Sajnos, mindhiába, mivel a je­lek szerint a Meszták, a Lipse, a Névtelen és a Musát-hegy keleti oldalában levő, Vrancea megyébe átkerült 2400 hektár közbirtokossági, egyházi és magánerdő végleg el­veszett, 127 itthoni tárgyalás után a strasbourgi Emberjogi Bí­róság elutasította beadványukat: 2012. november 27-én arról értesítették a közbirtokosságot, hogy nem is tár­gyalják le ügyüket, az iratcsomót pedig megsemmisítik.
A Láros egykori vagyonából az 1997. évi 169-es és a 2000. évi 1-es törvény alapján csak a Ko­vászna megye határain belül eső 2571,3 hektár erdejét és legelőjét kapta vissza. Eközben a Vrancea megyei tulnici-i közbirtokosság, noha nem rendelkezik telekkönyvvel, egy 1921-ből származó helyrajz alapján visszakért 6000 hektár erdőt és 4000 hektár legelőt. A Vrancea megyei prefektúra pedig 14 138 hektárra állított ki számára birtoklevelet – a különbözet az ozsdolaiak és gelenceiek egykori erdőjussa. A gelenceiek nem, de az ozsdolai Láros közbirtokosság ezért pert indított: a Vrancea megyébe 1968-ban átkerült 1879 hektár képezte a 2003-ban kezdődött, 2006 májusáig folyó per tárgyát. Romániában ki kellett meríteni minden jogi lehetőséget ahhoz, hogy az ozsdolaiak ügyét ki lehessen vinni a Strasbourgban székelő nemzetközi bírósághoz. A 140 oldalas iratcsomót 2006. november 27-én postázták Strasbourgba.
Páll István közbirtokossági elnök tegnap lapunk érdek­lődésére elmondta: hat év után beadványukat elutasították, alaptalan hazugságnak minősítették, bár minden négyzetméter területről bizonyító irattal rendelkeznek. Az elnök elmondta: az 1948-as államosítás utáni, első üzemterv másolatát is beszerezte, amiben  az áll: a területek Ozsdola, Bereck és Gelence köztulajdonát képezték. A hazai bíróságok és törvény­székek ezt sem vették figyelembe. Az elnök nem mondott le jussuk visszaszerzéséről, a legutóbbi földtörvény alapján újabb per indításán gondolkozik.