Aratás után a Mezőföldön

2013. augusztus 20., kedd, Riport

Enyhe őszi homály üli meg a felső-háromszéki rónát. Nyárutó, és mégis olyan őszi aszályos időnek mutatkozik: smaragdzöld helyett itt-ott sárga a gyep, ujjnyi repedések a mezei utakon, sirült levelű kukoricatáblák. Hamarabb érik minden. Ameddig a szem ellát, mindenütt már „a tarló lyukába fúj a szél”. Az Úr rendelésével, a szeszélyes időjárással felesleges küszködnie annak, aki amúgy az idei termése miatt aggódik. Az ember feletti erők meglé­tébe bele kell törődnie a mező emberének.
 

  • Ereszt a székely valuta – Pityókaszedés az albisi mezőn                         Albert Levente felvételei
    Ereszt a székely valuta – Pityókaszedés az albisi mezőn Albert Levente felvételei
  • Épül a márkosfalvi buszmegálló
    Épül a márkosfalvi buszmegálló
  • Mátyás Kálmán
    Mátyás Kálmán
  • Héjja Alpár: Mindent önerőből
    Héjja Alpár: Mindent önerőből

Csak pásztás áldás
Mármint az eső ezen a nyáron. Annyira pásztás, hogy volt hely, ahol jól beázott a föld, máshol csak a port kavarta a vihart jelző szél. Az albisi mező lapályában magántermelők szedték a pityókát, s miként a gazda mondta: elégedett a terméssel.
A Csernáton és Mátisfalva közötti síkon amúgy váltakoznak a talajtípusok – ma­gyarázta Moldován Csaba mezőgazdász mérnök. Azt hinnénk, hogy egységes a Mezőföld talajtakarója, holott a csernoz­jom talajok öntéstalajokkal és a hegylábi övezetekben erdei talajokkal váltakoznak. Még akkor sem hoz egyforma termést egy-egy talajzóna, ha egyenlően kapott csapadékot. A farmerek-mezőgazdászok csapa­dékmérőt szereltek udvarukra, hadd lássák, mennyi esett az éj leple alatt, mert reggel a vízre éhes föld látszata csal. A csernátoni határban burgonyát termelő Timate cég szakemberei elégedettek a terméssel, a hektárhozam azonban a tavalyi alatt maradt. Igen piacosan mutatott a piros neccekben az ott termelt, mosott fehér Cariera étkezési krumpli. Úgy néz ki egyelőre, hogy a 80 és 90 banis ár is jó, annyiért adják a kisterme­lők. Világosvörös színű sárgarépák dísze­legtek a zsákokban, gondot csak az okozott – mondták –, hogy öntözni kellett. A cég a napokban kezdi meg a burgonya betakarítását, akkor dől el a kilókénti ára is. A búzatermésről is szó esett. Sajnos, a korán vetett búza kalászát megtámadta a talajlakó kalász-fusariumgomba, ami még két kezelés esetén is szívós maradt. Az alakuló 55–65 banis kilónkénti ár meggondolkoztató. Az átlag hektárhozam 4700 kilogramm volt, de egyértelmű, hogy minősége és mennyisége is károsult.
– Milyen a mátisfalvi határ ez évi hozadéka?
Kovács Károly régi termelő, úgymond betéve ismeri a mezőgazdaság szabályait s mint tenyerét, a mezőt.
– Látja, a jó gazda már készen a soros munkákkal, én a felvágott fát raktározom, mert nem tudni, hogy milyen télnek nézünk elejébe.
Beszélgetésünkből kiderül, hogy jöve­delmezőbbnek tűnt idén a kalászosokkal foglalkozni, bár a pityókatermésben sem csalatkozott. Tavaly gyenge volt a pityóka ára, mert behozták a külföldit. Hogy mi­ként alakul majd tovább, talány, mert állítólag külföldön sincs most krumpli­dömping. Az lenne a fontos, hogy a hazaiak, a leendő érdekszervezetek megszervezzék a termények értékesítését. Erre például a régi rendszerben nagyobb gondot fordítottak, megvoltak a felvásárló és értékesítő központok.
– Hiába jobbacska a termény, mert hátlövést kaptunk, a két hektáron felüli termelőktől adót követelnek: annak is kell fizetnie, aki kivette a földet, és annak is, aki kiadta bérbe. Ez nem helyénvaló dolog, s még kamatot is tesznek rá. Az RMDSZ még akkor, amikor a kormányban volt, meg­ígérte, hogy intézkedik, de ezt sem sikerült kiviteleznie Bukarestben. Ami a búzát ille­ti: márciusban megszorította a szárazság. Inkább azokkal volt baj, amelyek visszaszántott földbe kerültek. Visszavágott a „vetésforgó” még akkor is, ha másfajta mag került a földbe. A búza jelenleg csak 55–60–65 bani. S mert csépléskor mindig ala­csony, várjuk, hogy az elraktározott magnak valamiként jobbra forduljon a felvásárlási ára. A kukorica is megsínylette a szárazságot, mert még a harmatból sem tudott táplálkozni. A minapi gyér eső egy kicsit felélén­kítette.
Kovács Károly a szentkatolnai tanácsban képviseli Mátisfalvát, mely réges-régen összeépült Márkosfalvával. Elmondta: befejezés előtt áll Mátisfalván is a ravatalozó. Márkosfalvának két temetője, két temploma és két ravatalozója van. A költségek java részét a polgármesteri hivatal állta, gyűj­töttek a faluban is, bepótolt a református egyház is. Márkosfalva központjában, az emlékpark előterében építteti az önkormányzat a buszbeállót. Faragott tartóoszlopaival mutatós építmény, méltó ahhoz a helyhez, ahol a falu jeles szülöttének,  Barabás Miklósnak a mellszobra áll.

Hoz-e az egyházi föld?
Ritka az egyházközség, amely erő­gépekkel rendelkezik, és sokszorosan hasznosítani tudja földterületét. Ilyen pél­dául a bibarcfalvi eklézsia, ahol saját gépeikkel művelik az egyház földjét, s a gépeket igény szerint a helybeliek is használhatják. A márkosfalvi református egyháznak 9,1 hektár művelésre alkalmas földterülete van – tudtuk meg Vinczi Botond László lelkipásztortól –, aminek felét erre szakosodott cégnek adta ki művelésre a presbitérium, a többit igénylés szerint a presbiterek és más rászorultak művelik. Az egyházközség a kiadott földekre bért kap. A művelésre kiadott terület fele kiváló minőségű, a másik felét könnyen veszélyeztethetik a Feketeügy nagyobb áradásai.
S ha már az egyházi vagyonról van szó, az erdő is szóba került. A lelkész elmondta, hogy lejárt az 5,1 hektár erdőterületük nagyobb részének üzemterve, éppen annak az erdőrésznek, ahonnan még tűzifát kapna az eklézsia a templom és a paplak részére. Új üzemtervet csak akkor vállalnak el a szakcégek, ha összevonnak szomszédos terüle­teket, s azok nagysága eléri a 100 hektárt. A kézdimárkosfalvi egyházközségnek azzal van szerencséje, hogy a helybeli erdő-közbirtokosság területével szomszédosak az Albis feletti erdőterületen, s így együtt fog­ják megrendelni jövőre az üzemtervet.
Gondból soha nincs hiány – állapítottuk meg –, ugyanis a B besorolású mátisfalvi kicsi templom gerendázatának megerő­sítésén dolgoznak, ami szerfelett fontos, mert ez tartja a kazettás mennyezetet. A márkosfalvi nagy templom tíz ablakát is megviselték az évtizedek, cserére várnak. Mind a két munkálat anyagi áldozatot követel, akarnak is pályázni. A négyszázötven lelket alig meghaladó egyházközség főgondnoka Bara­bás Ferenc, gondnoka Gál Attila.

Alacsony a zöldség ára
A kézdimartonfalvi Héjja család ma­gántermelő. Héjja Alpár, a fiuk nagyon szereti a mezőt, a zöldségeskertet, édes­anyjával együtt mezőgazdasági szaklíce­umot végeztek.
– Ritka madár vagy, bolondulásig szere­ted a mezőt.
– Az egyszer biztos. Nálunk valahogy úgy adódott, hogy ebben az évben eddig majdnem minden betakarításra kerülő terményünk jól eresztett, jól sikerült – mondta. – A sikernek örvendeni lehet. Termeltünk zöldpaszulyt, karfiolt, csemegekukoricát, de ezeknek az értékesítési ára, sajnos, a tavalyi alatt maradt. A káposzta még a jövő titka. A zöldségtermesztés befektetést követel. Mi nem termelünk vetőmagot, meg kell vásárolnunk. Mindent az interneten rendelünk meg. Az a tapasztalat, hogy a külföldi vetőmagok biztosabbak. Ebben a fajta munkában nem lehet a véletlenre bízni a dolgokat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ilyen száraz időben a zöldségek zömét öntözni kell. A szivattyút villanyáram működteti.
Héjjáéknál a zöldségeket a mezőn termelt burgonya, a kalászosok és a cukorrépa egészíti ki. A pityókát még nem kezdték szedni, mert olyan tábla is van, amelyet csak a napokban kezeltek burgonyavész ellen. Úgy néz ki, szép lesz a martonfalvi pityóka, hektárhozama azonban a tavalyi alatt  marad – szólt a becslés. A búza jobban eresztett, 50–55 mázsa az átlag, az azonban talány, hogy mi ennek az oka. Tanulság: a jobb hozam és a minőség a mezőművelésben is több tényező együttes hatásának a függ­vénye – vonta le a következtetést a fiatal mezőgazdász.
A hatolykai Mátyás Kálmán kisebb magántermelő, saját erejéből, gépeivel 12 hektárt művel. Ebben az esztendőben burgonyát, búzát és kukoricát vetett, de úgy becsüli, hogy a burgonya, amihez reményt lehet fűzni. Szedéséhez még nem kezdett, betartja a régi szokást: csak szeptemberben! Mindig kísérletezik, tapasztalata, hogy az utóbbi időben a későbbi fajtákkal jobb eredményt tudott elérni. Sajnos, a búzát és a kukoricát megviselte az aszályos idő, ami Hatolykát is sújtja immár harmadik esztendeje. Nehéz, de szép az értéket, élelmi­szert és nyersanyagot termelő élete – nyilatkozta, s azt is meg lehet szokni, hogy az ember soha nem látja az alagút végét.

Gazdag vidék
a felső-háromszéki medence – hallgattuk a fürdővendégeket a hatolykai gyógyfürdő előtt. Hatolykának kiváló az altalaja: felül a termőföld, a mélyben a borvíz és a mofettagáz. Látogatásunkkor működött a gyógy­fürdő, melynek vendégforgalma meg­felelő. Mondják, hogy hamarosan megnyílik a mofetta is. Kuriózum, hogy a falu több udvari kútjában forr a borvíz, van egy borvízkút is. Fejér Csaba a pincéjéből például jó szénsavas borvízzel látja el házát. Ő az, aki több mint évtizede, ha teheti, hagyományápolásként szervezi a vidéken is ritka kakasütés ősi népi játékot. Legutóbb a falunapok alkalmával sikerült bemutatni nagyobb számú közönség előtt. Ebben az évben azért nem került sorra – mondta –, mert falunapot csak Szentkatolnán, a köz­ség­központban tartottak.
– Él-e még a testvértelepülési kapcsolat a magyarországi Tardona és Hatolyka között? – kérdeztük Fejér Csabát.
– Nem szűnt meg működni – felelte. – Nemrég járt itt egy tardonai család egyéni látogatáson. Élők a családi kapcsolatok, lényegében ezek a megtartói a barátkozásnak. Arról is szó esett, hogy ebben az évben tardonai csoport is ellátogat mihozzánk, bizonyára szeretnének ásványvízben fürödni.
Tardona község a magyarországi Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyében, Ka­zinc­barcika kistérségében fekszik. A Bükk-hegység lábánál, vadregényes környezetben elhe­lyezkedő falu ma az egyik leg­jelentősebb Jókai-emlékhelyeink közé tartozik. Jókai Mór ugyanis a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Benke Judit – szín­művésznői nevén Laborfalvi Róza – nem szerzett számára menlevelet. A Jókai-háznak ne­vezett épületben kapott helyet a nagy re­gényíró emlékszobája és a tájház.
Éreztük Hatolykán, hogy a tardonai ma­gyar testvéreket mindig szeretettel várják.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2013-08-20: Gazdakör - :

Hírlugas

Kampány az élelempazarlás ellen
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének tanulmánya szerint évente mintegy 1,3 milliárd tonna táplálék válik hulladékká. Bécsben minden egyes háztartás évente 400 euró értékű élelmiszert dob ki, összesen 70 ezer tonna még ehető élelmiszer kerül a szemétbe, ez fejenként 40 kilogrammnak felel meg.
2013-08-20: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

Egyenjogúság, tiltott ábránd

A szenátuson már átment – hallgatólagosan, azaz anélkül, hogy nyilvánosan megvitatták volna –, és már a képviselőház asztalán az a törvénytervezet, amely megtiltaná a pártokhoz kötődő alapítványok külföldi finanszírozását.