Háromszéken több emlékhelyen, templomban lehet és kell is emlékezni Szent István királyra, de szent királyunk nevét csak Sepsiszentkirály őrzi nagyon régi idők óta. Államalapító királyunk lehetett a védőszentje a falu felett trónoló műemlék – jelenleg – unitárius templomnak. Most már nemcsak a katolikus valláson élők, hanem az egész település ünnepe is augusztus 20., amelyre már lélekben is készül a környék. A készülődések közepette a hétköznapokról se feledkezzünk meg.
Küszöbön a búcsú
Sepsiszentkirály római katolikus kisközössége az illyefalvi anyaegyház filiája. Kacsóh Sándor plébánossal az ünnepi készülődésről beszélgettünk. Jeles esemény ez megyeszerte, mert a szerény lakóházból átalakított szentkirályi kis kápolna névadója, természetesen, Szent István.
– Nem akarunk kitérni a hagyományos szentkirályi ökumenikus ünneplési rendből. Mi mindig a Szent István napjához legközelebb eső szombaton szoktunk ünnepelni. Most augusztus 17-re terveztük. Fél tizenkettőkor veszi kezdetét a búcsús szentmise, amelyen vendégpap mondja a szentbeszédet. Utána elmegyünk koszorúzni a falu szívében álló Szent István-szoborhoz. A filia agapét rendez a katolikusság és a vendégek részére. Másnap, a 11 órakor kezdődő ökumenikus ünnepi istentiszteleten Bustya János református és Adorjáni Levente unitárius lelkész szolgál.
– Ha jól tudjuk, Szent István napja előtt mindig összeül a Kárpát-medencei Szent Király Szövetség, amelynek ön is tagja – fűztük tovább a szót Sándor Csaba mérnökkel.
– Augusztus 9-én tartjuk ezt a találkozót a magyarországi Szentistvánszabadján. Az ottani polgármesternek szerepe volt abban, hogy mi is kaptunk Szent István-szobrot. Idén minden településnek lesz ott egy sátra, amelyet hagyományos értékeivel kell berendeznie, és ahol be kell mutatni településeinket, azok népközösségeit. Sajnos, Sepsiszentkirálynak még nincsen falufüzete, pedig számos értékünkkel büszkélkedhetnénk. De ami késik, nem múlik.
Sándor Csaba egyébként – Albert Jenő és Kiss Ernő magánvállalkozóval együtt – az illyefalvi tanács tagjaként képviseli Sepsiszentkirályt. Megtudtuk, a falu jó ideje, főleg személyi és családi barátságokra épülő testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Halásztelekkel. Sándor Csaba örömmel mondta el: ha lassan is, de megvalósulnak a régebbi szentkirályi álmok, melyeket a helyi Híd Egyesülettel szőttek: az ipartörténeti emlékként emlegetett sepsiszentkirályi boltíves régi híd renoválása és nem utolsósorban a helybeli kultúrotthon főjavítása, hiszen az épületet megviselték az évtizedek. Mérnök ember lévén olyan gondolatot is dédelget, miszerint a szentkirályi erdőn lévő Bodor-kút kénes-lúgos forrásvizét valamiképp közelebb kellene hozni a faluhoz, hogy annak jó gyógyhatását könnyűszerrel élvezhessék a helybeliek. Eléggé gyatra a település hídjainak állapota, javításra, megerősítésre szorulnának. Nem ártana felrázni a közösség alkotó-dolgozó-termelő rétegét álmából, hogy elgondolkozzék az eljövendő esztendők kihívásairól. Számottevő változások várhatók – mondta – a területalapú támogatások rendszerében, nemkülönben a tej értékesítésében, és jó, ha ezekre legalább lélekben, ha nem is anyagiakban, felkészülnének az illetékesek. Távlatokban kellene gondolkodniuk a helybeli termelőknek, mert úgy látszik, a Leader-program iránt sem nagy az érdeklődés.
Pályázati kiírásokra várnak
Arra kértük Fodor Imrét, Illyefalva polgármesterét, részletezze a Sepsiszentkirállyal kapcsolatos elképzeléseit.
– Nem akarok visszatérni régebbi dolgokra, amit lehetett, megléptük. Önerőből megépítettük a falu bejáratánál a nyomásemelő berendezést, végre az ivóvíz eljut minden fogyasztóhoz. Két évbe került, hogy megoldjunk egy tizenöt éves gondot. De tovább is kellene bővíteni a vízhálózatot, s melléje megteremteni a csatornázást. Ezekre minden dokumentációnk elkészült, várjuk az újabb kiírásokat. Ne mondjam, hogy mennyi ideje várunk a 322-es integrált pályázat kivitelezését szolgáló összegre, melyből a kultúrotthon javítása, felszerelése, a kőhíd restaurálása esedékes. Most valahogy, hosszú értékelések után kezdetét vette a közbeszerzés, a folyamat elindult. Nem volt könnyű és most sem az uniós pénzalapokat szerezni településfejlesztésre. Van elképzelésem a jövőre vonatkozóan, de a kivitelezésekre aligha: a vízhálózat bővítését és a szennyvízrendszert be kell építeni az elkövetkező uniós ciklus struktúrájába – nyilatkozta Fodor Imre.
Ahogy jött, úgy ment
Avagy mondhatnánk: a Ciprian-féle lovarda és birtok tanulságos esete. Oknyomozó riportfélét kellene írni az egykori Vrînceanu-féle lovarda és farm fénykoráról és hanyatlásáról. Megérdemelné. Nehéz, mert valami oknál fogva még azoknak sincs bátorságuk nevüket adni, akik képesek lennének mérlegelni, hogy a tulaj, akiről azt sem lehet tudni, hol tartózkodik, végeredményben segítette-e a falut, vagy éppen kiszipolyozta, kizsákmányolta, kihasználta. Hogy miként szerezte meg a tetemes földtulajdont, mert bagóért vásárolta fel a földeket, és hogy mennyi pénzzel tartozik fűnek-fának?! Erről különbözőek a vélemények. A múlt rendszerre emlékeztető félelem azt sugallja: ne szólj, szám, nem fáj fej! A latifundiumon már csak az épületek helye látható. Minden a múlté – mondták, s ami maradt, az a csődfelszámolóké, a bankoké, a hitelek ellenében ma is árulják azt, ami már rég nincs meg! Mi maradtunk a magunkéval! Akik hasznot húztak belőle, azoknak sem merjük szemükre hányni. Ha ki tudott volna kissé várni az akkori községvezetés és a helybeli eladók, egy becsületes és pénzesebb magyar ember is tudott volna itt lovardát létesíteni! Biztos, hogy le kell vonni belőle a nagy tanulságot, mint az egykori tanítómesékből, és okosabban kellene gondolkodni, bevallani, ha tetszik, ha nem, hogy mi itteni székelyekül eléggé konzervatívan gondolkodunk az életről és jövőről! A lovarda ahogy jött, úgy el is tűnt... Így vélekednek erről a faluban.
Tiszteletes Bustya János református lelkipásztorral már teljesen más dolgokról beszélgettünk. Huszonkét esztendeje lesz decemberben, hogy Imreh András egykori lelkész örökébe lépett a szentkirályi eklézsiában. Azóta sok víz folyt le a Falupatakán, megfelelő állapotban immár az egyházi birtokok, ingatlanok. Bár apróságoknak nevezte, azért nem megvetendőek az eltelt időszak eredményei: a halásztelkiek segítségével új kerítést építettek a református templom előterénél, egy holland társaság adományából a templomkert sarkába játszóteret létesítettek, ugyancsak egy idegenbe szakadt atyafi jóvoltából új kapu és kerítés került a református-katolikus temetőkert bejáratához, és sikerült részben kitakarítani a temető első felét, s mert időközben ajánlkozó is került, hamarosan sort kerítenek az 1880-ban felszentelt templom és a harangtorony külső tatarozására-meszelésére. Na de az év és a nyár még nem telt el, s hát az anyagiakat is össze kell hozni. Alig kezdődött meg a vakáció, a nyaralások időszaka.
Falukapuban a vendégház
Ha vakációról és nyaralásról beszélünk, el kell mondanunk: Sepsiszentkirályban korszerű és jól felszerelt vendégház is várja a látogatókat, akik közül néhányan a híres vendégszeretetnek köszönhetően vissza is térnek ide. Rendezett, gyepes udvar, színes virággruppok, ápolt zöldövezet, gyümölcsöskert, gyereknek és felnőttnek is alkalmas játékok, kosárlabdapalánk várja a turistákat, s aki jó levegőre, házi kosztra vágyik, kolompoló tehéncsordát akar látni-hallani, itt megtalálja. Kiss Áron, a tulajdonos sajtkészítő tanfolyamot is végzett, mestere a finom különlegességeknek. Nagyon kedves ez a hely számára, hiszen apai nagyanyjától örökölte. A domboldalban meleg vízzel telt fürdőmedence vár, vizét hol a napsugár, hol pedig napkollektoros berendezés biztosítja!
– Valójában csak az iskolai tanítás befejezése után számíthatunk vendégekre – magyarázza a lepergett évek tapasztalatait Kiss Áron, a nevét viselő panzió tulajdonosa –, mert az ilyen falusi panziók tulajdonképpen a városról elkívánkozó gyerekes családoknak kínálnak kellemes üdülést. Számunkra azok a vendégek számítanak „főnyereménynek”, akik innen mentek ki külföldre, és hazavágynak, s más gyerekes baráti családokat is hoznak magukkal (6 szobában 13 hely áll a vendégek rendelkezésére). A lubickoló gyermekeknek nagy vonzóerő fürdőmedencénk. Jelen pillanatban a vasútállomás felújításánál dolgozó szakembercsoport vette igénybe a házat. Ők visszajáró vendégek. Azt azonban nem mondhatom el, hogy ez az év jobbnak mutatkozna, mint a tavalyi. Minket több olyan vendég látogat meg, akivel valamilyen kapcsolatban állunk, azok meg hozzák barátaikat is. S mert számunkra fontosak az erdélyi magyar kapcsolatok, erre is figyelünk. Érdekes, hogy az utóbbi időben egyre több román család érdeklődik vendégházaink felől.
