Az értékes iratanyagot, konventek oklevélgyűjteményét, ősnyomtatványokat, a feloszlatott szerzetesrendek irattárait, az egyházművészeti múzeum anyagát nem sikerült visszaszerezni. Eljutottak a strasbourgi emberi jogok európai bíróságára is, a román államot bírsággal sújtották, de az egyház nem kapta vissza jussát. Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa elmondta, egyházuk szerencsésebb, hisz fiatal, 1925-ben alakult levéltáruk szinte teljes egészében megvan.
A tusványosi tábor utóbbi éveinek történetében az egyházi vagyon témája napirenden szerepelt, s állandó meghívottként szerepelt Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárának munkatársa. Elmondta, az állami levéltárakban őrzött egyházi anyagokat adat szinten könnyen vissza lehetne szerezni, ha befényképeznénk ezeket, és digitalizálnánk. Úgy véli, 1950 óta sokkal több levéltári anyag semmisült meg gondatlanság miatt, mint az államosítási hullámok során. Ősz Előd szerint a 15 egyházmegyéből hatban helyben, szakszerűen őrzik a levéltári anyagokat, és külön kiemelte a Sepsi és a Kézdi-Orbai egyházmegyei levéltárat.
Állandó harc folyik a visszaszolgáltatásokért, a harcot a politikusokra kell bízni, az egyházak feladata, hogy ne feledkezzenek meg arról, ami már tulajdonukban van. Nem egy olyan esetről hallani, amikor értékes műkincsek és okiratok tűntek el és mentek tönkre, mert tulajdonosuk nem tudta felmérni értéküket. Ősz Sándor Előd szerint eljön az az idő, amikor az állam belátja, hogy számára nem hasznos ezen értékek visszatartása. Fel kell készülni erre az időre, hogy akkor megfelelően tudják tárolni értékeiket. Hegedűs Gyöngyvér kifejtette, a cél a levéltári kincsek minőségi tárolhatósága, kutathatósága és nyilvánossá tétele. Csatlakozva Ősz Előd hangsúlyozta: minden egyházi műtárgyat biztonságba kell helyezni.