zászló, pár radikálisabb felszólalás, tucatnyi tiltakozó, túlcsorduló tárgyalási készség – ennyit tudtunk tegnap felmutatni. És ennél azért többre lesz szükségünk, hogy a közigazgatási átszervezésből ne vesztesként kerüljünk ki…
