Farcádi Botond
Akár bölcsnek is nevezhetnénk Călin Popescu Tăriceanu tegnapi döntését, amellyel Teodor Meleşcanut nevezte ki ideiglenes igazságügyi miniszterré, hiszen mégiscsak január közepén járunk, az Európai Bizottság szakemberei pedig összevont szemöldökkel fürkészik, mi is történik a még mindig megfigyelés alatt levő romániai igazságszolgáltatásban.
A hírek szerint a januári — nem végleges — jelentés könyörtelen lesz: az ellankadt korrupcióellenes küzdelem éppúgy szerepel majd benne, mint a perek elhúzódása, a politikum beavatkozása az igazságszolgáltatásba. Az pedig már egyenesen nevetséges lett volna, ha ilyen körülmények között még felelősségre vonható igazságügyi minisztere sem lenne az országnak.
Csakhogy az igazi bölcsesség mégiscsak az lett volna a kormányfő részéről, ha meg sem próbálkozik Norica Nicolai kinevezésével. Hiszen a napnál is világosabb volt, hogy a paloták közötti háborúban az államfő minden alkalmat megragad a kormány támadására. Azzal pedig, hogy éppen azt a Norica Nicolait nevezte ki, aki korábban többször is vehemensen támadta az elnököt, valamint a népszerű és európai körökben is elismert korábbi tárcavezetőt, Monica Macoveit, ráadásul Băsescu tisztségéből való felfüggesztésének egyik legelkötelezettebb támogatója volt, Tăriceanu nem tett mást, mint feladta a labdát az államfőnek. Ő pedig kihasználta az alkalmat.
Mert ha azon lehet még vitatkozni, hogy mennyire súlyosak a Nicolai által ügyészi tevékenysége alatt elkövetett hibák, az már semmiképpen nem válik a liberális politikus becsületére, hogy a korrupcióellenes ügyosztály létrehozása ellen kardoskodott. A kormányfőnek pedig az sem szolgálhat mentségére, hogy kezdetben nem támogatta Nicolai jelölését, csupán a párt radikális szárnyának nyomására döntött a kinevezés mellett. Ez azt mutatja, hogy a kisebbségi kormány élén álló Tăriceanu hatalma nem csupán a parlamentben csappant meg, hanem saját pártjában is.
Ráadásul Meleşcanu jelölése azt tükrözi, mennyire nincsenek szakmailag felkészült, bármely pillanatban bevethető politikusai a Nemzeti Liberális Pártnak. Hiszen az ideiglenes tárcavezető múltja sem makulátlan: korábban a szociáldemokraták alakulatának volt tagja, azok közé tartozik tehát, akik szemrebbenés nélkül váltanak pártot, ideológiát. Így pedig fennáll a veszélye annak, hogy tovább csökken majd a liberálisok népszerűsége. És könnyen megeshet, hogy az igazságügyi miniszter körül kialakult patthelyzetből egyenesen mattot kapnak Tăriceanuék.
