1945. március 6-án Petru Groza elnökletével megalakul az első „demokratikus” kormány. Sztálin nevezetes március 9-i táviratában engedélyezte, hogy a román adminisztráció visszatérhessen Észak-Erdélybe, mert a Groza-kormány „a kívánatos rendért és csendért, a nemzetiségek jogainak biztosításáért” felelősséget vállalt.
Groza azzal is tisztában volt, hogy mindaddig, amíg a béketárgyalások nem érnek véget, az országban olyan magyarságpolitikát kell folytatni, amely meggyőzi a budapesti területi követeléseket (egy ideig) támogató nyugati nagyhatalmakat, hogy Románia a határok módosítása nélkül is tudja kezelni a „magyarkérdést”. Nem véletlen, hogy a kormány magyar kisebbséggel kapcsolatos politikája és a béketárgyalások alakulása közt meglehetősen szoros összefüggést lehet kimutatni: amíg bizonytalan volt a magyar–román határ sorsa, Groza is „engedékenyebbnek” bizonyult. 1945. március 9–13. között a román közigazgatást fokozatosan kiterjesztették Észak-Erdély területére, így az elrománosítási politika következtében Észak-Erdély 11 megyéje közül csak Csík-, Udvarhely- és Háromszék megyének maradt magyar prefektusa. (Háromszéken időrendben: Kerekes Béla, Demeter András, Kisgyörgy Tamás, Gaudi József, Nagy Viktor.) A második Groza-kormány pénzügyminisztere volt a lemhényi származású Luka László, akinek közbenjárására sikerült 1946-ban végleg kiutasítani Háromszékről Cerghi Pop Viktort.
Az 1946. november 19-i parlamenti választásokon 29 mandátummal bejutott a törvényhozásba az MNSZ is (1–2. kép – MNSZ választási propaganda). Igen szemléletesen tudósít a Népi Egység 1946. november 22-i száma arról a felvonulásról, amelyet „a Demokratikus Pártok Tömbjének és a Magyar Népi Szövetség elsöprő győzelme feletti öröm” megnyilvánulásaként „a nép, a szervezett munkásság és a megye falvainak küldöttei… rendeztek”. „A délelőtti órákban vidám zenekar mellett indult el a tömeg a Textilgyár elől. A menet élén négy markos legény hatalmas táblát vitt a következő felírással: »Lehengereltük a reakciót!« Utána egy díszes gyászkocsi, benne koporsó, két oldalán felírás: »Temetjük a reakciót!« Elöl zöld párnán vitték a reakció kitüntetéseit jelképező jelvényeket, a gyászkocsi mellett szabályszerű gyászhuszárok haladtak, és aszott kukoricakóréból készült csokrokat vivő fiúk. Utána köcsögkalapos urakat és fátyolos hölgyeket jelképező gyászoló család. A reakció pusztulását jelképező menet viharos tetszést váltott ki.”
A háromszéki földhöz jutottak birtoklevelének kiosztása dr. Petru Groza miniszterelnök jelenlétében történt, aki 1946. november 12-én látogatott Sepsiszentgyörgyre. Nagy Viktor prefektus a vonattal érkező politikust (3. kép – az állomáson) fiákeren kísérte a központba, ahol a színház előtt felállított emelvényről köszöntötte a város lakosságát, és vette át a megye ajándékát. (4. kép) Az első sorban balról Becsey Pál, a Székely Mikó Kollégium tanára, a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke, középen Groza, balján Nagy Viktor, a megye frissen kinevezett prefektusa. (E tisztséget 1950-ig töltötte be úgy, hogy egyben országgyűlési képviselő is volt.) A háttérben a magyar–román, illetve a szovjet–román katonai barátságot jelképező képek láthatók, melyek részben takarják az épület falán Nagy Sándor és Veress József vas-, vegyi és fűszerkereskedésének cégtábláját.
(folytatjuk)
