Távol áll egymástól Dunavarsány és a felső-háromszéki Kézdi­szárazpatak, de Lukács Barna szárazpataki Malom Panziója meglehetősen közel hozta egymáshoz a két települést. A varsányiak a Kárpát-kanyarnak azt a szögletét akarták megismerni, ahol az ágyúöntő Gábor Áron született és életét vesztette, Kőrösi Csoma Sándor szülőföldjét, azt a Torját, ahonnan az Aporok híre járta be valamikor az egész magyar nyelvterületet. Az azonban különleges volt számunkra, hogy a csoport élénkzöld pólóján a DEKE rövidítés és Dunavarsány címere mellett a piros, sárga és kék színben tündöklő erdélyi címert pillantottuk meg.
–  Mi ez a rövidítés? – kérdeztük.
– A DEKE a Dunavarsányi Erdélyiek Közhasznú Egyesületének rövidítése – világosított fel a csoportszervező Veress Albert, aki még a rendszerváltás előtt telepedett a Duna menti városba Marosmagyaróról, s akit majd követett marosvásárhelyi felesége, Veresné Ungvári Enikő, az egyesület elnöke. Fiuk, Dániel már Varsányon született.
Már beszélgetésünk elején kiderült, hogy Dunavarsány lakosságának jelentős része Erdély legkülönbözőbb területeiről, Kolozsvár környékéről, a Partiumból a legváltozatosabb okok miatt települt a Budapesttől csupán 12 kilométernyire délre elterülő városkába, Rác­keve térségébe, a Duna ráckevei ágának partjára. A város erdélyi kötődése révén is fontos számunkra, hiszen az itteni Vészi-kúria vendégeként írta meg Ady Endre A fekete zongora című versét, Petőfi Sándor varsányi szobra meg arra emlékeztet, hogy „a költő annak idején gyalog indult el Pestről, és Nagyvarsányban szállt meg a Kutyakaparó nevű csárdában”.
– Az ominózus 2004. december 5-i népszavazás szomorú eredménye nyomán gondolkodtunk el azon, hogy valamit tenni kellene nekünk az anyaországi magyarok, a dunavarsányiak felvilágosítása érdekében, szólni Erdélyről, annak történelméről, megismertetni Erdélyországot. Ez volt az indítóoka a DEKE megalakításának már 2005-ben. Előbb baráti társaságként alakult, amelyet aztán közhasznú egyesületté alakítottunk, hogy az önkormányzat tudtával, sőt, támogatásával részt tudjunk vállalni a civil programokban, pályázatokban, kivitelezhessük eredeti célunkat. Alapító tagja csak az lehetett, aki erdélyi születésű-szárma­zású volt. Jelenleg 24 aktív tagot számlál, de ott a számos pártoló tag is. Székhelyünk is van már, befogadott minket a Soli Deo Gloria nevű varsányi református közösségi ház. Több éve rendszeres honismereti kirándulásokat szerve­zünk Erdélybe, az erdélyi szórványba. Most Háromszékkel ismerkedünk, s nagy örömmel mondjuk, hogy a hozzánk csatlakozott pártoló tagok között számos a fiatal házas, fiatal és nagyon fiatal, aki maga tapasztalja meg az erdélyi valóságot, azt, hogy milyen ez a föld, milyen az erdélyi ember, milyen ennek a tájnak a története és természetesen a jelene is. Most Há­romszék nagyjai, Benedek Elek alakja állt érdeklődésünk középpontjában. Ezt megelőzte otthon az Benedek Elek-emlékest, amelyre meghívták Váradi Péter Pált és Lővey Lillát, az Erdélyt kiválóan ismerő szerzőpárost, most pedig testületileg ellátogatunk Kisbaconba, ismerkedünk Szabó Rékával, Elek apó déd­unokájával, majd Gábor Áront „keressük” Bereckben, aztán Ojtoz világháborús emlékeit tekintjük meg.
– Önöket szinte amolyan előretolt helyőr­ségnek tekinthetjük, hiszen amellett, hogy kirándulnak és szórakoznak, a mi szellemi-nemzeti értékeinket hozzák-viszik közelebb a kevésbé homogén lakosságú térség lakóihoz, ráadásul olyan előadókat hívnak meg, akik munkásságukkal bizonyítják: könnyű volt 2004 decemberében megtéveszteni azokat, akiknek nem adatott meg a magyarországi totalitárius rendszer idején, hogy legalább iskolai szinten, a földrajzórákon ismerkedhes­senek Erdéllyel.
– Igyekszünk részesei lenni nagyon lényeges rendezvényeknek. A dunavarsányi önkormányzat által 2008-ban létrehozott Trianon-parkhoz mi kezdeményeztük és kiviteleztük a kősziklából és emlékkopjából kialakított Wass Albert-emlékművet, amely­re ezt írtuk fel: „Leszünk egy cél, egy aka­rat!” – gondolom, ez az idézet fejezi ki a legjobban azt, ami a DEKE tevékenységének fő célja – mondta az elnök asszony. – Ugyanis abban, hogy az előző kormánynak sikerült az elutasítás irányába eltolni a szavazó lakosságot, oroszlánrésze volt annak, hogy ők nem ismerték az erdélyi magyarokat. Háromszéken a torockói Szent Teréz-árvaházhoz, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott létesítményhez megyünk, ahová természetbeni és pénzbeli segítséget viszünk. Ezzel még nem ér véget számunkra ez az esztendő, október végére tervezünk egy szilágysági kulturális estet, ahová elő­adóként meghívtuk Pető Tünde néprajzkutatót – fűzte hozzá Veressné Ungvári Enikő.