Nemzeti jelképeink, amire büszkék vagyunk címmel hirdettek vitát tegnap délután Tusványoson a Kós Károly-sátorban. A jelképektől a regionalizáció aktuális kérdésén át inkább az autonómia felé gravitált a Szász Péter, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei alelnöke által moderált beszélgetés.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere a magyar nemzeti jelképeket sorjázta a nyelvtől a tavalytól érvényes alaptörvényen át a zászlóig, címerig, ide sorolva a Himnuszt, a Szózatot, a korábbi, himnuszként tisztelt énekeket – mint Boldogasszony anyánk, Rákóczi-induló –, a nemzeti ünnepeket, ezeken túlmenően a Turul-madarat, sőt, a komondort, pulit és vizslát is. Végül Budapestet, mint a magyar nemzet fővárosát, az összetartozás szimbólumaként jelölte meg. A külföldön tartózkodó Lucian Mândruţă publicista videoüzenetében azt hangsúlyozta, hogy a románokra és magyarokra egyaránt legjellemzőbb a bizalmatlanság, s közös szimbólumként egy, a vakok jelképét, a fehér botot felmutató zászlót javasolt.
Sabin Gherman publicista felemlítette: az erdélyi közös jelképnek a megoldásnak kell lennie, az viszont, amint már 14 éve megmondta, Erdély autonómiája. Valóban regionalizálásra van szükség, de azt úgy kell megoldani, hogy határozzák meg a történelmi régiókat, mint Erdély, Bánság, Dobrudzsa stb., emellett a különleges státusú régiókat. Három ilyen lehetséges Romániában, mindhárom európai érdekesség lehetne: a Duna-delta, a Székelyföld és a Zsil völgye. Virgil Niţulescu történész, a bukaresti Román Paraszt Múzeum igazgatója a polgári értékeket tartja a legfontosabbaknak, szerinte a Románia és Magyarország közötti bizalom hiányát kellene felszámolni. Sánta Imre, az EMNT sepsiszéki elnöke kifejtette: a szimbólum képi formában való önmegjelenítés, a nemzeti jelképek a nemzethez való tartozás kinyilvánításának eszközei. A most használt székely zászló csupán néhány éves múltra tekint vissza: Kónya Ádám az SZNT-nek tervezett jelképeket, de néhány év alatt székely zászlóként vonult be a köztudatba, és az autonómiatörekvések jelképévé vált. Felsorolt néhány kulcsszót, mint tolerancia, a kölcsönös tisztelet egymás jelképei iránt, a szolidaritás vállalása, amire bizonyíték például Lucian Mândruţă hozzáállása, ugyanis a publicista közösségi oldalán a román zászló mellett feltüntette a székely zászlót is, amikor azt nagyon támadták. A másik példa a Budafok–Tétényi önkormányzattól indult, és sok anyaországi közigazgatás által felvállalt tett, hogy kitűzték a székely zászlót. Azáltal, hogy Magyarországon ismertté tették a székely zászlót, nagyobb szolgálatot tettek az autonómia ügyének, mint több tíz konferencia összesen – vélekedett. A harmadik kulcsszó az együttélés, s csatlakozott Sabin Ghermanhoz abban, hogy meg kell találnunk közös erdélyi azonosságtudatunkat, azáltal meglesz a közös jelkép is.
A hozzászólások után Sabin Gherman kifejtette: az autonómia mindenkinek jó, úgy a vasluinak, mint a székelynek. Bukarest a román szeparatizmus összpontosítója – hangoztatta. Az autonómia azt is megengedi, hogy a lusta autonóm módon éhen haljon. Megérti a szolidaritást is, de nem úgy, hogy állandóan szociális segélyben kelljen részesítenünk az ország szegény régióit. Románia elfogadja, hogy bizonyos szuverenitásait átengedje Brüsszelnek, de semmiképp nem akar engedményeket tenni saját állampolgárainak – mondotta. Ebben az országban a legnagyobb szeparatista Bukarest, mely elszívja pénzünket. Fel kellene robbantani azt a jogszabályt, mely arra kötelezi a nagy cégeket, hogy a fővárosban adózzanak. A román állam olyan, mint egy lotyó, amelynek előre kell fizetni – fogalmazott.
