A természetművészet azért is izgalmas, mert nem betokososdott jelenség, alkotónként mást és mást jelent. Formai megjelenésében nem lehet behatárolni, ugyanakkor tágítja a kortárs képzőművészet lehetőségeit, színtereit; nem ábrázol, hanem létrehoz – véli a mély gyökerű, de viszonylag új műfajról Péter Alpár képzőművész, a bikfalvi Naptelep társszervezője. Sepsiszentgyörgy szomszédságában július 13–20. között másodszor tartottak természetművészeti műhelyt, a kezdeményezők pedig bíznak benne, hogy időtálló folyamatot sikerült elindítaniuk, a Naptelep a térség sajátos rendezvényévé növi ki magát.
Nem alkotótáborról, hanem műhelymunkáról van szó, melynek során az alkotások elszigetelten születnek Bikfalván és környékén (hegytetőn vagy akár erdei tisztáson), s bár a részt vevő képzőművészek már hónapokkal azelőtt készülnek, saját elképzeléssel érkeznek a helyszínre, a táji környezet hatására módosíthatják szándékaikat – magyarázza Péter Alpár a Naptelep sajátosságait, hozzátéve, a műfajban nagyon fontos a dokumentálás, a sajátosan kortárs művészeti alkotások – installáció, performansz – fényképeken, videofelvételeken élnek tovább, azokból szerveznek később kiállításokat. A Naptelep tavalyi megszületésénél, miként idén is, közreműködött Kolumbán Hanna képzőművész és Várallyay Réka művészettörténész, ugyanakkor a rendezvényt több intézmény is felkarolta. Míg egy esztendővel korábban, aszályos időszakban a víz motívuma köré építkeztek, idén a fény témáját járták körül, s az egy évvel ezelőtti, jobbára erdélyi alkotóközösség Kárpát-medenceivé bővült. Ezúttal több, művészeti szempontból meghatározó személyiséget sikerült Bikfalvára vonzaniuk, az itteni környezet kifejezetten érdekes a nyugatiak számára, a hagyományos, természethez közelebbi életformára érzékenyek az alkotók.
Most nyitottak a sepsiszentgyörgyi közönség irányába is, kiállítást, szakmai előadást és könyvbemutatót szerveztek a Székely Nemzeti Múzeumban, illetve az azzal szomszédos Romgalériában. Tavaly minden kizárólag Bikfalván történt, ezúttal csupán az elkészült alkotásokat mutatták be a helyszínen. A kanadai John K. Grande, a természetművészet egyik legelismertebb művészettörténésze részt vett a Naptelepen, előadást tartott a múzeumban, és összefoglaló értékelést írt, továbbá Erőss István, a műhelymunkához szintén csatlakozó képzőművész Természetművészet című könyvét Keserü Katalin budapesti művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének professzora mutatta be. Péter Alpár szerint az is fontos, hogy a műhelymunkába sikerült bevonniuk a megyeszékhelyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjait is.
A Naptelep létrejöttéről Péter Alpár azt mondja, felismerték, hogy Bikfalvát nagyon gazdag táji, környezeti értékek veszik körül, ez óriási erőforrást rejt, s mert a kortárs művészet erőteljesen városokba szorított, úgy vélték, érdemes alapozni erre a kultúrtájra, műhelymunkájuk is hat a bikfalvi térségre, ugyanakkor utóbbi ihleti a művészeket is. Tágul a művészet tere, az alkotók élő térben nyilvánulhatnak meg, közösséghez, természethez egyaránt viszonyulva – hangsúlyozza, s megjegyzi: a természetművészet szerinte annak az embernek a művészete, aki mer univerzumban gondolkodni.
