Sokaknak nagy meglepetést okozott, hogy Barack Obama elnök majd’ egyhetes háborús fenyegetőzés után váratlanul és bizonytalan időre elhalasztotta a Szíria ellen indítandó légitámadást, s az amerikai törvényhozásra hárította az újabb háború megindításának felelősségét.
Kétségtelen – az egész világ tudja – , hogy Szíriában rettenetes dolgok történnek, az is, hogy Aszad véreskezű zsarnok, s hogy a 2011 márciusában kezdődött polgárháború rendkívül nagy emberáldozatot követel, több millió ember menekül a terror uralta országból. A háborúk – még akkor is, ha „csak” légicsapásokra korlátozódnának – lángba boríthatják a Közel-Keletet, ahol régi és újabb ellenségek ugorhatnak egymás nyakának. Ráadásul a két világhatalom, Amerika és Oroszország közti viszonylagos béke is megbomolhat. Putyin elnök ugyanis szövetségesének tekinti Aszadot, s nem hisz abban, hogy a szaringáztámadást a kormánycsapatok hajtották végre. A bizonyítékok, melyeket John Kerry amerikai külügyminiszter a világ elé tárt, kevésnek bizonyultak, emiatt Amerika európai szövetségeseinek egy része szabályosan kihátrált a háborús politika mögül. Elsőnek a Washingtonhoz mindig hű brit parlament mondott nemet, a jelek szerint a választások előtt álló németeket sem feszíti harci kedv, a lengyelek határozottan ellenzik a Szíria elleni légicsapást. Az Egyesült Államok lakosságának egy része hetek óta tüntet, a kongresszusban sincs e tekintetben egyetértés. Egyebek közt ezek miatt torpant meg Barack Obama.
Európa mintha megelégelte volna Amerika harci kudarcait, Afganisztánt, Iránt, s a maga részéről nem kér a háborúból. Ráadásul az Egyesült Államok mai napig nem hozta nyilvánosságra azokat a „megdönthetetlen bizonyítékokat”, melyek azt igazolnák, hogy a szaringáztámadást a szíriai kormányerők hajtották végre, s bár John Kerry külügyminiszter azt hajtogatja, az Aszad-kormány a saját népére támadt, és ezzel megszegte a nemzetközi normákat, a világ, illetve Washington szövetségesei nem felejtik: hamis indokokkal indította el 2003-ban George W. Bush az iraki háborút.
Barack Obama ma Stockholmban skandináv vezetőkkel találkozik, akik úgyszintén ellenzik a katonai intervenciót. Onnan Szentpétervárra, a G20-értekezletre utazik, de valami miatt Putyinnal négyszemközti találkozót nem tartanak.
Sejthető, Obama nem Szíria elnyomott népeiért, a polgárháború lezárásáért, új államrend kialakításáért indított volna légicsapást, hanem az ország hatalmas kőolajkincseiért. Korábbi, a Közel-Keleten vívott amerikai háborúk idején vetette fel egy politikai elemző: az Egyesült Államok akkor nyerné vissza hitelét, ha végre egy muroktermelő ország népeinek szabadságharcában állna az elnyomottak oldalára.
