Egyszer Pipe kisasszony mit gondolt, mit nem magában, se szó, se beszéd, elszökött hazulról, s kiment az erdőbe. Ment, mendegélt, tipegett jobbra-balra, s egyszerre csak hopp, a fejecskéjére koppant egy makk! Azt hitte Pipe kisasszony, az ő kicsi buta fejecskéjével, hogy az ég szakadott rá, s azt mondta: „Ej, de jó, megyek a királyhoz, s jelentem neki, hogy az ég leszakadt!”
Alig ért ki az erdőből, jő szembe vele pulyka asszonyság.
– Hová, hová, Glu-glu asszonyság? – kérdezte Pipe kisasszony.
– Megyek az erdőbe eleséget keresni.
– Forduljon vissza, nagysága, ne is fáradjon hiába: az ég leszakadt! Gyerünk, jelentsük a királynak.
Megfordult Glu-glu nagysága, s találkoznak Kukurikú urasággal.
– Hová, hová, tekintetes Kukurikú úr?
– Kukurikú-kikiriki, az erdőbe lakmározni.
Mondta Glu-glu nagysága:
– Ne fáradjon, ténsúr. Éppen most volt ott Pipe kisasszony, s mondja, hogy az ég leszakadott. Tartson velünk, jelentsük meg ezt a királynak.
Megfordult Kukurikú ténsúr is. Alig lépett egyet-kettőt, jött szembe velük Réce-ruca asszonyság.
– Hová, hová, asszonyság? – kérdezte Kukurikú ténsúr.
– Az erdőbe lakomára.
– Annak ugyan befellegzett. Én is oda akartam menni, de találkoztam Glu-glu nagyságával, az meg találkozott Pipe kisasszonnyal, ő meg azt mondta, hogy az ég leszakadott. Jobb, ha velünk tart, s jelentjük a királynak.
Bezzeg hogy megfordult Háp-háp asszonyság is. Mentek, mendegéltek, hát jön szembe velük Gigágá asszonyság.
– Hová, hová, Gigágá asszonyság? – kérdezte Háp-háp asszonyság.
– Gigágá, az erdőbe!
– Csak térjen vissza, asszonyság, mert én találkoztam Kukurikú ténsúrral, Kukurikú ténsúr Glu-glu nagyságával, Glu-glu nagysága Pipe kisasszonnyal, s Pipe kisasszony ott volt az erdőben, s a fejére szakadott az ég. Jerünk, jelentsük a királynak.
Visszafordult Gigágá asszonyság is, s hát, jön szembe Kot-kot anyóka.
– Hová, hová, Kot-kot anyóka?
– Az erdőbe, Gigágá asszonyság.
– No, csak forduljon vissza, lelkem, mert én találkoztam Háp-háp asszonysággal, Háp-háp asszonyság Kukurikú ténsúrral, Kukurikú ténsúr Glu-glu nagyságával, Glu-glu nagysága Pipe kisasszonnyal, Pipe kisasszony ott volt az erdőben, s az ég a fejére esett szegénykének. Jobb, ha velünk tart maga is, lelkem, s jelentjük a királynak, hogy mi nagy dolog történt.
Bezzeg hogy Kot-kot anyóka is visszafordult. Mentek, mendegéltek, s hát ki jő szembe velük? Rókáné komámasszony!
– Hová, hová, komámasszony?
– Az erdőbe, úri lakomára. Nem tartotok velem? Meghívlak ezennel pompás vacsorára.
– Jaj, lelkem, komámasszony – mondta Kot-kot anyó –, ne menjen az erdőbe! Hallgasson csak ide. Találkoztam Gigágá asszonysággal, Gigágá asszonyság Háp-háp asszonysággal, Háp-háp asszonyság Kukurikú ténsúrral, Kukurikú ténsúr Glu-glu nagyságával, Glu-glu nagysága Pipe kisasszonnyal, Pipe kisasszony ott volt az erdőben, s fejére esett az ég. Jöjjön, Rókáné komámasszony, jelentsük a királynak.
Mondotta Rókáné komámasszony:
– Asszonyaim és Kukurikú ténsúr, nagy az eset, ami esett, hogyha az ég leesett. Mily szerencse, hogy találkoztunk! Én tudom ám, hol lakik a király, odavezetem nagyságtokat. Utánam!
Szépen sorakoztak. Pipe kisasszony, Glu-glu nagysága, Kukurikú ténsúr, Háp-háp és Gigágá asszonyságok, Kot-kot anyóka, s mentek Rókáné komámasszony után. Rókáné komámasszony meg szépen elvezette őket az erdőbe, éppen az ő barlangja elé, ott megállott, magát szépen meghajtotta, s azt mondta:
– Ihol, asszonyok és Kukurikú úr, itt a király palotája, tessék besétálni!
Besétáltak szépen, Rókáné utánuk, s ottan őket megvacsorázta. Sohasem látták a királyt, s haj, sohasem jelenthették, hogy az ég leszakadott!
