Csak pásztás áldás
Mármint az eső ezen a nyáron. Annyira pásztás, hogy volt hely, ahol jól beázott a föld, máshol csak a port kavarta a vihart jelző szél. Az albisi mező lapályában magántermelők szedték a pityókát, s miként a gazda mondta: elégedett a terméssel.
A Csernáton és Mátisfalva közötti síkon amúgy váltakoznak a talajtípusok – ma­gyarázta Moldován Csaba mezőgazdász mérnök. Azt hinnénk, hogy egységes a Mezőföld talajtakarója, holott a csernoz­jom talajok öntéstalajokkal és a hegylábi övezetekben erdei talajokkal váltakoznak. Még akkor sem hoz egyforma termést egy-egy talajzóna, ha egyenlően kapott csapadékot. A farmerek-mezőgazdászok csapa­dékmérőt szereltek udvarukra, hadd lássák, mennyi esett az éj leple alatt, mert reggel a vízre éhes föld látszata csal. A csernátoni határban burgonyát termelő Timate cég szakemberei elégedettek a terméssel, a hektárhozam azonban a tavalyi alatt maradt. Igen piacosan mutatott a piros neccekben az ott termelt, mosott fehér Cariera étkezési krumpli. Úgy néz ki egyelőre, hogy a 80 és 90 banis ár is jó, annyiért adják a kisterme­lők. Világosvörös színű sárgarépák dísze­legtek a zsákokban, gondot csak az okozott – mondták –, hogy öntözni kellett. A cég a napokban kezdi meg a burgonya betakarítását, akkor dől el a kilókénti ára is. A búzatermésről is szó esett. Sajnos, a korán vetett búza kalászát megtámadta a talajlakó kalász-fusariumgomba, ami még két kezelés esetén is szívós maradt. Az alakuló 55–65 banis kilónkénti ár meggondolkoztató. Az átlag hektárhozam 4700 kilogramm volt, de egyértelmű, hogy minősége és mennyisége is károsult.
– Milyen a mátisfalvi határ ez évi hozadéka?
Kovács Károly régi termelő, úgymond betéve ismeri a mezőgazdaság szabályait s mint tenyerét, a mezőt.
– Látja, a jó gazda már készen a soros munkákkal, én a felvágott fát raktározom, mert nem tudni, hogy milyen télnek nézünk elejébe.
Beszélgetésünkből kiderül, hogy jöve­delmezőbbnek tűnt idén a kalászosokkal foglalkozni, bár a pityókatermésben sem csalatkozott. Tavaly gyenge volt a pityóka ára, mert behozták a külföldit. Hogy mi­ként alakul majd tovább, talány, mert állítólag külföldön sincs most krumpli­dömping. Az lenne a fontos, hogy a hazaiak, a leendő érdekszervezetek megszervezzék a termények értékesítését. Erre például a régi rendszerben nagyobb gondot fordítottak, megvoltak a felvásárló és értékesítő központok.
– Hiába jobbacska a termény, mert hátlövést kaptunk, a két hektáron felüli termelőktől adót követelnek: annak is kell fizetnie, aki kivette a földet, és annak is, aki kiadta bérbe. Ez nem helyénvaló dolog, s még kamatot is tesznek rá. Az RMDSZ még akkor, amikor a kormányban volt, meg­ígérte, hogy intézkedik, de ezt sem sikerült kiviteleznie Bukarestben. Ami a búzát ille­ti: márciusban megszorította a szárazság. Inkább azokkal volt baj, amelyek visszaszántott földbe kerültek. Visszavágott a „vetésforgó” még akkor is, ha másfajta mag került a földbe. A búza jelenleg csak 55–60–65 bani. S mert csépléskor mindig ala­csony, várjuk, hogy az elraktározott magnak valamiként jobbra forduljon a felvásárlási ára. A kukorica is megsínylette a szárazságot, mert még a harmatból sem tudott táplálkozni. A minapi gyér eső egy kicsit felélén­kítette.
Kovács Károly a szentkatolnai tanácsban képviseli Mátisfalvát, mely réges-régen összeépült Márkosfalvával. Elmondta: befejezés előtt áll Mátisfalván is a ravatalozó. Márkosfalvának két temetője, két temploma és két ravatalozója van. A költségek java részét a polgármesteri hivatal állta, gyűj­töttek a faluban is, bepótolt a református egyház is. Márkosfalva központjában, az emlékpark előterében építteti az önkormányzat a buszbeállót. Faragott tartóoszlopaival mutatós építmény, méltó ahhoz a helyhez, ahol a falu jeles szülöttének,  Barabás Miklósnak a mellszobra áll.

Hoz-e az egyházi föld?
Ritka az egyházközség, amely erő­gépekkel rendelkezik, és sokszorosan hasznosítani tudja földterületét. Ilyen pél­dául a bibarcfalvi eklézsia, ahol saját gépeikkel művelik az egyház földjét, s a gépeket igény szerint a helybeliek is használhatják. A márkosfalvi református egyháznak 9,1 hektár művelésre alkalmas földterülete van – tudtuk meg Vinczi Botond László lelkipásztortól –, aminek felét erre szakosodott cégnek adta ki művelésre a presbitérium, a többit igénylés szerint a presbiterek és más rászorultak művelik. Az egyházközség a kiadott földekre bért kap. A művelésre kiadott terület fele kiváló minőségű, a másik felét könnyen veszélyeztethetik a Feketeügy nagyobb áradásai.
S ha már az egyházi vagyonról van szó, az erdő is szóba került. A lelkész elmondta, hogy lejárt az 5,1 hektár erdőterületük nagyobb részének üzemterve, éppen annak az erdőrésznek, ahonnan még tűzifát kapna az eklézsia a templom és a paplak részére. Új üzemtervet csak akkor vállalnak el a szakcégek, ha összevonnak szomszédos terüle­teket, s azok nagysága eléri a 100 hektárt. A kézdimárkosfalvi egyházközségnek azzal van szerencséje, hogy a helybeli erdő-közbirtokosság területével szomszédosak az Albis feletti erdőterületen, s így együtt fog­ják megrendelni jövőre az üzemtervet.
Gondból soha nincs hiány – állapítottuk meg –, ugyanis a B besorolású mátisfalvi kicsi templom gerendázatának megerő­sítésén dolgoznak, ami szerfelett fontos, mert ez tartja a kazettás mennyezetet. A márkosfalvi nagy templom tíz ablakát is megviselték az évtizedek, cserére várnak. Mind a két munkálat anyagi áldozatot követel, akarnak is pályázni. A négyszázötven lelket alig meghaladó egyházközség főgondnoka Bara­bás Ferenc, gondnoka Gál Attila.

Alacsony a zöldség ára
A kézdimartonfalvi Héjja család ma­gántermelő. Héjja Alpár, a fiuk nagyon szereti a mezőt, a zöldségeskertet, édes­anyjával együtt mezőgazdasági szaklíce­umot végeztek.
– Ritka madár vagy, bolondulásig szere­ted a mezőt.
– Az egyszer biztos. Nálunk valahogy úgy adódott, hogy ebben az évben eddig majdnem minden betakarításra kerülő terményünk jól eresztett, jól sikerült – mondta. – A sikernek örvendeni lehet. Termeltünk zöldpaszulyt, karfiolt, csemegekukoricát, de ezeknek az értékesítési ára, sajnos, a tavalyi alatt maradt. A káposzta még a jövő titka. A zöldségtermesztés befektetést követel. Mi nem termelünk vetőmagot, meg kell vásárolnunk. Mindent az interneten rendelünk meg. Az a tapasztalat, hogy a külföldi vetőmagok biztosabbak. Ebben a fajta munkában nem lehet a véletlenre bízni a dolgokat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ilyen száraz időben a zöldségek zömét öntözni kell. A szivattyút villanyáram működteti.
Héjjáéknál a zöldségeket a mezőn termelt burgonya, a kalászosok és a cukorrépa egészíti ki. A pityókát még nem kezdték szedni, mert olyan tábla is van, amelyet csak a napokban kezeltek burgonyavész ellen. Úgy néz ki, szép lesz a martonfalvi pityóka, hektárhozama azonban a tavalyi alatt  marad – szólt a becslés. A búza jobban eresztett, 50–55 mázsa az átlag, az azonban talány, hogy mi ennek az oka. Tanulság: a jobb hozam és a minőség a mezőművelésben is több tényező együttes hatásának a függ­vénye – vonta le a következtetést a fiatal mezőgazdász.
A hatolykai Mátyás Kálmán kisebb magántermelő, saját erejéből, gépeivel 12 hektárt művel. Ebben az esztendőben burgonyát, búzát és kukoricát vetett, de úgy becsüli, hogy a burgonya, amihez reményt lehet fűzni. Szedéséhez még nem kezdett, betartja a régi szokást: csak szeptemberben! Mindig kísérletezik, tapasztalata, hogy az utóbbi időben a későbbi fajtákkal jobb eredményt tudott elérni. Sajnos, a búzát és a kukoricát megviselte az aszályos idő, ami Hatolykát is sújtja immár harmadik esztendeje. Nehéz, de szép az értéket, élelmi­szert és nyersanyagot termelő élete – nyilatkozta, s azt is meg lehet szokni, hogy az ember soha nem látja az alagút végét.

Gazdag vidék
a felső-háromszéki medence – hallgattuk a fürdővendégeket a hatolykai gyógyfürdő előtt. Hatolykának kiváló az altalaja: felül a termőföld, a mélyben a borvíz és a mofettagáz. Látogatásunkkor működött a gyógy­fürdő, melynek vendégforgalma meg­felelő. Mondják, hogy hamarosan megnyílik a mofetta is. Kuriózum, hogy a falu több udvari kútjában forr a borvíz, van egy borvízkút is. Fejér Csaba a pincéjéből például jó szénsavas borvízzel látja el házát. Ő az, aki több mint évtizede, ha teheti, hagyományápolásként szervezi a vidéken is ritka kakasütés ősi népi játékot. Legutóbb a falunapok alkalmával sikerült bemutatni nagyobb számú közönség előtt. Ebben az évben azért nem került sorra – mondta –, mert falunapot csak Szentkatolnán, a köz­ség­központban tartottak.
– Él-e még a testvértelepülési kapcsolat a magyarországi Tardona és Hatolyka között? – kérdeztük Fejér Csabát.
– Nem szűnt meg működni – felelte. – Nemrég járt itt egy tardonai család egyéni látogatáson. Élők a családi kapcsolatok, lényegében ezek a megtartói a barátkozásnak. Arról is szó esett, hogy ebben az évben tardonai csoport is ellátogat mihozzánk, bizonyára szeretnének ásványvízben fürödni.
Tardona község a magyarországi Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyében, Ka­zinc­barcika kistérségében fekszik. A Bükk-hegység lábánál, vadregényes környezetben elhe­lyezkedő falu ma az egyik leg­jelentősebb Jókai-emlékhelyeink közé tartozik. Jókai Mór ugyanis a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Benke Judit – szín­művésznői nevén Laborfalvi Róza – nem szerzett számára menlevelet. A Jókai-háznak ne­vezett épületben kapott helyet a nagy re­gényíró emlékszobája és a tájház.
Éreztük Hatolykán, hogy a tardonai ma­gyar testvéreket mindig szeretettel várják.