A Balkán-félsziget keleti és déli részén élő népek főzési, étkezési szokásai sok hasonlóságot mutatnak. A tengeri eredetű nyersanyagok, a vágóállatok, a föld terményei csaknem azonosak, ezért nagy a hasonlóság konyhájukban is. Az étkezés időpontja ezekben az országokban a meleg éghajlat miatt egy-két órával eltolódik. A reggeli nem túl fontos. Sok erjesztett tejterméket, joghurtot, kefírt, juhsajtot, kecsketúrót stb. fogyasztanak. Délben néhány órás sziesztát tartanak, legfontosabb az esti étkezés.
A bolgár konyha levesei túlnyomórészt zöldségből készülnek, kellemes savanykás ízüket a joghurttól kapják. Betétként a zöldségek mellett húsgombócot, csirkehúsdarabkákat tesznek. A bolgárok úgy használják a joghurtot, mint a magyar konyha a tejfölt.
A tengerparti Bulgáriában sok halat, rákot, kagylót, egyéb tengeri állatot fogyasztanak. Kedveltek az olívaolajban ropogósra sütött apró halak (szardínia, szardella), amelyekhez citromot, citromos-olajos salátákat, olívabogyót adnak. A főzéshez főleg napraforgóolajat használnak. A vágóállatok közül legkedveltebb a bárány és a birka húsa, de fogyasztják a marha és a kecske húsát is. Sertéshúst – elsősorban a nagy meleg miatt – keveset fogyasztanak. A bárány- és birkahúst fokhagymával, vöröshagymával fűszerezve, olajjal vagy vajjal kenegetve szívesen sütik egészben, nyárson.
A birkahúsból készített rizses, krumplis, paradicsomos djuvecsok, muszakák minden balkáni nép konyháján megtalálhatók. A bolgár roston sült kolbászkák – kebabcse – rokonai a nevében is hasonló szerb csevabcsicsinek, a fűszeres, roston vagy zsírban sütött húspogácsa – kjufte – a török kaftának. A szomszédságon és a hasonló természeti környezeten kívül a hosszú török megszállásnak is része van az azonos vagy hasonló ételek kialakulásában.
A bolgár konyhában nagy a szerepük a salátáknak. Sok paradicsomot, uborkát és egyéb zöldségfélét is használnak citromos, olajos, hagymás, joghurtos öntettel.
A baklava török eredetű mézes-diós, a mi vargabélesünkre emlékeztető sütemény, de készítenek egyéb mézes, mandulás, diós, általában török eredetű süteményeket is. Az étkezés végén török kávét fogyasztanak.
A görög konyhára hatott a török gasztronómia a hosszú megszállás miatt, de az olasz konyha is hatással volt rá. Napjainkban rengeteg halat, rákot, kagylót fogyasztanak. Az olívabogyó is gyakori, és gazdag a salátaválaszték. Sertést keveset fogyasztanak, leginkább a marha, a juh és a kecske húsa kerül terítékre.
A Görögországban kiváló minőségben termő mazsolát különféle ételek ízesítésére használják. Az édességekhez diót, mogyorót, mandulát, citromot is használnak, kedveltek a cukormázzal bevont sütemények.
Jó minőségűek a gyümölcseik, melyeket nyersen, salátaként és a nagy melegben gyümölcsléként fogyasztanak. Boraik nehéz, édes, aromás borok.
A tenger itt is bőven ad halat, rákot, kagylót. A köves, sziklás, teraszosan művelt hegyoldalakon nehéz munkával különféle zöldségeket, gyümölcsöket, olívabogyót termelnek. A görög konyhát természetes, egyszerű ízek jellemzik, ma már nehéz megtalálni az ókori gasztronómia nyomait.
Az albán konyhát nagyon sok hatás érte: bizánci, szerb, bolgár, olasz, dalmát. Ott is bő a választék halból, rákból, kagylóból. Az egyszerű ízek a jellemzőek. Leginkább a juh és a kecske népszerű, sok zöldséggel körítve. Sok erjesztett tejterméket fogyasztanak, és a legfontosabb étkezésük a vacsora.
(Forrás: Fejér Anikó és Kitti-konyhája)
