Igaz, csak egy hétvégére, de elfoglalták a székely családok Katrosa kempingjét. Péntek déltől folyamatosan érkeztek, estére már több mint kétszázan vertek sátrat, s szombaton tovább szaporodott a számuk. A három nap alatt sok ezren fordultak meg a Székölykök-tanyán, voltak, akik csak néhány órára jöttek szemlélődni, mások azonban „veterán” székölyközőkként végigmulatták a rendezvényt. Csecsemőtől idősebb emberekig minden korosztály feltűnt a katrosai Evita kempingben.
Igazi kis falu várta az érkezőket a Kászonok völgyében meghúzódó gyönyörű helyszínen. Szalmabálák szolgáltak kerítésül, s körbe álltak a foglalkozásoknak helyet adó sátrak, a tér egyik felében felhúzták az étel-italt kínáló lacikonyhákat, s nem hiányoztak a lángost, kürtőskalácsot kínáló csernátoniak sem. Szombat délelőtt a kánikula dacára is nagy volt a pezsgés a táborban. Rég nem látott játékok elevenedtek meg újra: kisebb-nagyobb karikát hajtottak az apróságok (s gyakorta a szülők is), odébb fagerendán egyensúlyoztak, célba dobtak, hatalmas faparittyából kilőtt gumilabdával igyekeztek eltalálni a színes céltáblát, vagy éppen nagy figyelemmel próbálták beügyeskedni a golyócskát a felállított labirintus végén levő lyukba. Mindenütt apróbb-nagyobb gyerekek piros vászontasakkal, amelybe a megszerzett pontjaikat jelképező zöldségeket gyűjtötték. S hallani a büszke dicsekvést – nekem már száz pontom van, a másiknak még csak kilencven.
„Egy nagy keretjáték az egész, a játékoknál a gyermekek pontokat gyűjthetnek, ezeket rongyból varrt zöldségek formájában vehetik át – van krumpli, murok, petrezselyem, hagyma, fokhagyma, mindenik más-más pontszámot ér –, majd felhasználhatják a kézművesműhelyekben, ahová csak ezekkel lehet benevezni. A lényeg, hogy a gyermekek is érezzék, mindenért meg kell dolgozni, semmi nem adatik meg magától” – magyarázza Gáspár Csongor. S bizony megesett, hogy a gyermekekben felülkerekedett a gyűjtögetési ösztön, s nem akartak megválni a zöldségektől. Dél felé többször elhangzott a biztatás, „vásárolják le” szerzett pontjaikat, nevezzenek be kézműves-foglalkozásra, mert fogytán a zöldségek. Aztán néhány önkéntes anyuka nekilátott újabb és újabb zöldségeket varrni.
Közben persze nem unatkoztak a kézművesek sem, legalább egy-két gyermek mindig ott sertepertélt körülöttük, próbálták ellesni a fafaragás, a különböző hímzések titkát, az apróbbak nemezelni tanultak, bábot készítettek, s a fiúk is éppolyan érdeklődéssel vettek tűt a kezükbe, ismerkedtek a szövés fortélyaival, mint a lányok. Vonzotta a gyermekeket a papírkészítés, a nyomda, mely régi technikát mutatott be, s bár a melegben szaunává változott a fénykamra, sorban álltak a benti csodákért. Nagy csoportba verődve nézték végig a lópatkolást, s közben sok mindent megtudtak a négylábú kedvencről, s egész kicsik is kipróbálták a lovaglást. Mindez csak röpke ízelítő a Székölykök három napjából.
„Az ügyességi játékokat részben mi találtuk ki, de merítettünk máshonnan is, régi játékokat vettünk alapul, melyeket megpróbáltunk mostani módszerekkel rögtönözni, itt, a helyszínen készítettük el, építettük fel. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy egyáltalán ne jelenjék meg a műanyag, minden természetes anyagból készült. Nincsenek felfújható ugrálók, bóvliárusok, megpróbálunk minél több értéket nyújtani a gyermekeknek, hogy érezzék, nem kell bonyolult videojáték vagy méregdrága mászkáló ahhoz, hogy jól érezzék magukat, nagyon egyszerű tárgyakkal is lehet remekül játszani” – magyarázta Gáspár Csongor, aki feleségével, Szabó Melindával közösen álmodta meg két évvel ezelőtt az első székelyföldi gyermekfesztivált, s azóta fejlesztik, bővítik a nehézségek dacára is. Idén például újdonság volt a szülőmegőrző, ahol a felnőtteknek szóltak az előadások, szombat délelőtt az építkezésről, nem bemutató formájában, inkább beszélgetésként, ahol bárki kérdezhetett, ötletelhetett, a szakember pedig válaszolt a felmerülő kérdésekre. Nőnek lenni jó címmel Rácz Berecz Tímea beszélgetett, nemcsak a nőkkel, de volt előadás az illóolajokról, az ökofaluról, és itt is bemutatkozott, immár a gyermekeket is odavonzva, a már sokak által ismert Székelyföldi Legendárium.
S az idei tábor központi témája lévén a tanya, háziállatokat is láthattak, simogathattak a kicsik, volt vályogházépítés, lekvárfőzés. „Szerettük volna visszaadni az egykori falusi élet hangulatát, ahol nemcsak állandó tevékenységek vannak, hanem jönnek mindenféle előadók, vásárosok, népek” – mondta el Gáspár Csongor. Volt hát bohóc, bábos, mesemondó, no meg énektanulás és táncház a Folker együttessel.
A pénzhiány nem nyomta rá bélyegét a Székölykökre, nagyon sokan vállalták önkéntesen a gyermekek szórakoztatását, idősebb és fiatalabb kézművesek, zenészek, művészek osztották meg önzetlenül tudásukat, és többtucatnyi tizen-, huszonéves ifjú segédkezett a játékok lebonyolításában, az apróságok felügyeletében, biztosították a programok zökkenőmentességét úgy, hogy ezért pénzt nem, csak napi háromszori étkezést kaptak. A helyi vállalkozók nyersanyaggal, kétkezi segítséggel támogatták a rendezvényt. „A szűkös anyagiak miatt nem tudtunk látványosabb előadásokat, ritkább kézműveseket hozni. De nem is biztos, hogy szükséges. A lényeg, hogy a gyermekek jól érezzék magukat, nekik szinte mindegy, a színpadon ki énekel, fontos, hogy amit kapnak, az őszinte és minőségi legyen” – összegzett az ötletgazda, főszervező.
