Világkép–Memória–Rekonstrukció címmel nyílt meg csütörtök délután Antik Sándor kolozsvári vizuális művész kiállítása a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben.
A tárlat az elmúlt három évtizedben készült művekből kínál átfogó, rekonstrukciószerű válogatást, az alkotó a performansz, az installáció és multimédiás eszközök kínálta lehetőségeket használja, ugyanakkor összeállítást kínál azokból a grafikáiból is, amelyeket a Provincia kulturális és politikai havilap művészeti szerkesztőjeként készített.
A kiállítást internetes kapcsolódás révén a texasi San Antonióból nyitotta meg Ágoston Vilmos író (az 1981-es megyeszékhelyi Médium tárlaton is Ágoston mondott bevezetőt, Antik is akkor állított ki először Sepsiszentgyörgyön). A művek egy részének társadalmi környezetét jelentő hetvenes, nyolcvanas évekről, az akkori romániai neoavantgard megjelenéséről szólva úgy fogalmazott, az egykori hazugság és félelem légkörét nem lehet tökéletesen rekonstruálni, miközben az alkotónak ma is meg kell küzdenie az abszurd helyzetekkel. A keramikus a műterem szorításából kilépett a performansz világába, magyarázta Ágoston, független szemlélete mellett mindig kitartott. Antik Sándor műveiről úgy fogalmazott, a játékos formakezelést áthatja valamiféle tudományos kíváncsiság, ám a művészi kutatófolyamat önironikus szemlélethez vezet. Mindez következetes társadalmi és humánum iránti érzékenységgel egészül ki, nem tűri a passzív szemlélést, műveivel mozgósít. Ma már az alkotó más eszközökkel rendelkezik ugyan, de nem szabadulhat meg a társadalmi kötöttségtől. „Szerintem ugyanott folytatódik az erkölcsös szembenállás, a küzdelem az igazságért, az emberi megaláztatások, kiszolgáltatottság és dölyfös hatalmi gesztusvilág visszaélései ellen” – hangsúlyozta Ágoston Vilmos.
