Pedig nem mondhatjuk, hogy nem zajlik a munka a parlamentben! És azt sem állíthatjuk, hogy nálunk nincsenek parlamenti viták, és nemcsak az üléseken, hanem még a szünetekben is. Arról például, hogy az ott szerepelő hölgyek közül melyik képviselőnő a legszebb, legcsinosabb, legjobban öltözött, legokosabb. Szerencsére, Alin Popoviciu demokrata-liberális honatya máris javasolta, hogy szervezzék meg a képviselőnők szépségversenyét. Eléggé le fogja kötni őkelméjüket e munka. Beletelhet akár egy hónapba is, mert sereg szabályt kell kidolgozniuk, hiszen egy parlamenti döntés meghozatala igen nagy felelősséggel jár. Először is le kell szögezni, milyen kategóriák lesznek, külön versenyt kell szervezni a különféle korosztályokhoz tartozóknak. Egy huszonévessel nem konkurálhat egy – mondjuk – ötvenesztendős. Bár lehet, ha saját nyilatkozat alapján történik az életkor bevallása, mind harminc éven aluliak indulnak.
Külön kell szerepelniük a honleányoknak és honanyáknak is. Az egész szavazást élő egyenesben kell közvetíteni a televízióban, a honatyák bizonyosan nem szundikálnának, mint nyuszi a fűben, így látnánk őket éberen izzadva a felelősségteljes munka közben, nem bóbiskolva, miként megszoktuk. Feltétlenül meg kell mutatniuk magukat a versenyzőknek fürdőruhában is, hadd lássák a honatyák a majdnem meztelen valóságot. A győztesek jutalma lenne a parlamenti hierarchiában a magasabb pozíció. A szavazásnak név szerint kell történnie, mert ha nem, a parlamenti többség nem szavaz objektíven, csak saját párttársnőire. Bár így is fennáll a veszély, hogy a vesztegetéshez szokottakat újólag lefizetik, és a szavazás eredménye aszerint alakul, melyik képviselőnő mennyit áldoz.
Ha jól sikerül az akció, akkor a férfiaknak is szervezhetnek különféle versenyeket. A szópárbaj kevésbé látványos, ezért jobb lenne ökölvívó-mérkőzéseket vagy birkózást iktatni a parlament munkájába. Aki kiütéssel vagy kétvállra fektetéssel győz, az jutalmul nagyobb állami megrendelést kap. Ha nem jut elég állami munkához, akkor azt növelheti pluszbefektetéssel, például megvesztegetéssel.
Ezek a harcok ugyan látványosak lennének, de sokkal eredményesebb volna, ha hagyományos kritériumok szerint döntenék el, ki a legjobb, és azt másképp is jutalmaznák. Első helyezett  lenne, akit a legnagyobb összeggel vesztegettek meg. Az lehetne a miniszterelnök. Aztán miniszteri székekbe kerülnének az utánuk következők, megvesztegetési összeg nagysága és miniszteri tárca fontosságának függvényében. Ezt a mostani szokást, hogy akit elítélnek, vagy aki ellen bűnvádi eljárás indult menet közben, ne lehessen miniszter, el kell törölni, de gyorsan!
Ha ez a szabály nem változik, miniszterek nélkül maradunk. Már most is ott tartunk, nincs, akit közlekedési miniszterré kinevezni, mert az előzőt, Relu Fenechiut öt év letöltendő börtönre ítélték nagy kárt okozó hivatali visszaélésért, utódnak lévendőjét, Ovidiu Silaghit meg 200 000 eurós megvesztegetéssel vádolják, ezért nem foglalhatja el a bársonyszéket.