Magyarország szabadulni akar a Valutaalaptól, a nemzetközi pénzintézet gyámkodó, mégis terhes ellenőrzésétől, már azt is bejelentették: bezárják budapesti irodájukat.
Eközben Románia foggal-körömmel ragaszkodik egy újabb ötmilliárd eurós készenléti hitelszerződéshez, bár folyamatosan arról szól a kormánykommunikáció, hogy egyéves regnálásuk alatt „szép sikereket értek el”. Christine Lagarde Romániába látogató IMF-vezérigazgatónak – aki tárgyalt mind az együttélésre kényszerített miniszterelnökkel, mind az államfővel – nagyon jól jött, hogy bár nincs vita köztük a pénz szükségességéről, nem restellik még külföldiek előtt is egymást befeketíteni. Ponta – szokásához híven – kormánya vélt eredményeiről, a kétpólusú hatalom nehézségeiről regélt, Traian Băsescu pedig ezt az alkalmat sem mulasztotta el, hogy kifejtse: valamelyes makrogazdasági stabilitást elért ugyan a kormány, de populizmusra való hajlama miatt ez bármikor megbicsakolhat. Lagarde természetesen kapva kapott a kérésen – elvégre a Nemzetközi Valutaalap is bank, mely a hiteléből él, igaz, szigorú feltételeivel igába hajtja a rászoruló országokat –, s azonnal tudatta: örömmel segítenek Romániának. Elismerte, hogy a korábbi kölcsön következményeit a lakosság nagyon megsínylette, de vigasztalt: eljött az ideje, hogy a haszonból az istenadta nép is részesüljön. Talán 2150-ben, mikor az újabb kutatások szerint utoléri a művelt Nyugatot? Bár már most tudni: az energiapiac várható liberalizálása sokba kerül majd nekünk, s a beígért egészségügyi reform is bizonyára fájdalmasan érinti az elszegényedett lakosságot. Ráadásul a privatizáció folytatásának ígéretében sincs semmi biztató, Romániában alig tartanak számon sikeresnek mondható magánosítást, ezért sokan nem értik, miért kell például a legolcsóbb energiaforrást, a vízi erőműveket eladni, vagy tőzsdére bocsátani az atomerőmű 25 százalékát. Csak azt sejtjük, olyan gazdasági érdekek mozgathatják a hazai privatizálást, melyet sem a Ponta-kormány, sem Traian Băsescu nem tud vagy nem is akar megfékezni. Most minden eladó, hogy holnap mi lesz, azzal nem törődnek. Ezért érzik úgy a román gazdasági szakértők, hogy Románia a modern kori gyarmatosítás áldozatává vált.
Rossz nyelvek szerint az IMF-nek nagyon fontos az újabb hitelszerződés, hisz a görögországi – általuk is elismert – elhibázott válságkezelés után sikerre vágynak. Az itthoniaknak meg azért kell, mert minden kirobbanó botrány vagy elégedetlenség okát az IMF szigorára lehet hárítani.
Az sem baj, hogy ezzel elismerikforma, külső vezérlő erőre szorulnak, mely eligazítja őket a gazdasági gondok útvesztőiben.
