1944. október 16-án Brassóban a Magyar Dolgozók Pártja felvette a Magyar Népi Szövetség nevet, így e napot tekintik a szövetség megalakulása időpontjának. Rövidesen csatlakoztak hozzá a szovjet katonai megszállás alatt Észak-Erdélyben létesült demokratikus magyar egyesülések is.
Néhány nappal később Sepsiszentgyörgyön is megalakult a szövetség helyi szervezete, első vezetője Rácz Ferenc. Székhelye a Bogdán Flórián-házban volt – ma a hetednapot ünneplő adventista hitközség otthona.
A román adminisztráció kiutasítása után a kommunisták vezette népfrontos koalíció, az Országos Demokrata Arcvonal kezébe került a régió irányítása. A Magyar Népi Szövetség bukaresti képviselői bejelentették csatlakozásukat az ODA programtervezetéhez, nyilvánvalóvá téve ezzel, hogy az MNSZ a párt szövetségesének számít. Ennek következtében az ODA 1945 januárjában Kisgyörgy Tamást nevezte ki polgármesternek. Íme a városi tanács 1945. január 16-i ülésén részt vett tanácstagok és meghívottak névsora az ülés jegyzőkönyve alapján: Kisgyörgy Tamás polgármester, Moraru Ilyés (sic!), dr. Váncsa József városi ügyész, dr. Képíró Pál városi orvos, Deák István egészségügyi előadó, Sigmond Kálmán adóhivatal-vezető, Galbáts János műszaki hivatalvezető, Szabó Ferenc lakás- és népmozgalmi hivatalvezető, Fadgyas Ilona számvevőségi főnökhelyettes, Bodor Berta pénztáros, Andrási Aladár villamosmű-üzemvezető, dr. Elekes György, a kereskedők szakszervezete, Farkas Sándor, a dohánygyári szakszervezet, Lusztig Jenő, a szövőgyár, Szász Imre, Nagy József, a Magyar Népi Szövetség, Höhn Károly, a szövetkezetek, Takács János, a földműves-szakszervezet, Zeke László, Nagy Viktor (a későbbi prefektus –J. Á. megj.), a szakszervezetek tanácsa, Izsák Árpád, a lisztellátó bizottság képviselője, Miklós Imre, Straff Gyula és Turóczi Ernő, a kismesterek szakszervezetének küldötte. Kisgyörgy Tamást 1945 márciusában az ODA megyefőnöki teendőkkel bízza meg. Az új polgármester Miklós Imre lesz, aki 1948 szeptemberéig tölti be e tisztséget. Vajda András a városi tanács ülésén a demokráciára hivatkozva méltatlankodását fejezte ki az eljárással kapcsolatosan, melynek folytán az Országos Demokrata Arcvonal egy előkészítetlen, a tárgy megjelölése nélküli, kevés résztvevővel szervezett népgyűlésen az új megyefőnököt és polgármestert megválasztotta.
Az MNSZ az ODA politikájának szimpatizánsa lévén, a város 500 000 pengő segélyben részesül 1945 májusában. Annak ellenére, hogy 1945. május 1-jétől a lej az új hivatalos pénznem, még majdnem egy évig a pengő is hivatalos fizetőeszköz. A pengő lejhez viszonyított értéke váltakozó, így 1944. november 24-én 1 pengő 40 lejnek, 1945. április 21-én 30 lejnek felel meg. Az árdrágító üzérkedés, a gazdasági szabotázs, az uzsora visszaszorítását célzó kormányrendelet utasításaként Háromszéken az 1945 májusától megjelenő, a különböző termékek, szolgáltatások maximált árát tartalmazó falragaszokon is lejben és pengőben is feltüntetik az árakat. Egy kis érdekesség: a kalaposműhelyek árai részletesen kitérnek azok olyan – ma már szükségtelen és talán megmosolyogtató – szolgáltatásaira is, mint: élés és bélés nélküli kalap vasalása, kalapmosás, -vasalás, fordítás, kalapszalag-készítés, hajlított karima szegélyezése, kalap kerületének kicsinyítése, nagyítása.
Üzérkedésre, szabotázsakcióra is találunk példát városunkban: F. E.-t árdrágításért, krumplival való üzérkedésért tartóztatják le, megvádolva azzal, hogy a bevételből emeletes házat épített. Szabotázs miatt fogták perbe V. A. főtéri kereskedőt, mert raktárában nagy mennyiségű vasárut halmozott fel. Sz. S. molnárt zsír, füstölt hús, cipőtalp, liszt rejtegetése miatt vonták felelősségre, s hogy helyzetén könnyíteni próbáljon, nagy mennyiségű lisztet öntött az Oltba.
A magyar adminisztráció által munkaszolgálatra besorolt háromszéki zsidók egy része már a szovjet hadsereggel vagy közvetlenül annak érkezése után hazatért. Így 1944. november 19-én újra megkezdte működését a Zsidó Világkongresszus Romániai Szekciója, amely elsősorban a túlélők számbavételét tűzte ki céljául.” (Tibori Szabó Zoltán, Korunk, 2004. szeptember) A hazatérők zöme egykori lakásába beköltözni nem tudott, mert azt időközben másoknak utalták ki, ingóságaikat széthordták. 1945 januárjában Schwartz Károly kéri Kisgyörgy Tamás polgármestertől a zsidó vagyont képező bizonyos ingatlanok kezelésének átengedését. Kérését arra hivatkozva, hogy országos szinten kell dönteni róla, elutasították. A menekültek és a zsidók vagyonának gondozásáért a város a tiszta jövedelem 40 százalékában részesedett.
(folytatjuk)
