Munkatelephez vagy inkább méhkashoz hasonlít az egész falu. Nem menekülhet a riporter a szubjektív benyomásoktól, a gyerek- és diákkori emlékektől. Érdekes: most egyszerre minden szép, minden jó, minden kedves, minden, ami ennek a falunak hasznára szolgál, elégtétellel tölt el. Természetes, hogy tovaperegtek a évtizedek, s így már csak az idősebb nemzedék számít ismerősnek. De az árkosi iskola udvarán, ahol egykor jómagam is gond nélkül nyargalásztam, a mai gyerekek között is otthon éreztem magam.
Új iskolában
Többosztályos, korszerű épülettel bővítik a Gelei József-iskolát. A csoda benne, hogy önerőből tudta megteremteni a helyi önkormányzat! Kivitelezését a felsőrákosi Rácz Gábor vállalkozó munkacsoportja végezte-végzi. Ismertem én ezeket a dolgos, tisztességes munkát végző erdővidéki embereket, köztük éltem. A felsőrákosi Bíró Gyula munkavezető nem akar szégyent hozni csoportjára.
– Nagy ünnep lesz iskolánk számára az idei falunap – mondja Hunyadi Olga igazgató. – Végre lesz elegendő osztályterem, tanári szoba és mellékhelyiség, mert a régi épületet nagyon megviselték az évtizedek. Gyermekeink új központi fűtéses iskolában fogják kezdeni a tanévet, természetesen mi is ünnepi műsorral készülünk.
Az utóbbi hónapokban id. Rétyi Ödön helybeli önkormányzati képviselő felügyelte a munkálatokat. Érti ő a diszpécseri feladatot, maga is építészeti csoportot működtetett a téesz égisze alatt. Az épület átadása lesz a falunap egyik fénypontja.
– Sajnos, most már keveset tudok jobbítani rajta – mondta. – A tervező hibáiból már csak keveset lehet korrigálni, a kezdet kezdetén kellett volna kezem alá adni a felügyeletet! Nagyon fontos, hogy megmaradjon a faluban a nyolcosztályos iskola, mindnyájunk érdeke.
Egy emléktáblával több
A neve is jelzi, hogy árokban fekszik a falu. Főutcája keskeny. Egyik felén az ivóvizet, a másikon a szennyvizet vezetik. Volt türelmük az árkosiaknak kivárni a felfordulás végét. Rétyi Ödön az útszéli padkákat simíttatta, hengereltette, porlekötő aszfaltőrlemény kerül majd rá. Nem lehet ilyen úttal várni a vendégeket; falunapra, vadásznapra készül Árkos. Megszépült már a központi emlékpark, virágsorok díszlenek a Porondon, s egyidejűleg épül a futballpálya is, már hordják oda a termőföldet, előkészítették a helyet a kavicsnak is. Egy éven belül korszerű pályája lesz a falunak. Erős összefogással Árkoson is csodákat lehet művelni. Még a temetőben is folyt a takarítás. Égették a gazt. Rendezettnek kell lennie – mondták az ott dolgozó „szocisok”, – hiszen emlékhely is, szem előtt a község bejáratánál.
– Rég nem nem készültek ilyen lázasan falunapra Árkoson – elegyedtünk szóba Máthé Árpád polgármesterrel.
– Az új ivóvíz- és csatornahálózat egy részét átadjuk most, mind a két rendszernek csak a gerincvezetéke került a földbe, ezután készülnek el például a Geje-falurészen a leágazások. A két rendszert a Sepsiszentgyörgyi Közművek mint regionális üzemeltető fogja átvenni. A falunap igazi hozadéka az iskolaavató lesz. A művelődési események részeként tudománytörténeti megemlékezésre is sor kerül. Dr. Kiss Ernő (1887–1918) tanár, geológus halálának 95. évfordulója alkalmából emléktáblát helyez el a család a szülőház homlokfalára. Kiss Ernő, jelenlegi alpolgármesterünk ennek a családnak a leszármazottja. Dr. Kiss Ernő főhadnagyként az első világháború hőse, ő írta le a település mögött húzódó Baróti-hegység földtani felépítését. Emlékét annak az utcának a neve őrzi, amelyben született. Ha az anyagiak is összejönnek, a falunapra kisebb ismertető is megjelenik Árkosról.
– Milyen részvételre számítanak?
– A kölcsönösség elve alapján mind a négy testvértelepülésünk küldöttsége eljön. Mezőtúr a legrégibb, ezt követi Polány, Magyarbánhegyes és Báta. Májusban ellátogattunk Bátára. Augusztus elején jártunk magyarbánhegyesi látogatóban, Mezőtúron a híres Túri vásárban is megfordultunk. Polányon az idén nem lesz találkozó, de őket is nagyon várjuk. Kialakultak a baráti, családi kapcsolatok, működik a rendszer. Az csak természetes, hogy továbbra is tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel.
A közbiztonságért
Gondoltak a város és a környék romatelepeinek „hatókörében” fekvő Árkos közbiztonságának megerősítésére is. Ehhez kisebb méretű térfigyelő kamerarendszer felszerelése lenne indokolt, mert a település erdő felőli részén ugyancsak gyakori a betöréses lopás. Ezért a falu bejáratait – összesen hat helyen – mindenképpen megfigyelik. Egyelőre ennyire futja. Az éjszaka is „látó” berendezések nagyon sokba kerülnek. Erre a rendszerre már anyagiakat tartalékolt a tanács az ez évi költségvetésben. Tovább fejlesztenék az otthoni beteggondozást olyanképpen, hogy jelzőrendszeres felügyeleti mentőszolgálatot iktatnának be a helyi diakóniai rendszerbe. Ez többnyire magányosan élő idősek számára lehet életmentő, de azoknak is, akik pillanatnyilag annyira mozgásképtelenné válnak, hogy helyzetükről-balesetükről képtelenek bárkit azonnal értesíteni. Egy karórához hasonló kis szerkentyűn van egy pánikgomb, vészjelt tud leadni a diakóniai diszpécser-szolgálatnak, s az a mentőknek. Eddig tizenegy személy igényelte ezt a szolgáltatást, kötik már a szerződéseket.
– Nekünk könnyebb a helyzetünk, mert a régió diakóniai szolgálatának egyik vezetője éppen a helybeli református lelkész, Makkai Péter tiszteletes. Arra is gondolunk, hogy a közeljövőben hasznos volna Árkoson létrehozni egy otthonos idősbeteg-gondozó központot. Jártunk is már Hollandiában tájékozódó látogatáson, itthon pedig felmérjük a kívánalmakat és a lehetőségeket.
Egyháziaknál maradva el kell mondanunk, hogy a nagy múltú árkosi unitárius egyházközségben is változások történtek. Török István köri esperestől tudjuk, hogy Székely János volt lelkész más megbízatást kapott, és a közgyűlés nyílt pályázatot hirdetett a megüresedett állás betöltésére. Az egyházi élet zökkenőmentes, a beszolgáló lelkészi teendőket Tordai Ernő sepsikőröspataki lelkész végzi.
Pusztít az aszály, tombol a nyár
Ki tudná jobban és rövidebben jellemezni az augusztusi nyarat, mint a mezőt művelő mérnök, aki nap mint nap nem a piknikezés, hanem a betevő falat, a mindennapit termő mező miatt lesi az időjárás egyre kegyetlenebb alakulását. Erről Gajai Sándorral beszélgettünk.
– Valóban, az időjárás-jelentéseknek nemcsak a turizmust kellene szolgálniuk. Miközben robog az élet, egyre kegyetlenebb az aszály, ami már 2001-től majdnem folyamatos. Szinte hihetetlen, hogy a kertem mögött a Geje-patak medre hetek óta száraz, a Falupatakában csak este-éjjel szivárog valamennyi víz. Ehhez hasonló nyárra a legöregebb árkosiak sem emlékeznek. Jómagam a Szépmezőn művelek földterületeket, s a tavaly 150 ezer lej veszteséget okozott a szárazság. A télen nem hullott bőségesen hó, korán tavaszodott. Április és május meleg volt. Május vége felé feléledt a vegetáció, az egyfajta fiziológiai zavar megkínozta. Jóslásokba nem bocsátkozhatom, mert itt, nálunk az éghajlati viszonyok mellett sokszor döntő szava van a hazai agrárpolitikának is. Kilenc éve lakom Árkoson, szeretem itt, szeretem az árkosi embereket. Inkább a művelődési életbe igyekszem besegíteni: a Dahlström Kálmán Művelődési Társulat alelnöke vagyok.
Bekopogtattunk az árkosi tájgyűjtemény mindeneséhez, Bálinth Zoltánhoz, hallanánk, hogy milyen a turisztikai évad. Elmondta, ezernyi tárgyból, székelyföldi használati eszközökből álló kiállítási anyaga már ötödik esztendeje Magyarországon mint Vándor székely tárlat. Most éppen Fertődön látható, onnan viszik Nagycenkre, Győrbe, de meglehet, hogy Bécsbe is. Kedves ismerősei segítenek az anyag „hordozásában”. „Itthon is jön egy-egy család, csoport, hogy megnézze gyűjteményemet – mondta. – Többnyire ismerősök, barátok és visszajáró vendégek. Ha megkérnek, elmegyek velük egy-egy érdekesebb helyre, a Szent Anna-tó környékére, Dózsa György falujába, Gelencére, Zágonba. Minap Miskolcról kerestek fel. Többnyire olyan látogatóim jönnek, akiket érdekel a néprajz és annak tárgyi emlékei.”
