Thomas Mann szerint a statisztika a hazugság másik neve. Nincs okunk kételkedni a megállapítás igazában, noha bizonyos statisztikai adatok, például a GDP (a bruttó hazai össztermék) mutatói döntően meghatározzák életünket, az adott ország jövőjét, teljesítményét, lehetőségeit, különösen az Európai Unióban, ahol a támogatások garmadája függ az adott tagállam GDP-mutatóitól.
Először egy gazdasági napilap adta hírül, hogy jövőre hatalmasat ugrik majd az uniós tagállamok GDP-je, mivel a brüsszeli bürokraták kiötölték – megalkotva a jogszabályt is, amely legitimálja a frenetikus ötletet –, hogy a bruttó hazai össztermékbe 2014-től beszámítják a fekete- (rejtőzködő) gazdaság vélt vagy valós teljesítményének mutatóit is. Könyvelésileg tehát az adott tagállam bruttó hazai össztermékének és gazdasági teljesítményének részévé válik a prostitúció, a csempészet, a kábítószerek gyártása és terjesztése. A lengyel lap szerint söpörjön mindenki saját háza előtt, ez mintegy négymilliárd euróval emelheti meg a lengyel gazdaság „teljesítményét”, mintegy megváltoztatja az eladósodás mértékét, s nem utolsósorban az uniós államok befizetési kötelezettségeit is, mivel ezeket a GDP-hez viszonyítják. Az új elszámolási rendszer az unió államaiban átlagban 0,5–1 százalékkal emelheti a GDP-t, ami felborítja az eddigi rangsort, különösen az új tagállamok esetében, ahol uralg a fekete- (árnyék) gazdaság részesedése a bruttó hazai össztermékből. Bulgáriában becslések szerint 31 százalék, Romániában, Észtországban és Litvániában 28 százalék.
Az ötlet jóval túlmegy az uborka görbületének s a tyúkpajták méretének meghatározásán, és sejteti, milyen elképzelések dühöngenek az unió gazdasági csúcsvezetőségében. A statisztikával kezdtük, folytassuk is azzal, az árnyékgazdaságok teljesítménye, mint tudjuk, becsléseken alapul. A prostitúció bruttó hazai össztermékben való részesedését még azokban a fejlett nyugati államokban, mondjuk Hollandiában, Németországban is nehéz mérni, ahol legálisan működik a homoszexuális, heteroszexuális prostitúció és illegálisan a pedofília. A bordélyházak, vöröslámpás negyedek adót fizetnek, de a testek áruba bocsátása nem szorítkozik csak a legális és ellenőrzött helyekre. Hát miként lehetne mérhető azokban az államokban, ahol ez csak félig-meddig legális? Például a szép Romániában, ahol nagyvárosokban, országutakon, a kamionok megállóhelyein működik a dolog, de úgy általában senkinek nincs fogalma arról, hogy milyen haszonnal. A csempészetről nem is képzelgünk, ha egy adott ország statisztikai hivatala pontosan tudná a csempészet méreteit, az már nem is létezne, hiszen felszámolta volna a rendőrség, lévén illegális tevékenység. Ugyanez áll a kábítószer-terjesztésre is. Mivel az adott tagállam részesedése a GDP-től függ, elképzelhető, hogy mindenütt megnyomják az illetékes ceruzákat, hiszen becsült adatokkal dolgoznak.
Sötétben kóvályog az, aki tisztán szeretne látni, méghozzá egy olyan helyen, ahol már tehenek is kóvályogtak, így nagyon könnyen beleléphet valami zaftosba, síkosba és büdösbe, ami a néphit szerint szerencsét hoz. És a szerencse ránk is férne.
