A Kárpát-medence minden, magyarok lakta régiójából, a Délvidékről és Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a csonkaországból, a Beszterce környéki magyar szórványvidékekről verbuválódtak a magyar–magyar ifjúsági honismereti tábor résztvevői. A Büdös-hegy aljában, a Bálványos Grand Hoteltől indultak honismereti utakra, keresve-kutatva az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, nemkülönben a háromszéki önvédelmi harc emlékhelyeit.
A kezdeményező és szervező az 1994-ben Nyíregyházán alakult Vay Ádám Honvédségi és Társadalmi Baráti Kör Iosef von Ferenczy, idegenbe szakadt magyar katonatiszt javaslatára és anyagi támogatásával – tájékoztatott a tábor vezetője-parancsnoka, Berencsi Attila. Nem jelentett akadályt, hogy időközben felszámolták a kötelező katonai szolgálatot, nem tűntek el a katonai harcterek, a harci emlékek. Állnak még a régi temetők, emlékművek, katonasírok, amelyeket sorban fel lehet keresni, felidézve az egykori eseményeket, fel lehet újítani a romladozó emlékeket.
Az említett baráti kör részt vállalt több háromszéki emlékhely megmentésében, mint például a bodvaji vashámor tatarozásában, a lemhényi turulos emlékmű, a sepsiszentgyörgyi Rákóczi park rendbetételében, akárcsak az ifjúsági tábor megszervezésében. Berencsi Attila elmondta: e nemes kezdeményezések kivitelezésében lelkes barátokra talált az itteni Rotary Club képviselőiben. A tábor szervezésében, lebonyolításában közvetlen támogatást kaptak Szőcs Gyulától és ifj. Rétyi Ödöntől, miképpen a Kovászna Megyei Tanács és a sepsiszentgörgyi önkormányzat is segített. S mert a tábor megszervezésének gondolata Nyíregyházán született meg, hathatós anyagi segítséget kaptak Szabolcs megye önkormányzatától is. Ezúttal Felső-Háromszékkel ismerkedhettek a tábor résztvevői, a honvédelmi harc egykori forró helyszíneivel, ahol teljes gőzzel működött a kézdivásárhelyi arzenál, Gábor Áron egymás után öntette a falvak harangjaiból a szabadságharc ágyúit. A Kézdiszentlélek fölött emelkedő Perkőt, Háromszék egyik oltárát is felkeresték a fiatalok, ahonnan a tiszta, derűs időben megcsodálhatták a fenséges tájat, majd Kézdivásárhelyt, ahol megtekintették valamennyi negyvennyolcas emlékhelyet. A táborozó fiatalok arcáról sugárzott a figyelem, hiszen már a tábori vetélkedőkön bizonyították, igencsak érdeklik őket a szabadságharc eseményei. Ezek a fiatalok szülőhelyük-lakhelyük középiskoláiban megszervezett történelmi vetélkedő nyerteseiként részesültek a jutalomtáborozásban. Egy délvidéki, topolyai magyar ifjú például mindegyre arról érdeklődött, melyek a jellemzői a ma itt élő székely embernek, mi az, ami még megmaradt jellemében, magatartásában az eltűnt emberöltők után, képes volna-e most is harcba szállni, miként azt ősei tették.
A fiatalok a kánikula ellenére is gyalogosan hódították meg a Perkőt, és megható volt számunkra és a seregnyi fegyelmezett magyar fiatal táborozó számára is, amikor búcsúzáskor a perkői Szent István-kápolna mellett a Szabolcs néptáncegyüttes zenészei megszólaltatták az István, a király rockopera egyik közismert számát, amely többszörösen visszhangzott a Perkőt Kiskászon felől átölelő fenyves erdő.
