Farcádi Botond
Korainak bizonyult mindazok öröme, akik a népszavazás részvételi küszöbének csökkentését jövőre halasztó alkotmánybírósági döntés után sietve kiáltották: nyert egy évet a magyarság, az alaptörvény módosítása előtt ugyanis nem lehet véghezvinni a régióátszervezést.
Victor Ponta kormányfő ugyanis a hét végén bejelentette: az alkotmánymódosítást jövőre halasztják ugyan, ellenben a fejlesztési régiókat csak átalakítják még az ősz folyamán, bennünket pedig – Hargita, Maros és Kovászna megyét – Brassóhoz csatolnak.
Igaz, egyelőre „csupán” a fejlesztési régiók határainak módosításáról beszélhet a miniszterelnök, alábecsülni viszont ennek jelentőségét végzetes hiba volna. Már csak azért sem, mert szavaiból kiderül, nem tettek le a közigazgatási átszervezésről – a csúszás miatt az vélhetően a jövő évi elnökválasztási kampány egyik témája lesz –, és az is nyilvánvalóvá vált: hiába ígért fűt-fát a nagyszabású tervet országjáró körútján népszerűsítő Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, az új közigazgatási egységek határait kizárólag a szociál-liberális helyi kiskirályok érdekei szerint húzzák majd meg. Nem véletlen, hogy a jelenlegi nyolc helyett immár tíz térségről beszélnek: nem az ésszerűség mentén alakult ki e kompromisszumos változat, nem azért beszélnek erről, mert belátták: a jelenlegi fejlesztési régiók nem hatékonyak, az uniós alapok lehívása egyenlőtlen, a megyék közötti szakadék elmélyült. A döntés hátterében nem áll más, mint hogy a szociáldemokraták egyik legbefolyásosabb helyi bárója, a Konstancát irányító polgármester, Radu Mazăre kedvében járjanak. Ezért lenne hát Dobrudzsa önálló régió – és hasonló megfontolások alapján darabolnák fel a központi régiót, amelyhez a három székelyföldi megye tartozik. Csak ott nem szociáldemokrata, hanem liberális nagyurat, Klaus Johannist, Nagyszeben polgármesterét akarják megnyerni a régióátszervezésnek oly módon, hogy legfőbb riválisától, Brassótól elválasztják.
Hiába ígéri hát a kormányfő, hogy tanácskozik minden párttal, köztük az RMDSZ-szel is, úgy tűnik, kész tények elé állítják azokat, és saját érdekeiken semmilyen más érvre nem hallgatnak. Ezért is fontos, hogy a magyarság válasza határozott, világos, kellően erős legyen, és a politikai tárgyalóasztal mellett helyi népszavazásokon, utcai megmozdulásokon is kinyilvánítsuk: számunkra az egyetlen elfogadható változat az egységes székelyföldi régió.
