Az erdélyi néphagyományok alcímet viselő, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában megjelenő kötet sepsiszetgyörgyi bemutatóját tegnap tartották az unitárius gyülekezet tanácstermében.
Nincs még egy olyan XIX. századi népköltészeti gyűjtemény, ami olyan szintű irodalmi közkinccsé vált volna, mint az 1863-ban kiadott Vadrózsák I. kötete – hangsúlyozta Olosz Katalin, aki rámutatott, Kriza munkásságának feldolgozásához még nem végezték el az alapkutatásokat, nem készült el hagyatékának, gyűjtőtáborának feltárása, és a közvélemény, miként sokáig a szakma is, megfeledkezett arról, hogy     a százötven évvel ezelőtt kiadott népköltési gyűjtemény csupán egy része a Kriza-anyagnak. A kötet szerzője részletezte a Vadrózsák utóéletét, és mindazt, ami az elmúlt másfél században a Kriza-hagyaték körül történt (amely eseményeket lapunk június 29-iki számában Albert Ernő is átfogóan ismertetett A százötven évig készült kiadvány című írásában).
Hatvankilenc ballada és balladás ének, hétszázkilencvenegy táncszó, kilencvenöt népdal, tizenhárom mondóka, huszonöt találós kérdés, háromezerötszáz-hatvankét közmondás és szólás, húsz szokásadat, három hiedelmgyűjtés, valamint barcasági és bözödújfalusi vonatkozást tartalmazó írás képezi a kötet anyagát, a szövegek betűhű másolatban jelennek meg.
Olosz Katalin hangsúlyozta, a Vadrózsák második kötete kiadásának gondolata Pozsony Ferenc néprajzkutatótól származik, aki az első kötet 2011-es hasonmás kiadása (Kovászna Megye Tanácsa támogatásával jelent meg) után szorgalmazta a Kriza-hagyaték további feldolgozását.
Hiányzik egy magyar balladakatalógus, egy szakszerű regiszter, ellenben van magyar digitális balladatár – mondta Pozsony Ferenc, utóbbit szintén tegnap mutatta be Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke.