Igazából a kérdés csak szónoki, legfennebb címnek kívánkozik, és annak sem igazi, de ha a valónak megfelelőt tenném az írás fölé – ahol kincs a víz –, az túl közhelyes lenne.
Pedig Sugásfürdő hétköznapjait a víz, pontosabban annak hiánya határozza meg, emiatt pang az élet a város saját kis üdülőtelepén. Azonkívül az odatévedő turistákat sem vonzza vissza egyhamar az építőtelepi látvány meg az ezzel járó nyüzsgés, zaj, por, felfordulás. Viszont az építkezés is véget ér egyszer, és akkor majd nemcsak télen, de nyáron is sűrű forgalmú hellyé válhat Sugásfürdő.
Az út felett összenőtt fák lombjai olyasféle kellemes utazásra csábítanak, amit leginkább gyalogosan élvezhetni. Olyankor akad idő szétnézni az út mellékén, és mostanság már nem visszataszító a látvány sem, hiszen rendszeresen takarítják a környéket, erre bizonyság az árokban összegyűjtésre váró szemeteszsákok halmaza. És az azok mellé letett, elhordásra váró egyéb hulladék. Melyek közül még a kidobott gumiabroncs elfogadható, de hogy odébb a fekete nejlonzsáknak támasztott, valamely személygépkocsi utasterének hátsó részéből származó kalaptartó hogy kerülhetett az erdőbe, az már talány.
Sugásfürdőre beérve az első, amivel szembetalálja magát a látogató, a szeméttároló. Régen a tömbházak között használták ezt a nagyméretű vasalkalmatosságot, hogy ekkora edényre itt szükség van, azt telítettségi foka igazolja. És hogy gyakrabban kellene üríteni, azt meg nemcsak a közvetlen közelében érezhető bűz indokolná. A helyet ismerő utas a szabadtéri kis medencéhez igyekszik legelőbb, de hűsölésre nincs esélye, mutatóban sincs víz benne. Néhányan a mofetta környékén üldögélnek, beszélgetnek, mint kiderül, ez a leglátogatottabb létesítmény, a gyógyulás reményében azt felkeresők ismerik egymást, ügyes-bajos dolgaikat rendszeresen átbeszélik.
A település alsó fertálya építőtelep. Az egykori vendéglőnek most csak falai állnak, szerkezeti megerősítés miatt kellett visszabontani. Mellette a műgyepes teniszpálya jórészt elkészült, ha a háló ki lenne feszítve, akár már használni is lehetne. Átellenben a néhai meleg fürdő épületén is javában dolgoznak, lennebb a gördeszkapálya már elkészült, hajlatában egy szaki piheni a nap fáradalmait. Kőhajításnyit odébb égig érő vascsicsergő rikító piros színre pingálva – ez a vasépítmény lesz a mászófal. Fennebb, a domboldalban a valamikori állatkert lankáját egyenesre dózerolták, itt készül a minigolfpálya. És még lesz kötélpálya is. Az őslakosok, akik huszonéve s még régebb épp a csendes, félreeső hely miatt építettek Sugásfürdőn hétvégi házakat, remélhetőleg elfogadják majd a hét végi nyüzsgést, hiszen minden bizonnyal nyáron is beindul itt az élet. Ha lesz víz.
Mert ez a pillanatnyi legnagyobb gond Sugásfürdőn. A régi vízvezeték, mely két domboldali forrásból gyűjti be a vizet, nem képes már kielégíteni az igényeket, ezért száraz a szabadtéri medence is. Meg ezért üzemel csak heti öt napot a kezelőközpont: vasárnap este leeresztik kicsinyke medencéjéből az elhasznált vizet, kedd délre telik fel. Pedig lenne forgalma. Megkeresésünkre Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser elmondta, a városi vízszolgáltató az elmúlt hetekben-napokban dolgozott a forrásvizek levezető csövezetének bővítésén, ugyanis nem a források vízhozama alacsony, hanem a vezetékek vékonyak. Ettől a munkálattól várják az élet fellendülését, a szabadtéri medencével is ez a gond, volt már idén feltöltve, de miután piszkos lett a vize, nem tudták többé vízzel telíteni.
Ilyen hát most Sugásfürdő. Kánikulában legtöbben a most leginkább közkedvelt strandot választják, a zsúfoltságot kevésbé szívlelők a háromszéki Balatont (amiről most épp nem lehet eldönteni, Besenyőt vagy Rétyet jelenti-e), de ha a sugásfürdői építőtelep is emlékké lesz immár, minden bizonnyal családias, bensőséges hangulata meg a kínált sportolási lehetőségek okán sokan választják azt is. Főként, ha a környéki hegyről elnevezett panzió teraszán ki is szolgálják a megszomjazott utast.
