Csoport csoportot ér, tömegesen látogatják Erdélyt, Székelyföldet a kirándulók seregei. Nosztalgiahely lett Ojtozban is, Gyimesben is az ezeréves határ, már olyanok is megfordultak, akik a Törcsvár mögötti magyar–román határ vidékét szerették volna látni, a csallóközi csilizradványiak pedig Drakula várában keresték a mítosszal kapcsolatos igazságot. Az új székely kapuk is érdeklik az ide látogatókat, a varsányiak az új ojtozi, a nagyradaiak a cófalvi testvértelepülés kiskapuját csodálták meg.
Ojtozban
Kézdivásárhelyen olyan kiránduló is akadt, aki – nyilván, újsághír nyomán – már a Földi István által tervezett és újjászületett székely kaput is látni akarta. Egyre inkább idegenforgalmi látnivalók a székely kapuk, újabb reneszánszuk kapcsán Farkas Róbert kézdimartonosi faragómesterrel beszélgettünk.
– Szakmai megbeszélésen vettünk részt Csíkszeredában, a Népművészeti Egyesület tagjaiként hívtak meg. Háromszéket a csernátoni Haszmann Józseffel és Réti Zoltánnal együtt képviseltük. Főleg a kapuállítók nevezéktanát véglegesítettük, és kimondták, hogy van gyalogkapu, kötött (nagy) kapu és háromnegyedes méretű székely díszkapu. Nagyon örvendtünk, hogy a találkozón részt vett a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, Szőcsné Gazda Enikő. Minket elsősorban a háromnegyedes kapuk elnevezése érdekelt, ugyanis egyre nagyobb az igény az ilyen méretű emlékkapuk iránt. Nos, az ojtozi, amit a kézdimartonosi plébános, Boros János rendelt, az székely díszkapu. Ojtoz a martonosi katolikus anyaegyház filiája. Tavaly egyébként két ilyen kaput faragtam a martonosi templom két bejáratához is. Az ilyen kapun ugyanis akad hely a megrendelő település vagy család címerének és más szimbólumoknak is. Az ojtozira ókeresztény szimbólumként felkerült a jeruzsálemi kereszt (olyan görög kereszt, melynek szárai között egy-egy kisebb kereszt található, ilyen látható Jeruzsálem címerében, az öt kereszt pedig a hagyomány szerint Jézus öt sebére utal, melyet a megfeszítéskor szenvedett el – szerk. megj.). Ezzel átellenben a magam tervezte ojtozi címer, amelyben az ottani embernek életet adó farönköt és a környék erdőségeiben nagyon gyakori medvét mint jelképet faragtam meg.
Farkas Róbert, akiről elmondhatjuk, hogy a Szentföld egyik legtehetségesebb és termékeny népi mestere, hamarosan előrehozott nyugdíjba akar menni, s azt is tervezi, csűrjében faragóiskolát nyit a fiatal nemzedék számára. S mert a faragónak kedvez a nyár, kapukat farag Budapestre és Balatonfüredre. Munka közben szólítottuk meg. Az ojtozi kapunak felette fontos szerep jutott, mert az Isten, áldd meg Erdély földjét – felirata köszönti itt az Erdélybe lépőt magyar nyelven, és része annak az emlékegyüttesnek, ahol a két világégés emlékműve, a Soproni emlékmű, a Szent Sebestyénre és Fábiánra felszentelt templom meg az egykori magyar országzászló-talapzat látható.
– Örvendenek az ojtoziak, hogy megújul templomuk, s bejáratához székely díszkapu és kerítés került. Nagy dolog ez ebben a filiában, ahol nagy a munkanélküliség – mondtuk Boros János plébánosnak.
– Én is örvendek, hogy sikerül rendezni az ojtozi filiát. Az egyházközség is részt vállalt a kiadásokból, a helybeliek kalákával, a berecki önkormányzat, személyesen Dimény Zoltán polgármester és a Toro Impex cég, Páll Andor anyagiakkal támogatott.
Cófalván
Itt sem a mezei munka, sem pedig a vendégszeretet nem ismer határokat. Ebben az évben ismét ide látogatott a falu nyugat-dunántúli testvértelepülésének küldöttsége. A Kis-Balaton közeli Nagyrada igen messze Cófalvától, mégis olyan közeli kapcsolatot tartanak fenn egymással, mintha néhány órai járóföldre lennének. Tavaly a cófalviak székely díszkaput vittek Nagyradára, az idén itthon, a jelenleg kultúrotthonként szolgáló egykori faluháza előtt építették fel a radai kapu hasonmását, amely a csernátoni Haszmann-műhelyben készült.
– Kétévenként találkozunk a radaiakkal – mondta Szentgyörgyi Ernő falufelelős, nagyborosnyói községi képviselő. – Nálunk nagyszerűen kialakultak a családi kapcsolatok-barátságok, nem okozott gondot vendégeinket fogadni. Öröm volt számukra, hogy együtt megnézhettük a gyimesbükki emlékeket, az egykori határ vidékét, a vasúti múzeummá alakított őrházat, Rákóczi várát, a kontumáci templomot és a Hit kapuját, valamint a megmaradás oszlopait, melyeket földink, a gelencei tanító, Kelemen Dénes faragott. A hidegségi Fatányéros fogadó mellől Gyimes tájait is megcsodálhattuk. Együtt avattuk fel a cófalvi székely díszkaput. A miénk annyiban különbözik attól, amelyet Nagyradára vittünk, hogy a két zábé mellett kialakult háromszögben a székely címer elemei, a nap, a hold és a csillagok kaptak helyet. A Haszmann-műhelyben azt mondták nekünk, hogy ezeknek a jeleknek minden itthoni kapun rajta kell lenniük. A radai önkormányzat vezetőit, Zsiga Zoltán polgármestert és Anda Zoltán alpolgármestert, valamint három testületi tagot Cófalva díszpolgárává avattunk. A vendégfogadásban mellettük állt a nagyborosnyói önkormányzat, személyesen Szőcs Levente polgármester is.
