A bibarcfalvi falunapot szervezők kis költségvetéssel dolgoztak, ezért semmit sem bíztak másra, maguk intézték a legapróbb részleteket is. A gondosság meg is látszott: az eltervezetteket mind megvalósították – jóformán nem is szorultak más településről hozni fellépőt! –, és különösebb programeltolódás sem volt. Az első alkalommal megrendezett esemény jó hangulatban zajlott, nem csoda tehát, hogy több százan maradtak későig mulatni.
A labdarúgópályán felállított sátrak nem mindegyike a sörfogyasztók számára kínált menedéket a tűző nap elől – munka folyt bennük, vagy éppen látnivalót rejtettek. A Bibarcfalvához édesanyján keresztül kötődő Albert Teréz fényképeit állította ki, a Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület örökifjú tagjai beöltözve vártak fellépésükre, az IKE-sátorban arcfestés folyt és gyöngyöt fűztek, a Búzavirág csoport régi fényképeket osztott meg, az érdeklődők megcsodálhatták a Tordai Iluska irányításával festett fatárgyakat és apró tálakat.
A színpadon néptáncosok, zenészek és színjátszók váltották egymást. Nagy sikernek örvendett a Ludas Matyi-előadás, majd a háromszéki, erdővidéki és marosszéki táncokat előadó baróti Mozaik tánccsoport. Érdeklődés övezte a favágó versenyt is, hisz igen látványos, amint a legények motor hajtotta fűrészeikkel különböző körülmények közt küzdenek, hogy méretre vágják a gerendákat. A labdarúgás játékost és szépszámú szurkolót is vonzott, a Vitalite Lipicai Klub lovait pedig sok kisgyermek ülte meg a türelmes lovászok segítségével. A délutáni órákban fellépett Pető Melinda, a népdalokat éneklő IKE-sek, a Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület, a református egyházközség férfikórusa, majd az esti órákban utcabálon és tábortűz mellett lehetett mulatni.
A bibarcfalviak kedvet kaptak a falunapozáshoz, így jövő esztendőben minden bizonnyal folytatása lesz annak.
