Huszonhárom évvel a rendszerváltás után sem lehet pontosan tudni, mi történt a holttestükkel, mindhárman jeltelen sírban nyugszanak. Ozsdola, Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes szülőfaluja még mindig nem állított emlékjelt hős fiainak. A Hargita Megyei Volt Politikai Foglyok Szövetsége 1998. október 17-én a kászonaltízi temetőben állított keresztet Jegesnek a következő felirattal: Máté György Jeges 1928–1955 a kommunista rendszer áldozata bajtársaival, Dézsi Dénessel és Pusztai Ferenccel együtt. E jel állíttatott 1998 októberében. Hamarosan Molnár István kézdialmási polgármester és Cserei Lázár megyebíró kezdeményezésére és támogatásával közel háromméteres kopjafa kerül Almásréten arra a helyre, ahol 1955. augusztus 10-én az egykori Kovács Mihály-féle vízimalom közelében a milicisták és szekusok meglőtték Pusztait. Az emlékjelt a kézdisárfalvi Szabó Ottó fafaragó készíti. A közelmúltban a Kászonokban Jeges nyomában jártunk, rá emlékező kortárs vallomásokat gyűjtöttünk.

Hogyan lett katonaszökevény?
Máté György (akit mindenki csak Jegesként ismert) 1928. március 23-án Kászonfeltízben született, apja Máté Imre földműves, anyja Hamar Rozália (külön élt első férjétől, akitől Jeges született, és összeállt Sánta Györggyel, aki születését is bejelentette). Jeges gyermekéveit Kászonfel­tízben töltötte. 1936-ban íratták be az első osztályba. 1949-ben sorozták be katonának és munkaszolgálatra osztották be, ahonnan 1950 tavaszán szabadságra engedték, de nem ment vissza alakulatához. Katona­szö­ke­vénnyé lett. Kezdetben egyedül betyárkodott, majd Dézsi halála után csatlakozott Pusztaihoz. Meglőtték Kászonújfaluban Bor­báth András portáján 1955. október 23-án.
1950 áprilisában bált tartottak Kászonim­pérben. Okos Dénes, Kászonaltíz első kommunista néptanácselnöke is jelen volt azon a szombat esti táncmulatságon. Okos bicskafokkal hozzáütött az akkor huszonkét esztendős Máté Györgyhöz, akivel egy lány lekérése miatt szólalkozott össze. Hamarosan Jegest a Brassó környéki mészkőbányába vitték munkaszolgálatos katonának. Lelke mélyén forrt a bosszú, hogy minden rosszat a néptanácselnöknek köszönhet. Egy hónap után pár napra hazaengedték. Május 28-án este, amikor a néptanács elnöke belépett a háza kapuján, valaki lelőtte. Május 30-án temették el. Az első számú gyanúsított Jeges volt, mivel mindenki tudta, hogy haragban volt Okos Dénessel. Az ő nyakába varrták a gyilkosságot, menekülni kényszerült. Így lett belőle egyik napról a másikra katonaszökevény. Jeges a havasokon keresett és talált menedéket. Felfegyverkezett, és több mint négy évig magányos farkasként, majd Dézsi halála után Pusztaival együtt harcolt a gyűlölt kommunista rendszer ellen.
Közös „vételezés” Pusztaival
1955. július 12-én Pusztai és Jeges Kászonújfaluban járt. Aznap 23 óra körül az utcán a háza előtt véletlenül találkoztak Kovács Konráddal, akit fegyverrel arra kényszerítettek, hogy menjen velük a szövetkezeti üzlet épülete mögé, és hívja oda a három éjszakai őrt, Péter Miklóst, Szőcs Józsefet és Szász Ferencet. Jeges ezután arra utasította Kovács Konrádot, hogy kopogtasson be a szövetkezet épületében lakó, hetvenhat esztendős Illyés Erzsébethez. Amikor a gyanútlan özvegy­asszony ajtót nyitott, Jeges bement a helyiségbe, és egy fejszével Kovács Konráddal együtt betörték a szolgálati lakást és a szövetkezeti boltot elválasztó faredőnyt. Ez időben Pusztai fegyverrel a kezében a három őrre felügyelt. Egy óra alatt Jeges két zsákot töltött meg ruhaneművel és élelemmel. A két zsákot egy kilométeren át a három őr és Kovács Konrád cipelte, majd feltették a tusnádi vasútállomás irányába haladó lovasszekérre. Az őröket még egy kilométeren magukkal vitték, és csak azután engedték haza őket. A betyárok csupán Kovács Konrádot verték meg több rendben is, mivel kiderült róla, hogy kommunista. Neki Pusztai egy nyugtát adott, hogy a „vételezett” áruk listáját vigye másnap reggel a milíciára. A két zsákkal Pusztai és Jeges nyomtalanul eltűnt. Ez volt az utolsó közös „vételezésük”, ami az akkori bűnüldöző szervek nyilvántartásába került. Egy hónap múlva Pusztai már halott volt, Jeges pedig követte a végzetét...

Jeges halála
1955. október 23-án, vasárnap a milicisták üldözőbe vették a Kászonokban tartózkodó Jegest. Kászonaltízben Jeges aznap kifosztotta az ökröket és hizlalt borjúkat átvevő kézdivásárhelyi központ alkalmazottjait, akik az átvett állatokért a sorban álló gazdáknak pénzt akartak adni. Jeges elvette tőlük az állatok kifizetésére szánt összeget, azt hangoztatva, hogy az állam pénzét viszi el, és nem az emberekét. Megkezdődött az üldözése. Tűzharc közben Jeges a mezőn át Kászonújfalu irányába menekült, ahol nyomát vesztették. A falu szélén, Borbáth András udvarán talált búvóhelyet. Aznap Kalányos József (Sudri) önként beállt a Jegest üldözők közé. Ez lett a veszte. Amikor Borbáth András udvarán kinyitotta a tyúkketrec ajtaját, és meglátta Jegest, elkiáltotta magát: Itt van Jeges! Jeges nem tétovázott, három golyót röpített a cigány testébe. Az üldözést vezető tiszt kiadta a tűzparancsot: szitává lőtték a tyúkketrecet, ahonnan Máté György élettelen testét is kivonszolták. Odahívatták az édesapját, hogy nézze meg a fiát. Először nem ismerte meg az arcáról, de amikor kigombolták az ingét, és megnézte testén az egyik forradást, már tudta, hogy az ő fiát lőtték le. Jeges és Kalányos holttestét a kézdivásárhelyi kórház boncolótermébe szállították. A boncolás után Sudrit hősként temették el, Jeges testét azonban nyomtalanul eltüntették, a fáma szerint elégették. Ma sem lehet tudni, hogy valóban mi történt Jeges holttestével. Kászonújfaluban, a Borbáth-portán 2006. szeptember 18-ig a tyúkketrec több mint ötven éven át a régi helyén állt, és a deszkákon még jól látszottak a golyók nyomai. A ketrecet az örökösöktől a kézdisárfalvi Balázs Barna kocsmáros vásárolta meg, aki civilben régiséggyűjtő. Így a ketrec már aznap Kéz­disárfalvára került. A szenvedélyes régiséggyűjtő restauráltatta, azóta ott áll az udvarán, bárkinek szívesen megmutatja.

A kortársak emlékezetében
Bodó Dénes, Kászonaltíz: Máté Györgyöt, akit mindenki csak Jegesként ismert, Brassóba a mészkemencékhez vitték 1950-ben munkaszolgálatos katonának. Az akkori néptanácselnökkel, Okos Dénessel volt Jegesnek valami nézeteltérése. Szomszédok is voltak. Okos küldte el munkaszolgálatosnak. Jeges hazajött Brassóból pünkösd napjára. Okos Dénes megfenyegette, hogy elintézi. Okost május 28-án este meglőtték, két lövést kapott. Nem derült ki, hogy ki volt a tettes, de a nézeteltérés miatt a gyanú Jegesre terelődött, s talán valami nyomot is találtak. Jeges elmenekült. A falu tele volt szekussal és milicistával. Akire Okos Dénes megharagudott, azt elküldte munkaszolgálatos katonának, s ha kellett, még meg is pofozta az illetőt. Én csak 1950 nyarán találkoztam Jegessel az erdőben, majd a lakásunkra is lemerészkedett. Sokszor a nyári konyhában adtunk neki ételt. Én még legény voltam, nagynéném készített neki ételt, és tiszta ruhát is kapott. Járogatott hozzánk. Volt itt egy jegyző, azóta meghalt, de nem is idevaló születésű volt. Jeges arra kért, beszéljek vele, hogy adjon neki valami papírt. Az igazság az, hogy amíg nem vitték el katonának, Jeges ki sem mozdult a szülőfalujából. Vonaton sem utazott soha. Én azt mondtam Jegesnek, nem bízom meg a jegyzőben. Sztojka Pista bácsi, a kovács is itt lakott a közelünkben. Vele is kapcsolatba lépett. Együtt ivott Ferenczi András titkárral, mert úgy hívták a jegyzőt. Ő megígérte Jegesnek, hogy intézkedik. A jegyző találkozni akart Jegessel. Megbeszélték, hogy egy másik személynél, Páll Imre komámnál fognak találkozni, ahol megegyezik a dolgokat. A találkozóra sor is került, bort is vittek. Ők ott ittak, de én ezt csak a börtönben tudtam meg később. A jegyző megígérte, hogy augusztus 30-ra átadja Jegesnek a kért igazolást. A szekusok figyelték a falut. Este megérkezett két kicsi kocsi és egy teherautó tele milicistával. A megbeszélt időben megpróbálták elkapni Jegest. Jeges benézett az ablakon és meglátott egy kerek sapkát. Be akarták keríteni. Amikor be akart menni, és rátette a kezét a kilincsre, az egyik milicistának a kezében maradt a Jeges posztókabátja. Nem volt rajta, csak a vállán viselte. Jeges hátraszökött, és leadott egy sorozatot. Két gránátot is bedobott, de egyik sem robbant fel. Elmenekült. Kutyával is a nyomába indultak, de nem tudták elkapni. Olyan helyen is voltak, hogy annyira bekerítették, míg majd elkapták. Jeges a víz folyásán ment, hogy a kutya ne érezze meg a szagát. Bebújt a víz partja alá, ahol a víz kimosta a partot. Fölötte szöktek át a nyomozók. Jeges később azt mesélte nekem, hogy akkor a pisztolyt is befalta a szájába. Amikor ez az eset történt, Sztojka Pista bácsit és Páll Imre komámat letartóztatták. Én Comăneşti-en ácsként dolgoztam. Egyik este érkezett egy magyar milicista, valami Sándor nevezetű, és engem keresett. Azt mondta, le vagyok tartóztatva. A már említett két falusfelemet augusztus 31-én vitték el, engem szeptember 6-án tartóztattak le. 7-én hazajöttünk, 8-án kísértek fel a csíkszeredai Securitatéra. Én ott nyolc hónapot és tizenhat napot töltöttem, amíg elvittek Brassóba. Külön cellában voltunk, a komám és Pista bácsi is ott volt, 1951 januárjában még behozták három falusfelünket, Sántha Antit, Balázs Antit és Balázs Julianna nénit. Annyi verést kaptunk, hogy sokat. Reggel négy órakor keltünk, megfürödtünk, majd visszakísértek a cellába. Ne­hezen telt, mert nem dolgoztattak. Brassóba május 17-én vittek, és a katonai bíróság elé állítottak. Június, júliusban, már nem tudom pontosan, akkor ítéltek el. Októberig voltam Brassóban. Közben Csíkszeredából odakerült börtönigazgatónak Kopacz Tamás, aki ismert minket. Tudta, hogy kik vagyunk. Én egy és fél évet kaptam. Másfél évre nem engedtek el, még két hónapot rátettek azon felül. Októberben Jilavára vittek, majd 1952 januárjában átkerültem a szamosújvári börtönbe. Onnan jöttem haza április 23-án. Amikor Jegest meglőtték, én nem voltam itthon, de hallottam, hogy mi történt vele. Miután hazakerültem, soha töb­bet nem találkoztam vele.
Borbáth Anna, Kászonújfalu: Itt, a 290. házszám alatt, az én tőszomszédságomban lőtték le Jegest a tyúkketrecben. Aznap kezdtek érkezni a milicisták, és megkezdődött a lövöldözés. Ha a cigány nem találja meg a tyúkketrecben, talán a milicisták sem találták volna meg, olyan jól elbújt. Meg volt már sebesítve. Impérből menekült errefelé. A cigányt ő lőtte meg, majd a milicisták lőtték le a ketrecben lévő Jegest.