Tízéves korától, negyvennégy esztendeje inzulinfüggő cukorbeteg, férje is hasonló bajjal él, gyermekük nem örökölte a kórt, azt mondja, örvend az életnek és annak, hogy az elmúlt években a cukorbetegek országos föderációjának tagjaként sokat tehetett a diabéteszprogram javításáért. Maria Angela Mesaros hat gyermeket hozott Tordáról Sugásfürdőre a hétfőn kezdődött életmódtáborba, melyet tizenkettedik alkalommal szervezett meg a Cukorbeteg Gyermekek és Fiatalok Kovászna Megyei Egyesülete.
Ritka az a fiatal anya, akinek cukorbeteg gyermeke van, és olyan derűlátóan gondolkodik az életről, mint Maria Mesaros. A székelyudvarhelyi Hilbel Réka hét és fél éves kisfiával jött a sugásfürdői táborba, tegnap lapunknak elmondta, másfél hete fedezték fel gyermekénél a cukorbetegséget. Egy világ omlott össze bennük a hír hallatán – mesélte –, és nagyon bántja, hogy nincs rendes felvilágosítás az ilyen helyzetekben, hiányos a tájékoztatás, a szülők teljesen magukra maradnak. Az ő családjuknak egy másik gonddal is meg kell küzdenie, útban a tábor felé tudták meg, hogy fiuk tej- és tojásfehérje-érzékeny. „Nagy csapás volt, óriási fájdalom van bennünk. A fiunkon szinte semmi változást nem észleltünk, ugyanolyan jókedvű, tegnap hipózott be először, most már látom, mit jelent, amikor leesik a vércukorszint. Megtanultuk, hogy kell kiszámítani a szénhidrátot, mennyit ehet a korának és a súlyának megfelelően, és annak örvendek, hogy nagyon közreműködő. Van egy kicsi fiam, vele is voltak problémák, a napokban járt le a harmadik gyermeknevelési évem, mostantól munkanélküli vagyok. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ekkora gyermek mellett egy anyuka elmenjen dolgozni, hiszen huszonnégy órás felügyeletet igényel, de mivel elmúlt hétéves, nem jár neki kedvezmény. Nem könyöradományt kérnék az államtól, de az elején nagy szükség lenne a segítségre. Felszámolták a céget, ahol dolgoztam, egy darabig kapok munkanélküli-segélyt, de később melyik cég tulajdonosa értené meg azt, hogy a gyermeknek hatszor kell étkeznie, négyszer kapja az inzulint és legkevesebb hatszor mérünk vércukorszintet.”
A sepsiszentgyörgyi Bárdosi Zsuzsanna és férje tavaly ősztől tanulja, mit lehet tenni a cukorbeteg gyermekért. „Tízéves kislányom tavaly november 1-jétől diabéteszes, most vagyunk a tanuló szakaszban, ezért ajánlották ezt a tábort, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Nem dolgozom, mindent én intézek, én mérem ki az ételt, én adom az inzulint stb. Persze, eleinte voltak problémák, amikor be kellett tartani a pontos programot, de már kezdtük elfogadni. A család sem fogadta el, nagyon nehéz volt az első hét. Anyagilag is nehéz nekünk, mert a tesztcsíkok nagyon drágák, nem elég a száz darab, amit ingyen kap, mert hatszor-hétszer mérünk naponta. Most is támogató segített, hogy eljöjjünk a táborba.”
Olyan szülőkkel is beszélgettünk, akik azt mondták, az ad nekik erőt a továbblépéshez, amikor látják, hogy náluk sokkal nehezebb helyzetben lévő gyermekek, családok is megbirkóznak ezzel a csapással. A székelyudvarhelyi Péter Katalin lapunknak azt mondta, nem hiszi, valaha is el tudja fogadni, hogy fia cukorbeteg, akivel kisiskolás osztálytársai éreztetik, hogy nem olyan, mint a többi, „de amikor a hétfői tábornyitó estén Dancs Annamari koncertjén csatlakozott hozzánk a kilyéni rehabilitációs központ szintén Sugásfürdőn táborozó csoportja, és a sérült gyermekek némelyikét tolószékben hozták, megdöbbentem, hogy milyen súlyos problémák vannak a miénken kívül.”
Látogatásunk végén Kónya Bíborka, tizenkilenc éves sepsiszentgyörgyi lány mondta el saját történetét. Segítőként vesz részt az életmódtáborban. „Eleinte nagyon nehéz volt elfogadni a cukorbetegséget, de most már életformámmá vált, de nagyon hiányzik az oktatás, a tájékoztatás, amit szerencsére némileg ezek a táborok pótolnak. Mert bizony arra nehéz felkészülni, hogy amikor a barátaimmal leülünk kávézni, és édesítőszert kérek, de kiderül, hogy nincs, és akkor véletlenül mindig valaki kimondja: bocsi, te beteg vagy. Ez egy akkora szíven ütés, olyankor mindig a könny kicsordul a szememből, de el kell fogadni. Ahogy mondják: fogadd el, fogadj el.”
A cukorbetegek egyesületének hármasfogata – Dobolyi László, Sidó Zita, Szórádi Csaba – újból bizonyította, érdekes és hasznos programot tud szervezni a gyermekek és szüleik számára. A hét eleje óta jártak már a bálványosfürdői kalandparkban, a Szent Anna-tónál, tegnap a sepsiszentgyörgyi Minestrone Band tartott zöldség-hangszeres koncertet (képünk), ma a vadászmúzeumba látogatnak és sütkéreznek, fürdőznek a helyi strandon, este vendégük lesz egy pszichológus. Pénteken folytatódik a cukorbetegélet-oktatás Halmágyi Ildikó szakorvossal, kézműves-foglalkozást is terveznek, de a legfőbb program mégis az, hogy mindvégig arra hangolják rá a gyermekeket és a jelen lévő anyukákat: a cukorbaj egy állapot, amivel együtt lehet élni, csupán önfegyelemre, folyamatos tanulásra van szükség.
