Szakorvosokból, rezidensekből és egyetemi hallgatókból álló népes csoport változtatta járóbeteg-rendelővé az árapataki Romulus Cioflec-iskola osztálytermeit, ahol közel egy hétig ingyenes vizsgálatokat végeztek. A szakemberek magukkal vitték a vizsgálatokhoz szükséges legfontosabb gépi felszerelést is. Az esemény nagy érdeklődést váltott ki Székföld-szerte, a helybeliek abban reménykednek, jövőben is eljönnek az orvosok.
Duló Szilárd iskolaigazgatónak oroszlánrész jutott a vizsgálatok lebonyolításában, így annak minden mozzanatát ismeri. Elmondta, hogy tulajdonképpen a hazai orvostanhallgatók szövetségének égisze alatt született a kezdeményezés, a bukaresti székhelyű OvidiuRo Szövetség javasolta, hogy Kovászna megyének éppen ebben a szögletében, ahol számos szegény sorsú család él, valóságos áldás lesz az egészségügyi karaván látogatása. Ez a szövetség kimondottan a falusi szegény sorsú családok segítését tűzte céljául. Az OvidiuRo működteti immár három éve a Minden gyerek járjon óvodába programot is, amelybe bevonta a karavánt azzal a céllal, hogy a szakcsoport felfedezhesse a kicsinyek lappangó betegségeit, tanácsot adhasson a szülőknek. A mozgalom az Együtt a vidékiek egészségéért tömörülés megalakulásával indult útra, orvostanhallgatók hozták létre, és a fővárosi Carol Davila Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatóinak segélyszervezete, kimondottan az orvosi egyetemisták ötleteire épül.
Az idei program szerint Előpatak község (benne Árapatak, Erősd, Hete és a fürdőtelep) mellett a Brassó megyei Tatrang is hasonló esemény helyszíne volt. A gyógyító csoport csak az eléggé nehezen megközelíthető lakóközösségeket keresi fel. Eddig Románia húsz településén raktak fészket, ezek közül a Duna-delta négy olyan telepén is, ahonnan nagyon nehéz eljutni a városi járóbeteg-gondozókhoz és fizetéses rendszerrel működő laboratóriumokhoz. A népes csoportban húsz végzős egyetemista és huszonöt önkéntes orvos dolgozik: gyerekgyógyászok, kardiológusok, nőgyógyászok, szem- és orr-fül-gégészek, s főleg annak volt nagy vonzereje a valóban gyenge pénzügyi helyzetben élő családok számára – helyi és környékbeli románoknak, magyaroknak és cigányoknak –, hogy elemzéseket is végeztek, cukor-, koleszterin-, vérzsírszintet mértek, EKG-készülék és echográf állt rendelkezésükre, a gyerekek számára a legszükségesebb parazitológiai vizsgálatokat is elvégezték. A hangulat és a fegyelem példás volt, miképpen az is, hogy az orvostanhallgatókhoz kapcsolódott a professzori és tanári kar egy része, ami szavatolta a vizsgálatok szakszerűségét. A karaván több alkalommal nagy mennyiségű és nagyon fontos gyógyszereket, antibiotikumokat is vitt Árapatakra, amelyeket ingyen adtak át a rászorulóknak, mi több, észrevételeiket írásban rögzítették, és eljuttatták a helybeli családorvosoknak, hogy folytassák a feltárt betegségek kezelését. Az árapataki iskola előtt naponta százak vártak sorukra, ki-ki a maga panaszát készült elmondani. A végzős orvostanhallgatók arra vállalkoztak, hogy egészségügyi felvilágosító és betegségmegelőző tanácsokkal lássák el a hozzájuk fordulókat. Az akció valóban rászoruló célközönsége a hetei cigányság, ahol a legnagyobb a nyomor – a csoport két napig ebben az elzárt faluban végezte humanitárius munkáját. Az akció partnerei-szponzorai között találjuk a Carol Davila-intézetet, a Romániai Orvosi Kamarát, a Romániai Falvak Országos Egyesületét, a Colentina klinikai kórházat, a TEVA Pharmaceutical Industries, a Roche hazai leányvállalatát, az Intro Design, a GlaxoSmithKline, a Rompetrol és a Tehnoindustrial céget. A karaván jól teljesített: a megvizsgált személyek száma meghaladta a 700-at. Az orvosok reggeltől estig végezték munkájukat, a súlyos panaszokkal küszködőket szakorvosi gárda látta el és irányította további kezelésekre.
– Nyolc osztálytermet rendeztünk be itt, Árapatakon – tájékoztatott Duló Szilárd igazgató. – A vizsgálatokhoz szükséges ágyakat Előpatakról, a disztrófiás betegek volt kórházától hoztuk, matracokat már nem kaptunk ott, ellopták! Külön te-remben vizsgálták a nőket, a férfiakat és a gyerekeket, s más teremben működtek a gépi berendezések. S mert a két modern echográf értéke 20–20 ezer euró, olyan helyre kellett szállíttatnunk, ahol éjjeliőr-szolgálat működik. Az is gond volt, miként tudjuk berendezni a hetei iskola négy osztálytermét és megőrizni az ottani javakat. A komolyabb betegeket Hetéből szekérrel leszállíttattuk Árapatakra, itt részesültek szakvizsgálatban. Reggeliben sokszor már száz személy várakozott az iskola előtt, s a jelentkezők száma naponta a kétszázat is elérte. Sorszámokat kellett kiosztani, a főbejáraton érkeztek és a hátsó ajtón távoztak. Előnyben részesültek a terhes nők és a kiskorú terhesek. A sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Líceum a szálláshellyel és fizetés ellenében reggelivel, vacsorával segítette a karaván tagjait. Az ebédet a polgármesteri hivatalban fogyasztották el. A helyi adományokból, nyersanyagokból, támogatóktól és a polgármesteri hivataltól kapott javakból-összegekből vásároltak és főztek az árapataki gazdasszonyok, és a polgármesteri hivatal kistermében tálaltak. Előpatak községben a szegény sorsú tanulók egyébként különleges segélyben is részesülnek. Az Euro200 projekt alapjaiból már tavalytól 200 eurós értékjegyeket kapnak a rászoruló gyerekek, amelyeket számítógépekre, alkatrészekre válthatnak be a szülők a szaküzletekben. Tavaly negyven, ebben az évben hetven gyermek részesül ilyen segélyben. Mi felterjesztjük a névsort, s a tanfelügyelőségen keresztül kapjuk meg az értékjegyeket. Szerintem nagy dolog, hogy annyi szegény sorsú tanuló hajlékába eljut a számítógép.
Az árapataki karavántörténet számomra kissé különleges és némileg érthetetlen üzenetet is hordoz: ha a fővárosi rezidensek, szakorvosok, egyetemi professzorok ilyen hasznos önkéntes jótékonysági akcióra tudnak vállalkozni, mert erre kötelezi őket az orvosi eskü, miért nem munkál ugyanilyen kötelességtudat azon marosvásárhelyi egyetemi tanárok, orvos előadók és vezetők lelkében, akiknek nem szabadna gondot okoznia, ha egy maréknyi orvostanhallgató saját anyanyelvén akarja megtanulni-megérteni az egyáltalán nem könnyű életmenő szakmát?
