Természetesen, zajlik mindez a decentralizáció, a hatékonyság növelése, az uniós elvárások teljesítése címszó alatt, miközben Bukarest egyetlen hatáskörről sem mond le. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nyolc statisztikai régióközpont ugyanannyi „fővárossá” lép elő, az ország központja pedig megőrzi eddigi hatalmát, rendkívül erős pozícióit. Még durvábban: Romániának hamarosan lesz egy fővárosa és nyolc „alfővárosa”, a centralizált államfelépítmény újabb központjainak hálózata épül ki.
Ez a szubszidiaritás elvének – vagyis, hogy a döntések minél közelebb kerüljenek az állampolgárhoz – sajátos hazai alkalmazása. Ráadásul úgy, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a gazdasági, földrajzi és etnikai sajátosságok által meghatározott, történelmileg évszázadok alatt kialakult és jól körvonalazható területi entitások valóságát.
De nagyon röviden, nézzük – jelesen az adóhivatalok átalakítása kapcsán –, mi is lehet egy ilyen átszervezés hozadéka kizárólag az intézmények működése szempontjából? Csakis visszalépést jelent, hiszen amit eddig egy nap alatt lehetett elintézni, az – legjobb esetben – két-három napba kerül ezután. Az ügyintézés végpontján, vagyis az ablakoknál szolgáló kevesebb személyzet zsúfoltabb hivatalokat jelent. Az átalakítás után legalább ennyivel biztosan szembesül az egyszerű állampolgár, de ha netán vállalkozó is, akkor minden aláírásra, pénztárgép beállítására, igazoló okirat kiváltására, bármilyen igazgatói aláírást követelő ügyintézésre (s ilyenből akad bőven) napokig, ha nem hetekig kell várnia. S bár most még maradt a régi rendszer, vagyis csak az úgynevezett nagy adófizető cégek fizetik állami kötelezettségeiket Bukarestnek, hamarosan – anélkül, hogy tippeket kívánnánk adni – a közepeseket mondjuk a régióközpontokba kényszerítik.
Nesze neked, decentralizáció.