Az egykori Árpád-vonal erődrendszerének északi részén, az egykori laktanyák századpontjának a helyén, a Bellőn mintegy kétszázan hajtottak fejet azon hősök emléke előtt, akik ezen a helyen a végsőkig küzdöttek a túlerőben levő ellenséggel szemben. Az esemény a Székely Nemzeti Tanács és a Kézdiszéki Székely Tanács szervezésében zajlott.
A Szabó Ottó kézdisárfalvi fafaragó által készített, több szimbólumot is tartalmazó és a Hungaria semper libera (Magyarország örökké szabad) latin feliratú fakereszt avatóünnepségén elsőként Bíró Levente, a KSZT elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, a Há­romszékről és a kászoni falvakból érkezett emlékezőket, majd András Zoltán kászonaltízi polgármester – aki felkarolta és támogatta a kézdivásárhelyiek kezdeményezését – arról beszélt: ilyenkor felidézzük a múltat, az elesett határvadászokat, akik életüket adták a rájuk bízott feladat végrehajtásában a haza védelméért. Meghatározta a mai ember feladatát is: a székely nemzet megmaradása a legfőbb kihívás, és ezt csak kö­zösen, együtt tudjuk megvalósítani. Tamás Sándor, Kovászna Megye Taná­csának elnöke emlékeztetett: hetvenhárom évvel ezelőtt kezdődött el Szé­kelyföldön egy új világ, a kis magyar világ, hiszen 1940. augusztus 30-án hozták meg a II. bécsi döntést, és másnap kezdték el újraszervezni Székely­földön az életüket az emberek. „Új remény, jövőbe vetett hit, új élet kezdődött. Az akkor tapasztalt összefogás és egység erőt adott a következő nemzedéknek” – magyarázta, majd hozzáfűzte: „Ma már olyan utakat kell keresnünk, mely teljes egészében illeszkedik az Európai Unió huszonnyolc országából tizenegy országban gyakorolt területi és kulturális autonómia valamelyik formájához. Ki kell azt mondani, hogy mi itt, Székelyföldön nem akarunk mást, csak azt, ami az Európai Unió többi országában sok népcsoportnak jár: területi autonómiát.”
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke szerint a megemlékezés helye méltó arra, hogy szent térré váljon. Izsák Balázs, az SZNT elnöke kifejtette: az ilyen eseményeken nemcsak a múltra, hanem a jelenre is gondolunk, hiszen ma fegyverek nélkül, de ugyanazzal az elszántsággal és hűséggel kell küzdeni, megvédeni a székely nép hazáját, mint egykor tették a határvédő katonák. „Fegyverek nélkül, erőszakmentesen, de ugyanazzal az elszántsággal kell hadrendbe állnunk” – mondta. Az SZNT elnöke a régiósítás veszélyeire hívta fel a jelenlevők figyelmét, és tevékeny részvételüket kérte az október 27-én esedékes Nagy Me­ne­telésen Bereck és Kökös között. „Nem engedjük Székelyföldet sem feldarabolni, sem betagolni egy román többségű óriás régióba” – szögezte le az SZNT elnöke. Szima Csaba, a Kézdi­vásárhelyi Székely Tanács alelnöke az egykori történelmi eseményeket, valamint a 24. Székely Határvadász Zászlóalj és az Árpád-vonal történetét ismertette. Arra is kitért, miért választották ezt a helyet a kereszt felállítására: itt még látható a nyolc egykori kaszárnya betonalapja, ahol a laktanya támaszpontja volt, és ezen a helyen a székely katonák utolsó emberig védték a völgyet. A kettős keresztet András Zol­tán és Szima Csaba leplezte le, majd a jelen levő háromszéki és kászoni egyházi méltóságok – Vass Zoltán István nagykászoni római katolikus főesperes, Bodó Imre ny. főesperes, Balázs György ny. esperes és Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános – megszentelték és megáldották az em­lékművet, majd imádkoztak az elesettek lelki üdvösségéért. Ezt követően az al­kalomhoz illő verset szavalt Pál Xénia, Ambrus Arnold és az ozsdolai Kún Kocsárd-iskola négy ötödik osztályos tanulója. A családias hangulatú megemlékezés koszorúzással, valamint a magyar és székely himnusz közös eléneklésével ért véget.