Jóllehet régóta Amerikában él, Borcsa Vendel szépen, helyesen beszél magyarul, és mélységesen ragaszkodik szülőföldjéhez. Elmon­dása szerint 1986-ban két testvérével – Jánossal és Konsztantinnal, valamint nagybátyjukkal, Borcsa Dáviddal – iraki munkára jelentkezett. Az év november 2-án indultak el Kishilibből, de Irakba nem jutottak el, Törökországban politikai menedékjogot kaptak, Isz­tambulból pedig Rómába mentek, ahol másfél évig tartózkodtak. A menekülttáborban nyelvórákra jártak. Disszidálásuk után két évvel kerültek ki az Amerikai Egyesült Államokba, Kaliforniába, Ana­heim­be, majd Riverside-ba. Je­lenleg Orange Countryban élnek.
1989-ben sikerült családegyesítés címen kivinni a családjukat is az Államokba. A rendszerváltás után Borcsa Vendel 2005 júliusában járt először szülőfalujában feleségével és tizenkét éves kislányával. A pünkösdista vallású prédikátor szerint a Borcsa család létszáma is gyarapodott, amióta Amerikában élnek. Az ottani életről azt mondta: a jót hamar meg lehet szokni, gyermekeik angol nyelvű iskolába jártak, de magyarul is tudnak, és ami nagyon fontos: munkahelyük is van. Borcsa Vendel el­mesélte azt is, 1982 februárjában lett pünkösdista, Borcsa Árpáddal és Deme Lajossal indították el a kishilibi pünkösdista imaházat. Nagyon örül annak, hogy Kishilibben azóta sem halt ki a vallás, jelenleg mintegy hatvan felnőtt tagja van a feleke­zetnek. Mint mondta, Kaliforniában is péntekenként családoknál gyűl­nek össze imádkozni, a húsz tag fele magyarországi, másik fele erdélyi. Mint mondta, néha honvágya van, ezért is látogat haza szülőfa­lujába, és állandó kapcsolatban áll az itthon maradottakkal.
A roma önkormányzati képvi­selő az elmondottakat azzal egé­szítette ki, hogy a kishilibi romák sokat köszönhetnek a Borcsa fivéreknek, sokat tanultak tőlük, és a vallásnak köszönhetően a kishilibi romákkal nincsenek problémák, bé­késen élnek együtt a magyarokkal.