Nem a spanyolviaszt fedezték fel, csak megpróbálják azt a módszert alkalmazni, ami a világ civilizáltabb felében bevált, s amit jó lenne, ha egységesen az egész országban bevezetnének – mondta Antal Árpád polgármester a kóborkutya-jelenség felszámolására Sepsiszentgyörgyön bevezetendő módszer ismertetésekor.
Sepsiszentgyörgyön 2009 októberében létesült a kutyamenhely, azóta 2178 befogott állatot tartottak Szépmezőn, közülük az évek során 498-at fogadtak örökbe. Működése első pillanatától azt az elvet követte a menhely, hogy csak a nagyon öreg, gyógyíthatatlan beteg vagy agresszív állatokat altatták el. Jelenleg a nyolcvan férőhelyes telepen 131 kutyát tartanak, a menhelyen átlagban három hónapot tartózkodott egy kutya – ez például az egyik olyan sarokszám, amiben az állatvédő szervezetek és a törvényhozók nem tudtak megegyezni, előbbiek hatvan napot kértek, utóbbiak tíz-tizenötöt javasoltak.
A kóborkutya-jelenség megszüntetése érdekében radikális változtatásra készül Sepsiszentgyörgy, a módszert Sikó-Barbási Sándor megyei főállatorvos ismertette. A nemzetközi jogszabályokba illeszkedő eljárás szerint az általában lakossági bejelentésre befogott állatok közül első lépésben kiválogatják az öreg, agresszív, beteg egyedeket, ezeket elaltatják. A megmaradtak mindenikét külső-belső parazitaellenes kezelésnek vetik alá, veszettség ellen beoltják, a szukákat ivartalanítják. A szebb, fiatal kutyákat – a potenciális örökbe fogadhatóakat – a menhelyen tartják, a többit – miután messziről beazonosítható, zöld színű fülszámmal látják el – visszaengedik a városba. Ez azért szükséges, magyarázta a főállatorvos, mert a kutyák messziről megérzik, ha valahol terület szabadul fel, harminc-ötven kilométeres távolságokról is odamennek elfoglalni azt (ilyenkor tűnnek fel a városközpontban a láthatólag tájékozatlanul csatangoló, egy-egy szobor tövében meghúzódó állatok), míg ha az ivartalanított, „helyi” kóbor kutyákat visszaengedik a városba, azok megvédik területüket, elkergetik a máshonnan idetévedt ebeket. A szabadon bocsátott állatokat sem hagyják sorsukra, követik őket, a szükséges oltásokat beadják. A többi a természetre van bízva, a szaporodásra képtelen kutyák kiöregedése után egyszerűen meg kellene szűnnie a kóborkutya-jelenségnek – persze, ha egységesen, országos szinten minden település hasonlóképp cselekedne.
De mivel erre egyhamar nincs remény, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a következő lépést is kidolgozta: a városban, a környékbeli falvakban nyilvántartásba veszik a házi kutyákat is, és felajánlják a szukák ingyenes ivartalanítását. Aki ezt nem akarja, annak adót kell majd fizetnie, az ilyen gazda ugyanis a kölykök értékesítésére törekszik – véli a polgármester, aki szerint, ha minden városban bevezetnék a Sepsiszentgyörgyön most elindított módszert, öt-hat év alatt nem maradna kóbor kutya az országban. Az „importált” kutyák kérdése is felmerült, a polgármester városi legendának tartja azt, hogy más megyei rendszámú autókból tömegesen engednének szabadjára állatokat a város határában, erre ugyanis bizonyítékot még senki nem tudott felmutatni. Ha mégis ilyent látna valaki, nem szükséges lefényképezni, elég feljegyezni a gépkocsi rendszámát, Sepsiszentgyörgy minden kijárata be van már kamerázva, könnyen ellenőrizhető, hogy az az autó mikor járt a városban, a kutyaszállítás nyomai sem tüntethetőek el egy-két nap alatt.
