Elnökünk most jött rá arra, hogy már senki nincs, aki megvédje a hazát. És nemsokára ott áll majd egyedül, elnöki szék és párt nélkül, mint az ujjam, mert nincs egy igazán hazafi párt, amelyik megvédené az országát és őt.
Elnöki mandátuma lejár, mint a romlandó élelem garanciaideje. Kedvenc alakulatának vereségei után sebeit nyalogatja, s nincs, akire támaszkodnia, mint sánta a botjára, mert a volt pártja is mozgásképtelen. Jó lenne neki bár egy pártocska, amelyik rendületlenül híve néki és a honnak. A Nagy-Románia Párt romokban hever. C. V. Tudor a keblén melengette Gheorghe Funart, és ő képes most elorozni pártját. Így ők leginkább egymással vannak elfoglalva ahelyett, hogy velünk és Magyarországgal törődnének. A nacionalista húrokat pengető Dan Diaconescu-féle néppárt vezére, karmestere nélkül nem nagyon zenél már a parlamentben sem. A kormány pedig javarészt szabadságol ez ínséges időkben.
És akkor ki védi meg az országot a székelyektől, magyaroktól és Magyarországtól? A székelyek külön régiót, autonómiát akarnak. Magyarország ugyanazt, amit a székelyek. Pedig némely románok szerint el kéne határolódnia tőlük, mint Erdély Magyarországtól 1920 óta.
Volt, ami volt: elég volt, nincs tovább! Ha minden jól megy, akkor nem lesz immár Tusványos sem. A mézeshetek, mézes évek véget értek. Már régebb nincs a román és magyar kormány között közös ülés sem. Nem is lesz.
Nem volt, mit tennie elnökünknek, elment Marosfőre, hogy elmondja a haragszomrátokat és híveket toborozzon magának egy új Nagy Honvédő Párthoz. Szeretné növelni népszerűségét, ezért ez a nagy harci felbuzdulás. Mostanában már olyan bátor lett, hogy többször is kimerészkedett az utcára. Amíg még van kicsike hatalma – lévén elnök és a hadsereg főparancsnoka –, tenni akart valamit, gondolt hát egy merészet és nagyot: pontra teszi Magyarországot. Vagy inkább feltette az i-re a pontot. Lehet, hogy a parlament jóváhagyása nélkül hadüzenetre nincs felhatalmazása, mert ha lett volna, akkor – Antonescutól ihletődve, aki megparancsolta katonáinak, lépjék át a Prutot –, kiadta volna az ordnungot: Lépjétek át a Tiszát! És felkérte volna Magyarország többi szomszédját is, hogy lépjék át a Dunát, Tiszát, Drávát, Szávát, Lajtát, és tapossák szét az instabilitás tűzfészkét. Ehhez a harcához akar most egy igazi jó román pártot alakítgatni, amely majd tűzön-vízen megy utána, ha lejár elnökösködése. Vagy lehet, előtte tűz, utána meg a vízözön? A lényeg, hogy toborozzon híveket nagy ambícióihoz, nagy harcaihoz, ehhez először meg akarja hódítani egész Romániát, azután meg legyőzi Magyarországot.
Van rá precedens, hisz Románia kétszer viselt sikeresen háború nélküli hadat Magyarország ellen. E nemes cél érdekében még az Orbán Viktorhoz fűződő barátságát is képes feláldozni a haza oltárán. Pedig mennyire fájhat neki, és hogy köszönte ezelőtt két évvel, amikor Orbán neki kampányolt. És Tőkés Lászlónak is. Nekünk is megköszönte, hogy nem mentünk el ellene népszavazni.
Most viszont bebizonyosodott, mennyire igaz a régi közmondás, amelyik azt mondja: Jó tett helyébe jót sose várj!
