Kapkodom a fejemet az összegek hallatán. Mintha ezt érzékelné, mindezt megtoldja azzal, hogy a tanács szomszédságában bírói végzéssel lebontatott tekepálya helyett az újonnan kijelölt területen korszerűbb és impozánsabb épület alapozásához kezdenek hozzá. A bontásból származó anyag 85 százalékát tudják felhasználni, s ugyancsak kormányzati pénzből ötmilliárd régi lejt fordítanak erre a célra. A modern, versenyek tartására is alkalmas tekepálya mellé sakk-, römi- és biliárdterem is társul. A bontás faanyagát száz százalékban, az ajtókat, ablakokat, tetőcserepet, téglát szintén megmentették, és a Mikes Kulturális Központ telkén tárolták. Az új épület a községközpontban a Szabó Kati-óvoda mellé kerül.

Mire visszacsavarnám a kupakot a golyóstollra, beszélgetőtársam újabb fejlesztési összeggel rukkol ki: 30 milliárd régi lejt kaptak kormányhatározattal a község szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítésére. A Mikes-iskolaközpont felújítására egymillió euró érkezik. Az épület szintén teljes rehabilitáció alá kerül. Felépítik a megye községi viszonylatban legmodernebb sportcsarnokát is 150 férőhelyes lelátóval.

A nagy volumenű építkezéseket már versenypályázatra bocsátották, Kis József hosszan sorolja a cégeket — többnyire sepsiszentgyörgyiek és kovásznaiak —, majd arra kér, nézném meg az új autóbuszmegálló-menedékeket is.

Kérdezem, hogy majd ezeket is ellopják, mint a papolci településjelző táblákat? Nevet. Műanyag szálból és alumíniumból készültek. Jól bebetonozzák az alapba. Az építmények olténiai cégtől származnak. Négyet Zágonban, kettőt Papolcon helyeznek el.

A kihelyezésre váró buszmegállók szemléje után azon morfondírozok, hogy nekem a rusztikus gömbfából ácsolt, natúr színű utcai bútorok — a buszmegállói is az — jobban tetszenének. Már rég szükség lenne arra, hogy a polgármesteri hivatalok képzett műépítész vagy képzőművész tanácsadó véleményére is támaszkodjanak.

Témát váltok: — Több felől is hallom, hogy nem mindenki barátságos hozzád. Sok a haragosod?

— Lehetnek elegen. A hátam mögött tolvajnak is neveznek. Mikor 2000-ben a polgármesterséget elvállaltam, a vállalkozásaimban 350 személy dolgozott. Ma 35-en vannak. Ennyit jelent, hogy ha az ember a közösség gyarapodásáért hajt. A bajok és bizonyos csoportosulások ellenszenve elsősorban az erdők visszaszolgáltatásához kapcsolódik. Amit nem helyeseltem, azt mindenkinek a szemébe mondtam. Ha közbirtokossági erdőket adtak el, akkor azt, ha egyéb, nem a közösség érdekeit szolgáló lépéseket tettek, akkor azt is nyíltan kifogásoltam. Az a lényeg, hogy a lakosság támogatását élvezem. Aki kétségbe vonja azt, hogy a község az utóbbi években miben és mennyire lépett előre, azt arra kérem, hogy látogasson el hozzánk, s vegye számba, mire mentünk. S ehhez egy év múlva hozzáadjuk azokat a beruházásokat, amelyeket a következő 12 hónapban végzünk el.

— Ezek szerint a következő választásokon is indulsz a polgármesteri székért?

— Természetesen. Már évekkel ezelőtt kaptam különféle ajánlatokat, de én úgy érzem, Zágonban a helyem. Ahol nem könnyen, sok-sok munkával, szép dolgokat lehet megvalósítani. Itt van látszata a közösség munkájának. Jó csapat alakult ki. Nemcsak a gazdaságot fejlesztjük a községben, hanem a kultúrát, a sportot is támogatjuk. És ráhatásunk van a szomszédos községekre is. Úgy tapasztaltam, hogy Orbaiszéken a polgármesterek, a tanácstagok hallgatnak is rám. Azokat a nagy volumenű munkálatokat, amelyeknek a csapatommal együtt nekiláttunk, be akarom fejezni. És ezek mellé természetesen más beruházások is társulnak, mert a Mikes rodostói házának újjáépítése például nem szerepel ebben a programban.

A napokban egyik sepsiszentgyörgyi ismerősömmel képzeletben végignyargaltunk a megyén, s szó esett a helyi és országos érdekképviselet minőségéről is. Partnerem megállapítása szerint most mindenkinek azon kellene munkálkodnia, hogy Bukarestből minél több pénzt hívjon le, mert nem bizonyos, hogy ilyen alkalom még sok adódik.